hellósztok!
olyan kérdésem lenne hogy ugye vettem 1 kézvédőt és le kelett vennem a gázkart h fel tudjam rakni a kézvédőt! és elötte beindítottam jó volt meg minden!
levettem a kipuffot mert egy kicsit kifújt meg meg volt tekerve a nyaka és ki lett vágva belőle 1 darab és meg lett csinálva ma felraktuk a kipuffot és el akarom indítani és nem akart indulni kivettem a gyertyát hátha valami gondd van vele!nem volt vele semmi
rugásra nem indult semmi képpen!
erre legurultam a dombon és 2 be elindult de úgy pörög mintha folyamatosan csutkánn húznám neki semmi alapjárat semmi mi lehet a bajj?
siber fennakadt volna? de gázt meg tudok húzni
szivatóval lehet valami?
segítsetek légyszives fontos lenne!
előre is köszi
Ezek szerint valahol a mi véleményünk is számít. Ezt jó tudni.
Vermes Sanyiról annyit, hogy - amennyit én láttam belőle két alkalommal Gyöngyösön - egy nagyon jól motorozó és nagyon szerény versenyzőnek ismertem meg.
Kár, hogy ilyen "kudarcról" kell olvasni, de azt hiszem, jól döntött.
A mai napon felhívott Vermes Sanyi, hogy küldene egy pár sort a hétvégi versenyen történtekről. Kérdezte, hogy segítenék-e neki ezt közzé tenni a megfelelő fórumokon. Természetesen igent mondtam.
Sziasztok Supermoto-s Társak!
Mint bizonyára tudjátok, idén beneveztem az ausztriai Supermoto Profi S2
Országos bajnokságra.
Ez a kategória valóban nagyon kemény és sok felkészülést igényel, hogy
az élvonalban megálljam a helyem.
Az első verseny Wildanauban volt, most ápr. 20.-án . Én még nem
versenyeztem külföldön így az idei évben minden nemzetközi verseny egy
ujabb tapasztalatszerzés lesz.
Ezen az első versenyen kimondottan rosszul szerepeltem. 600 km vezetés
és 2 óra kipakolás után következett a szállás keresés a környező
falvakban, ami szintén 2 óra volt és végül nem találtunk, mert sehol sem
volt hely. A kocsiban aludtunk, egy Peugeot 206-ban, de félóránként be
kellett indítanom a motort, hogy ne fagyjunk meg. Gondolhatjátok, reggel
úgy ébredtem, mint aki egész éjjel őrségben állt. Egy ilyen távoli
versenyre jobban fel kell készülni, nem szabad a szerencsére bízni,
szállást kell foglalni időben és érdemes egy nappal korábban érkezni.
Reggel nyúzottan és fáradtan álltam a szabadedzésre a KTM 560 SMR 73
Le-re tuningolt versenygéppel.
A szabadedzésen éreztem, hogy semmi sem jön ki, utolsó leszek. Nagyon
óvatos voltam, mindenkit elengedtem, senkit sem akartam hátráltatni.
Az időmérő edzésre megvágtam a gumikat, bíztam benne, hogy így majd
biztonságosabb lesz a tapadás, és érezni fogom a motort.
Nagyon negatív voltam az időmérő előtt, csak arról beszéltem, hogy a
többiek milyen ügyesek, és nekem mennyire nem megy ez most. Tudtam, hogy
ez a legnagyobb baj.
Elvonultam egy negyed órára és arra gondoltam amire szoktam, hogy
könnyedén és lazán, gyorsan és pontosan motorozom. Jobb kedvem lett, de
a fáradtság továbbra is sujtott.
