Ja az meg a konta-lux.
Egy tudományos terminus széles körG és gyakori alkalmazása azzal járhat, hogy az általa jelölt
fogalom folklorizálódik, azaz használata túlságosan magától értet8d8vé és reflektálatlanná válik.
Holott a tudományos megismerés egyfel8l fogalmainak pontos körülhatárolásában, másfel8l folyamatos
újraértelmezésükben érdekelt. Ennek magyarázata az interszubjektív ellen8rizhet8ség iránti
határozott igényben, illetve a történetileg változó és az egymástól eltér8, elkülönböz8 megismer8i
pozíciókhoz való reflexív viszonyulásban keresend8. E dolgozat az egyik legszélesebb körben és leggyakrabban
alkalmazott pragmatikai fogalomnak, a kontextus fogalmának pragmatikaelméleti megközelítésére
összpontosít. Az adott keretek között azonban nem törekedhet arra, hogy az adott fogalom
értelmezésének rendszeres tudománytörténeti áttekintését adja. Csak arra szorítkozik, hogy a kontextus
fogalmának egy lehetséges és a jelenlegi tudományos diskurzusban adekvátnak tartható értelmezését
mutassa be.
A kontextus itt ismertetett fogalomértelmezésének hátterében az a pragmatikafelfogás áll,
amely a pragmatikát nem önálló tárggyal rendelkez8 nyelvészeti részdiszciplínaként, hanem olyan– a nyelvi tevékenységre átfogóan alkalmazható – szemléletmódként (pragmatic perspective) határozza
meg, amely lehet8séget kíván nyújtani a különböz8 nyelvészeti részdiszciplínák közötti párbeszéd
kialakítására és folytatására (l. Verschueren 1995, 1999, vö. még Mey 1998). E pragmatikai
szemléletmódot az alábbiak jellemzik. 1) Nem kér részt a különböz8 nyelvi egységek azonosításának
és meghatározásának feladatából, hanem olyan szemléletmódot kínál, amely a nyelvi jelenségeket
(így a nyelvi rendszer összetev8it is) a nyelvi tevékenység feltételeib8l kiindulva közelíti meg.
2) A nyelvi tevékenység társadalmi, kulturális és kognitív feltételeivel egyaránt foglalkozik, így
a nyelvi jelenségeket a társadalmi, kulturális és kognitív szempontok együttes alkalmazásával közelíti
meg. 3) Nem a nyelvi formákhoz (szavakhoz, mondatokhoz) többé-kevésbé stabilan hozzátartozó,
hanem a szükségképpen kontextusfügg8 megnyilatkozás folyamatában dinamikusan létrejöv8 jelentést
vizsgálja.
A megnyilatkozások kommunikációs körülményeire vonatkozó kontextus fogalma tehát a pragmatika
ezen értelmezésében is központi jelent8séggel bír. A kontextus fogalma egyszerre jelöli
a megnyilatkozás kommunikációs körülményeivel kapcsolatos ismeretek rendszerét és ezen ismeretek
alkalmazásának folyamatát, azaz szerkezeti és mGveleti jellemz8kkel is rendelkezik. Ennek
következtében a kontextus összetev8ivel és a kontextus létrehozásának folyamatával egyaránt foglalkozunk.
A kontextus összetev8it kett8s, egymást kiegészít8 és részben átfed8 szempontrendszer
segítségével közelítjük meg: egyfel8l olyan értelemtartományként, amely a szituációra, a cselekvésre
és a témára vonatkozó ismereteket foglalja magában; másfel8l olyan viszonyrendszerként, amely
a résztvev8ket, illetve azok fizikai, szociális és mentális világát foglalja magában. A kontextus létrehozásának
tárgyalásakor pedig abból indulunk ki, hogy a kontextus nem el8re adott, a megnyilatkozástól
függetlenül létez8 realitás, ennélfogva létrejöttéhez szükség van a résztvev8k konstruktív
hozzájárulására.A ki, kinek, illetve a mikor, hol kérdésének segítségével alapvet8en a kommunikációs körülményeket,
tényez8ket nevezhetjük meg, amelyek együttesen alkotják a megnyilatkozások szituációs
kontextusát, más szóval a beszédhelyzetet. (A szituációs kontextus fogalmát Malinowski [1923: 307]
vezette be, értelmezésére l. még például Bar-Hillel 1970/1998: 171–3, Hymes 1972/1977, Lyons
1977: 574, Levinson 1983: 22–3, valamint Tolcsvai Nagy 2001: 69–70.) A szituációs kontextus ismerete
ugyanis egyrészr8l a személyközi viszonyokra, másrészr8l a térbeli és id&beli viszonyokra
vonatkozó ismereteket foglalja magában. Egyfel8l tehát annak tudását, hogy ki az, aki megnyilatkozik,
és hogy kinek szól a megnyilatkozás. Másképpen fogalmazva: annak tudását, hogy mi jellemzi
a diskurzus két résztvev8jének kapcsolatát, egymáshoz képest elfoglalt társadalmi és kulturális helyzetét.
