Én úgy szoktam eltárolni és ez a legbiztnságosabb, ha windows commanderrel szétdarabolom a 16,5 MB-os raw fájlt, majd utána 12 db kislemezre kimentem. Ezután a lemezeket alufóliába tekerem. Így tuti az adatvédelem.
Nincs, sajna átadták a forgalomnak ezt a szakaszt. Valami más helyszínt kell keresnem, vagy kiteszem az elakadásjelző háromszöget és veszek fel egy láthatósági mellényt.
Annyival kiegészíteném, hogy a pillanatnak az én képeimben is jut szerep. Azokon a képeimen ahol látszik az ég, az szinte mind kék/arany órában készült, ha meg is álmodok valamit előre, de mikor odamegyek nem tetszik amit látok (felhők, fények, színek, forgalom, stb...) akkor máskor megyek vissza.
Zema kicsit más téma, mert az ő képeit nem annyira a pillanat szüli, mint a legtöbb fotót a nagyvilágban. Azokhoz a képekhez komoly előkészületek és persze hosszadalmas utómunka is tartozik. És ezért részemről hatalmas respect neki.
De ez csupán egy vékony szelete a fotózás művészetének.
Nem mindig kell/lehet előzetes koncepcióval nekiállni, én például szeretem az urban-street stílust, ami a város pillanatait hivatott megörökíteni. Az élő várost. Az embereket. Ezek a pillanatok ritkán megismételhetők.
Vagy a modellfotó sem egy túltervezhető dolog, a modell és a fotós pillanatnyi lelki állapota, hangulata is nagyban befolyásolja a képeket.
A clam által készített motoros kép a beállított, vagyis tervezhető, komponálható, megismételhető képek közé tartozik. Ilynekor, ha kimegy az ember, érdemes több beállítással is meglőni, esetleg más nézőpontból is, megváltoztatni a motor elhelyezését, stb...
Nálam sokszor az jön elő mostanában, hogy elkezdem az utómunkát és véletlenül belenyúlok vmibe, amitől a kép más hangulatot kap. És tetszik. De nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon másnak is tetszenének-e, így inkább visszatérek a megszokottnak mondható fényeléshez. (na ezért nem nagyon szeretem a túlzott utómunkát)
Vonzódsz a számítógépekhez?
sajnos én nem értem a számítógépekhez
Elég kicsi lehet a megapikszel.
A vinyómon...
Sehova sem?
Nekem viszont elkészült 2 (kettő) új képem.
Jaaa, de nem rakom fel, csak monodm.
De ez csupán egy vékony szelete a fotózás művészetének.
Nem mindig kell/lehet előzetes koncepcióval nekiállni, én például szeretem az urban-street stílust, ami a város pillanatait hivatott megörökíteni. Az élő várost. Az embereket. Ezek a pillanatok ritkán megismételhetők.
Vagy a modellfotó sem egy túltervezhető dolog, a modell és a fotós pillanatnyi lelki állapota, hangulata is nagyban befolyásolja a képeket.
A clam által készített motoros kép a beállított, vagyis tervezhető, komponálható, megismételhető képek közé tartozik. Ilynekor, ha kimegy az ember, érdemes több beállítással is meglőni, esetleg más nézőpontból is, megváltoztatni a motor elhelyezését, stb...
Nálam sokszor az jön elő mostanában, hogy elkezdem az utómunkát és véletlenül belenyúlok vmibe, amitől a kép más hangulatot kap. És tetszik. De nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon másnak is tetszenének-e, így inkább visszatérek a megszokottnak mondható fényeléshez. (na ezért nem nagyon szeretem a túlzott utómunkát)