Elkezdődött az időmérő, továbbra is biztonságosan közlekedtem, nem
akartam bajt, hogy elessek, valami történjen, aztán meg pihenjek
hónapokat. Azt hiszem eddig jutottam a rendrakásban a fejemben, mert
persze, hogy szerettem volna én jó időt motorozni, de annyira figyeltem
a többieket és megint csak mindenkit elngedtem, hogy azt hiszem,
egyetlen gyors kört sem mentem a jelenlegi tudásom szerint. Az eredmény
hozta a megérzéseimet 26-ból 23. lettem az időmérőn. Igazság szerint
örültem, hogy minden rendben, egyben vagyok és nem érdekelt az
időeredmény. Amikor jöttem ki a pályáról, simán elmentem a saját sátram
mellett, - megjegyzem, hogy egyetlen narancssárga sátor volt, mindenki
fehér lakóbuszokkal és sátrakkal jött - az enyém pedíg keresztben 6*3
m-en rikított. Néztem magam elé, gurultam a motorral, és a gondolat,
hogy ellopták a sátramat, gyanús volt. Hátranéztem és láttam, hogy 10-15
m-el hátrébb van, már elhagytam. Ciki vagy nem, én megijedtem, hogy
ennyire elbambultam. Figyelembe vettem a pálya adottságait, hogy
kicsuszási lehetőség nincs, mert ez egy kis faluban volt és vagy fának,
vagy kerítésnek ütközik az ember, ha nem figyel. Úgy döntöttem, hogy nem
leszek sereghajtó, nem kockázatok és nem idulok el ezen a versenyen.
1000 km ide vagy oda, ezt elszúrtam. Legkölebb jobban felkészülök.
Vermes Sándor
2007 Supermoto Országos Bajnokság Open Bajnoka
Mondjuk nekem a bőrruha az érdekes módon nem volt akkora gond, az 50-es teljesen jó rám, csak lábban 10, karban 5 centivel rövidebb mint kéne, ezek meg úgyse látszanak a kesztyű/csizma miatt
Hát igen...A sisakom gyerek 2xs-es, a crossmezem rámszabták, a crossnadrág elég nagy rám, de nem baj, ha lóg, a csizma mérete az tuti, csak a szára gáz, a mellvédőm női, azzal nem volt gond, a bőrruhát szintén úgy szabták rám, de csak a kabátot, szóval én se vagyok egy egyszerű eset
Hát izé ...attól függ melyik alkatrészemet akarod mérni
Amúgy inkább úgy fogalmaznék hogy elbaszott méret vagyok: kesztyűből pl. olyan kéne, aminek S-es a tenyere és L-esek az ujjai...kabátból szintén S-es de legalább M-es ujjakkal...nadrágból L-es de m-es derékmérettel...csizmából is valami olyasmi aminek egy számmal szűkebb a szára mint amekkora az adott talpmérethez tartozik...hiába na, nem vagyok egy konfekcióméret (180 cm/66 kg)
A súber a keihinnél nem tud felakadni.
olyan kérdésem lenne hogy ugye vettem 1 kézvédőt és le kelett vennem a gázkart h fel tudjam rakni a kézvédőt! és elötte beindítottam jó volt meg minden!
levettem a kipuffot mert egy kicsit kifújt meg meg volt tekerve a nyaka és ki lett vágva belőle 1 darab és meg lett csinálva ma felraktuk a kipuffot és el akarom indítani és nem akart indulni kivettem a gyertyát hátha valami gondd van vele!nem volt vele semmi
rugásra nem indult semmi képpen!
erre legurultam a dombon és 2 be elindult de úgy pörög mintha folyamatosan csutkánn húznám neki semmi alapjárat semmi mi lehet a bajj?
siber fennakadt volna? de gázt meg tudok húzni
szivatóval lehet valami?
segítsetek légyszives fontos lenne!
előre is köszi
Vermes Sanyiról annyit, hogy - amennyit én láttam belőle két alkalommal Gyöngyösön - egy nagyon jól motorozó és nagyon szerény versenyzőnek ismertem meg.
Kár, hogy ilyen "kudarcról" kell olvasni, de azt hiszem, jól döntött.
Sziasztok Supermoto-s Társak!
Mint bizonyára tudjátok, idén beneveztem az ausztriai Supermoto Profi S2
Országos bajnokságra.
Ez a kategória valóban nagyon kemény és sok felkészülést igényel, hogy
az élvonalban megálljam a helyem.
Az első verseny Wildanauban volt, most ápr. 20.-án . Én még nem
versenyeztem külföldön így az idei évben minden nemzetközi verseny egy
ujabb tapasztalatszerzés lesz.