A szituációs kontextus ismeretéhez másfel8l annak tudása is hozzátartozik, hogy mikor és hol
történik a megnyilatkozás létrehozása, illetve befogadása, azaz hogy mi jellemzi a résztvev8k térbeli
és id8beli elhelyezkedését. A szituációs kontextusra vonatkozó ismereteket azért kell figyelembe
venni, mert ezen ismeretek alapvet8en meghatározhatják bizonyos megnyilatkozások értelmezési
lehet8ségeit.KönnyG belátni, hogy különböz8ek az (1) értelmezési feltételei akkor, ha e formulával egy egyetemi
tanárt tanszékének a titkárn8je, valamint akkor, ha a felesége köszönti reggel. Az el8bbi egy
konvencionálisnak mondható udvariassági aktusnak számít, az utóbbi pedig inkább egy ironikus kedvességként
értelmezhet8, amellyel a figyelmes feleség a délel8tti teend8ire igyekszik ráhangolni
ébredez8 férjét. Az (1) értelmezését azonban nemcsak az befolyásolja, ki mondja, hanem az is, hogy
kinek mondják. Egy doktorandus például nemcsak témavezet8jét üdvözölheti a fenti formulával,
hanem azt a barátját is ugrathatja vele, akit éppen akkoriban neveztek ki tanársegéddé. Az (1) értelmezése
szempontjából az sem mellékes továbbá, hogy mikor mondják ki. Ha nem reggel hangzik
el, akkor e megnyilatkozással els8sorban a szórakozottságára, feledékenységére lehet figyelmeztetni
az egyetemi tanárt ugyanúgy, mint a tanársegédet vagy éppen a kisdiákot.
Az (1) példa azt is szemlélteti, hogy a megnyilatkozások értelmezéséhez a személyközi és
térbeli-id8beli viszonyok ismerete mellett azokat a szándékokat, célokat is figyelembe kell venni,
amelyek érdekében az emberek megnyilatkoznak. A megnyilatkozások ugyanis mindig valamilyen
emberi (társadalmi) cselekvés kontextusában jelennek meg: beilleszkednek azon nem nyelvi természet
G cselekvések (tevékenységek és eredmények) sorába, amelyek a másik ember viselkedésére
vonatkoznak, illetve viselkedéséhez igazodnak (l. Tolcsvai Nagy 2001: 71–3). A fentiekben azt
láthattuk, hogy az azonos nyelvi formával rendelkez8 megnyilatkozásokkal egymástól eltér8 céljaink
is lehetnek, más és más cselekvést is végrehajthatunk általuk. Az (1) mondattal kifejezhetjük
nagyrabecsülésünket, de ugrathatjuk is vele a másikat, udvariasan üdvözölhetünk, de ironikusan
figyelmeztethetünk is valakit. A megnyilatkozások értelmezésekor tehát azokra az ismeretekre is
szükségünk van, amelyeket annak a kérdésnek a feltevése után kaphatunk meg, hogy miért nyilatkozik
meg valaki.
A megnyilatkozások sikeres értelmezése az eddig említettek mellett azt is megköveteli,
hogy tudjuk, mir l szól a megnyilatkozás, azaz mi a témája. A tematikus kontextus azokat a
pragmatikai háttérismereteket foglalja magába, amelyek ahhoz segítenek bennünket hozzá, hogy
megértsük, mir8l is szól, mire is vonatkozik az adott megnyilatkozásA kontextus a megnyilatkozás kommunikációs környezetére vonatkozó ismereteket és azok
alkalmazását foglalja magában. Ennélfogva a kontextus ismerete a szituációval, vagyis a közlés
személyközi, valamint térbeli és id8beli viszonyaival kapcsolatos ismereteket, a megnyilatkozásnak
keretet adó társadalmi cselekvéssel kapcsolatos ismereteket, továbbá azokat a világról való ismereteket
jelenti, amelyek a megnyilatkozás témájával függnek össze. A kontextus abban különbözik a
ko-textustól, hogy az utóbbi a megnyilatkozás nyelvi környezetét jelöl8 fogalom. A kontextus
viszont a résztvev8i (megnyilatkozói és befogadói) szerepekb8l, illetve a résztvev8k fizikai, szociális
és mentális világából tev8dik össze. A fizikai világ a résztvev8k által észlelt tér-id8 viszonyrendszerb
8l épül fel. A szociális világ a résztvev8k társadalmi viszonyrendszerét öleli fel. A mentális
világ pedig a résztvev8k (egymásnak tulajdonított) mentális állapotait tartalmazza. A megnyilatkozások
kontextusa azonban nem el8re adott, hanem az értelmezés folyamatában jön létre. A kontextus
létrehozása azt jelenti, hogy a résztvev8k er8feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a fizikai,
szociális és mentális világból származó ismeretek mozgósításával biztosítsák a megnyilatkozás
relevanciáját. A kontextus létrehozása érdekében tett er8feszítések és az azokat ellensúlyozó hatások
mértéke azonban eltér8 lehet az egyes megnyilatkozások esetében. Elmondható továbbá az is, hogy
a résztvev8k rákényszerülhetnek a kontextus módosítására, átalakítására. E folyamat a kontextualizáció,
amelynek különböz8 nyelvi nyomai lehetnek a megnyilatkozásokban.
Na Jimykém te mint hozzáértő szakértő. A kontextus te szerinted is valami olaj márka? Megmondom őszintén nekem ilyen villanykapcsoló márkára hajaz igazán...
Ja megnéztem a "gyorsulás" című vidit, elméletileg nem nekem szánta, azért gondoltam, mert a "kapd be" kézjel előtt, volt egy ződ +1-es az első hozzászólásnál. Fogalmam sincs az mitől van ott. Van amikor piros -1-es, de általában nulla...
Én az alsó sor középső figuráját szoktam csinálni, ha fel akarok vágni a sunák előtt...
Néztem az adatlapodon a középsztendered elég pofás, csak borzalmas lehet azt mindíg magaddal cipelni...
Egy tudományos terminus széles körG és gyakori alkalmazása azzal járhat, hogy az általa jelölt
fogalom folklorizálódik, azaz használata túlságosan magától értet8d8vé és reflektálatlanná válik.
Holott a tudományos megismerés egyfel8l fogalmainak pontos körülhatárolásában, másfel8l folyamatos
újraértelmezésükben érdekelt. Ennek magyarázata az interszubjektív ellen8rizhet8ség iránti
határozott igényben, illetve a történetileg változó és az egymástól eltér8, elkülönböz8 megismer8i
pozíciókhoz való reflexív viszonyulásban keresend8. E dolgozat az egyik legszélesebb körben és leggyakrabban
alkalmazott pragmatikai fogalomnak, a kontextus fogalmának pragmatikaelméleti megközelítésére
összpontosít. Az adott keretek között azonban nem törekedhet arra, hogy az adott fogalom
értelmezésének rendszeres tudománytörténeti áttekintését adja. Csak arra szorítkozik, hogy a kontextus
fogalmának egy lehetséges és a jelenlegi tudományos diskurzusban adekvátnak tartható értelmezését
mutassa be.
A kontextus itt ismertetett fogalomértelmezésének hátterében az a pragmatikafelfogás áll,
amely a pragmatikát nem önálló tárggyal rendelkez8 nyelvészeti részdiszciplínaként, hanem olyan– a nyelvi tevékenységre átfogóan alkalmazható – szemléletmódként (pragmatic perspective) határozza
meg, amely lehet8séget kíván nyújtani a különböz8 nyelvészeti részdiszciplínák közötti párbeszéd
kialakítására és folytatására (l. Verschueren 1995, 1999, vö. még Mey 1998). E pragmatikai
szemléletmódot az alábbiak jellemzik. 1) Nem kér részt a különböz8 nyelvi egységek azonosításának
és meghatározásának feladatából, hanem olyan szemléletmódot kínál, amely a nyelvi jelenségeket
(így a nyelvi rendszer összetev8it is) a nyelvi tevékenység feltételeib8l kiindulva közelíti meg.