Ezen az első versenyen kimondottan rosszul szerepeltem. 600 km vezetés
és 2 óra kipakolás után következett a szállás keresés a környező
falvakban, ami szintén 2 óra volt és végül nem találtunk, mert sehol sem
volt hely. A kocsiban aludtunk, egy Peugeot 206-ban, de félóránként be
kellett indítanom a motort, hogy ne fagyjunk meg. Gondolhatjátok, reggel
úgy ébredtem, mint aki egész éjjel őrségben állt. Egy ilyen távoli
versenyre jobban fel kell készülni, nem szabad a szerencsére bízni,
szállást kell foglalni időben és érdemes egy nappal korábban érkezni.
Reggel nyúzottan és fáradtan álltam a szabadedzésre a KTM 560 SMR 73
Le-re tuningolt versenygéppel.
A szabadedzésen éreztem, hogy semmi sem jön ki, utolsó leszek. Nagyon
óvatos voltam, mindenkit elengedtem, senkit sem akartam hátráltatni.
Az időmérő edzésre megvágtam a gumikat, bíztam benne, hogy így majd
biztonságosabb lesz a tapadás, és érezni fogom a motort.
Nagyon negatív voltam az időmérő előtt, csak arról beszéltem, hogy a
többiek milyen ügyesek, és nekem mennyire nem megy ez most. Tudtam, hogy
ez a legnagyobb baj.
Elvonultam egy negyed órára és arra gondoltam amire szoktam, hogy
könnyedén és lazán, gyorsan és pontosan motorozom. Jobb kedvem lett, de
a fáradtság továbbra is sujtott.
Elkezdődött az időmérő, továbbra is biztonságosan közlekedtem, nem
akartam bajt, hogy elessek, valami történjen, aztán meg pihenjek
hónapokat. Azt hiszem eddig jutottam a rendrakásban a fejemben, mert
persze, hogy szerettem volna én jó időt motorozni, de annyira figyeltem
a többieket és megint csak mindenkit elngedtem, hogy azt hiszem,
egyetlen gyors kört sem mentem a jelenlegi tudásom szerint. Az eredmény
hozta a megérzéseimet 26-ból 23. lettem az időmérőn. Igazság szerint
örültem, hogy minden rendben, egyben vagyok és nem érdekelt az
időeredmény. Amikor jöttem ki a pályáról, simán elmentem a saját sátram
mellett, - megjegyzem, hogy egyetlen narancssárga sátor volt, mindenki
fehér lakóbuszokkal és sátrakkal jött - az enyém pedíg keresztben 6*3
m-en rikított. Néztem magam elé, gurultam a motorral, és a gondolat,
hogy ellopták a sátramat, gyanús volt. Hátranéztem és láttam, hogy 10-15
m-el hátrébb van, már elhagytam. Ciki vagy nem, én megijedtem, hogy
ennyire elbambultam. Figyelembe vettem a pálya adottságait, hogy
kicsuszási lehetőség nincs, mert ez egy kis faluban volt és vagy fának,
vagy kerítésnek ütközik az ember, ha nem figyel. Úgy döntöttem, hogy nem
leszek sereghajtó, nem kockázatok és nem idulok el ezen a versenyen.
1000 km ide vagy oda, ezt elszúrtam. Legkölebb jobban felkészülök.
Vermes Sándor
2007 Supermoto Országos Bajnokság Open Bajnoka
tudsz jönni?
Mondjuk nekem a bőrruha az érdekes módon nem volt akkora gond, az 50-es teljesen jó rám, csak lábban 10, karban 5 centivel rövidebb mint kéne, ezek meg úgyse látszanak a kesztyű/csizma miatt
Amúgy inkább úgy fogalmaznék hogy elbaszott méret vagyok: kesztyűből pl. olyan kéne, aminek S-es a tenyere és L-esek az ujjai...kabátból szintén S-es de legalább M-es ujjakkal...nadrágból L-es de m-es derékmérettel...csizmából is valami olyasmi aminek egy számmal szűkebb a szára mint amekkora az adott talpmérethez tartozik...hiába na, nem vagyok egy konfekcióméret (180 cm/66 kg)