2) A nyelvi tevékenység társadalmi, kulturális és kognitív feltételeivel egyaránt foglalkozik, így
a nyelvi jelenségeket a társadalmi, kulturális és kognitív szempontok együttes alkalmazásával közelíti
meg. 3) Nem a nyelvi formákhoz (szavakhoz, mondatokhoz) többé-kevésbé stabilan hozzátartozó,
hanem a szükségképpen kontextusfügg8 megnyilatkozás folyamatában dinamikusan létrejöv8 jelentést
vizsgálja.
A megnyilatkozások kommunikációs körülményeire vonatkozó kontextus fogalma tehát a pragmatika
ezen értelmezésében is központi jelent8séggel bír. A kontextus fogalma egyszerre jelöli
a megnyilatkozás kommunikációs körülményeivel kapcsolatos ismeretek rendszerét és ezen ismeretek
alkalmazásának folyamatát, azaz szerkezeti és mGveleti jellemz8kkel is rendelkezik. Ennek
következtében a kontextus összetev8ivel és a kontextus létrehozásának folyamatával egyaránt foglalkozunk.
A kontextus összetev8it kett8s, egymást kiegészít8 és részben átfed8 szempontrendszer
segítségével közelítjük meg: egyfel8l olyan értelemtartományként, amely a szituációra, a cselekvésre
és a témára vonatkozó ismereteket foglalja magában; másfel8l olyan viszonyrendszerként, amely
a résztvev8ket, illetve azok fizikai, szociális és mentális világát foglalja magában. A kontextus létrehozásának
tárgyalásakor pedig abból indulunk ki, hogy a kontextus nem el8re adott, a megnyilatkozástól
függetlenül létez8 realitás, ennélfogva létrejöttéhez szükség van a résztvev8k konstruktív
hozzájárulására.A ki, kinek, illetve a mikor, hol kérdésének segítségével alapvet8en a kommunikációs körülményeket,
tényez8ket nevezhetjük meg, amelyek együttesen alkotják a megnyilatkozások szituációs
kontextusát, más szóval a beszédhelyzetet. (A szituációs kontextus fogalmát Malinowski [1923: 307]
vezette be, értelmezésére l. még például Bar-Hillel 1970/1998: 171–3, Hymes 1972/1977, Lyons
1977: 574, Levinson 1983: 22–3, valamint Tolcsvai Nagy 2001: 69–70.) A szituációs kontextus ismerete
ugyanis egyrészr8l a személyközi viszonyokra, másrészr8l a térbeli és id&beli viszonyokra
vonatkozó ismereteket foglalja magában. Egyfel8l tehát annak tudását, hogy ki az, aki megnyilatkozik,
és hogy kinek szól a megnyilatkozás. Másképpen fogalmazva: annak tudását, hogy mi jellemzi
a diskurzus két résztvev8jének kapcsolatát, egymáshoz képest elfoglalt társadalmi és kulturális helyzetét.
A szituációs kontextus ismeretéhez másfel8l annak tudása is hozzátartozik, hogy mikor és hol
történik a megnyilatkozás létrehozása, illetve befogadása, azaz hogy mi jellemzi a résztvev8k térbeli
és id8beli elhelyezkedését. A szituációs kontextusra vonatkozó ismereteket azért kell figyelembe
venni, mert ezen ismeretek alapvet8en meghatározhatják bizonyos megnyilatkozások értelmezési
lehet8ségeit.KönnyG belátni, hogy különböz8ek az (1) értelmezési feltételei akkor, ha e formulával egy egyetemi
tanárt tanszékének a titkárn8je, valamint akkor, ha a felesége köszönti reggel. Az el8bbi egy
konvencionálisnak mondható udvariassági aktusnak számít, az utóbbi pedig inkább egy ironikus kedvességként
értelmezhet8, amellyel a figyelmes feleség a délel8tti teend8ire igyekszik ráhangolni
ébredez8 férjét. Az (1) értelmezését azonban nemcsak az befolyásolja, ki mondja, hanem az is, hogy
kinek mondják. Egy doktorandus például nemcsak témavezet8jét üdvözölheti a fenti formulával,
hanem azt a barátját is ugrathatja vele, akit éppen akkoriban neveztek ki tanársegéddé. Az (1) értelmezése
szempontjából az sem mellékes továbbá, hogy mikor mondják ki. Ha nem reggel hangzik
el, akkor e megnyilatkozással els8sorban a szórakozottságára, feledékenységére lehet figyelmeztetni
az egyetemi tanárt ugyanúgy, mint a tanársegédet vagy éppen a kisdiákot.
Az (1) példa azt is szemlélteti, hogy a megnyilatkozások értelmezéséhez a személyközi és
térbeli-id8beli viszonyok ismerete mellett azokat a szándékokat, célokat is figyelembe kell venni,
amelyek érdekében az emberek megnyilatkoznak. A megnyilatkozások ugyanis mindig valamilyen
emberi (társadalmi) cselekvés kontextusában jelennek meg: beilleszkednek azon nem nyelvi természet
G cselekvések (tevékenységek és eredmények) sorába, amelyek a másik ember viselkedésére
vonatkoznak, illetve viselkedéséhez igazodnak (l. Tolcsvai Nagy 2001: 71–3). A fentiekben azt
láthattuk, hogy az azonos nyelvi formával rendelkez8 megnyilatkozásokkal egymástól eltér8 céljaink
is lehetnek, más és más cselekvést is végrehajthatunk általuk. Az (1) mondattal kifejezhetjük
nagyrabecsülésünket, de ugrathatjuk is vele a másikat, udvariasan üdvözölhetünk, de ironikusan
figyelmeztethetünk is valakit. A megnyilatkozások értelmezésekor tehát azokra az ismeretekre is
szükségünk van, amelyeket annak a kérdésnek a feltevése után kaphatunk meg, hogy miért nyilatkozik
meg valaki.
A megnyilatkozások sikeres értelmezése az eddig említettek mellett azt is megköveteli,
hogy tudjuk, mir l szól a megnyilatkozás, azaz mi a témája. A tematikus kontextus azokat a
pragmatikai háttérismereteket foglalja magába, amelyek ahhoz segítenek bennünket hozzá, hogy
megértsük, mir8l is szól, mire is vonatkozik az adott megnyilatkozásA kontextus a megnyilatkozás kommunikációs környezetére vonatkozó ismereteket és azok
alkalmazását foglalja magában. Ennélfogva a kontextus ismerete a szituációval, vagyis a közlés
személyközi, valamint térbeli és id8beli viszonyaival kapcsolatos ismereteket, a megnyilatkozásnak
keretet adó társadalmi cselekvéssel kapcsolatos ismereteket, továbbá azokat a világról való ismereteket
jelenti, amelyek a megnyilatkozás témájával függnek össze. A kontextus abban különbözik a
ko-textustól, hogy az utóbbi a megnyilatkozás nyelvi környezetét jelöl8 fogalom. A kontextus
viszont a résztvev8i (megnyilatkozói és befogadói) szerepekb8l, illetve a résztvev8k fizikai, szociális
és mentális világából tev8dik össze. A fizikai világ a résztvev8k által észlelt tér-id8 viszonyrendszerb
8l épül fel. A szociális világ a résztvev8k társadalmi viszonyrendszerét öleli fel. A mentális
világ pedig a résztvev8k (egymásnak tulajdonított) mentális állapotait tartalmazza. A megnyilatkozások
kontextusa azonban nem el8re adott, hanem az értelmezés folyamatában jön létre. A kontextus
létrehozása azt jelenti, hogy a résztvev8k er8feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a fizikai,
szociális és mentális világból származó ismeretek mozgósításával biztosítsák a megnyilatkozás
relevanciáját. A kontextus létrehozása érdekében tett er8feszítések és az azokat ellensúlyozó hatások
mértéke azonban eltér8 lehet az egyes megnyilatkozások esetében. Elmondható továbbá az is, hogy
a résztvev8k rákényszerülhetnek a kontextus módosítására, átalakítására. E folyamat a kontextualizáció,
amelynek különböz8 nyelvi nyomai lehetnek a megnyilatkozásokban.
Bogyesznek lefagyott a számítógépe juhéj
Nekem le van heggesztve a tanksapka, direkt a produkciók miatt...
Simán!Váltott karral!
Te mint olvasott ember pl. tudod mi az a kontextus?
Néztem az adatlapodon a középsztendered elég pofás,