Apukám is hasonlóan járt mint te, csak talán még szarabbul. A nyolcvanas végén, kilencvenes elején ment a szörf, tengeri nyaralások, síelés, kocsik, motorok, nagy élet, lakásépítés etc, aztán sok más rendszerváltás körüli válllakozónál elment mellettük a világ, és amikor már nagyon nagy volt a szar, elment egy nagy csomagolástechnikai céghez alkalmazottnak. Professzor úrnak hívják :D , keres nettó 300 körül, már kap 100 nyugdíjat, szeret is bejárni mert nagyon-nagyon megbecsülik a szinte kihalt szaktudását. Valahol budafokon van a cég, mindenki full bejelentve a legcsövesebb írni alig tudó segédmunkástól az irodisták hadáig, minden teljesen jogszerű és szabályos a munkában is és egy tulaj van, aki tök rendes, pozitív hozzáállású. (ez egy másik vonal, de innen látszik, hogy lehet becsületesen, tisztességesen, az emberei jövőjét nem ellopva is dolgoztatni) Valahol szomorú, hogy pont idős korára nem tudja kihasználni a maradék idejét úgy, ahogy élt, de sokkal jobb annál, amitől féltem, hogy majd nem talál idősen munkát és valami pakolászással kell éhbérért szenvednie. Mesélte, hogy néha beteszi a régi videókat, amin vízisielünk, hegyekben lazulunk, meg nyaralgatunk és gondolatban újraéli ezeket.
Hát így utólag én is a sereget választottam volna (a kékek eleve buzibbak, sokkal több a szopó, és köcsög polgárokkal kell birkózni mindig, politikai elvárásokkal a válladon). Anno csak azért nem mertem, mert olyan rémisztő volt a tudat, hogy a lehetőségem sem lenne meg nagyot menni, mert ha belépsz, kb előre láthatod végig az utat és ez 20 évesen nem tetszett annyira. Aztán akik elmentek barátaim, kaptak mindenféle lakástámogatást, meg felsorolhatatlanul sok segítséget a nem túl acélos (2005 tájékán nettó 100ezer környéki) pénz mellé. Most egy diplomával, meg nyelvvizsgával már szép pótlékok is jönnének rá, a nettóm is bőven 200 felett lenne nem tisztként is, és ugyan úgy mindenféle kényelmi dologgal támogatna a sereg., ami a versenyszférában kőkemény pénzben kellene, hogy jöjjön. Így utólag nem biztos, hogy rosszabbul jártam volna. Ezért gondoltam, hogy ha Dávidkánál felmerül a kérdés, lehet, hogy olyan szakközépbe küldöm ha tetszik neki, ami tiszthelyettesként engedi el, és onnan sokkal könnyebben bekerülhet nemzetvédelmire vagy hogy hívják most és ha kicsit okosabb mint az átlag, beszél nyelveket, tök jó nato-s vagy uniós állások is vannak, de a magyar pénz és karrier is elég jó tisztként.
Régebben ezért sem akartam/mertem/tudtam vállalkozóvá válni... Főjön a feje másnak, én megcsinálom a kiadott munkát... Azt hiszem gyáva vagyok hozzá...az a birka forma akinek megmondják, hogy merre menjen néha bégetek kicsit aztán megyek tovább a többivel...
Most meg szépen csendben megkapom minden hónapban a pénzemet teljesen hivatalosan, és ha nem csinálok hülyeséget talán innen mehetek nyugdíjba (ha lesz még olyasmi kb 25 év múlva..)
Az élet már csak ilyen, egyszer fent, egyszer lent, de értelek, hogy bosszant a srác nyugdíja, de ezzel úgy vagyok, hogy nekem pont elég a saját életem végigélni és nagyon megtanultam, hogy marhára nem vagyok, nem lehetek képbe mások életével még egy kicsit sem ezért nem bosszant, hogy kinek miért megy jól, sőt én komolyan örülök, ha jól megy valakinek, pláne akiről tudom, hogy igencsak ráfér mert gürizett érte. Ezért van aki furán néz rám, de senki nem egyszerű
Pont most volt egy vígjátékban, egy idős cégtulaj büszkén mutatta a leendő üzlettársának azt a fekete-fehér fényképet amin Ő volt a cége alapításakor meg egy őskori számítógép..
- Látod ezzel a géppel vágtam bele ebbe a cégbe, ezzel indítottam be a vállalkozást, egy számtógépem volt..meg az apám 8 millió dolláros kölcsöne..
Az én szomszédom is így ment nyugdíjba. Ő is kb 40-1-2 volt. Aztán mivel nem tudott magával mit kezdeni, kimentek németbe, vagy 5 éve. Az asszony félredugott valami német faszival , így el is váltak. Nem költöztek haza, külön élnek kint. KB fél évente járnak haza felváltva a lakásukba, mert azt nem adták el. Most éppen a csaj van itthon egy német sráccal (ez már nem az aki miatt szétmentek ). A legnagyobb nyereség, hogy a kisfiuk aki kb 5 éves volt mikor kimentek, anyanyelvi szinten beszél már németül.
Én nem nagyon szoktam panaszkodni...
Együtt nőttünk fel, már általánosban látszott, mire képes (nem sokra) Aztán én elmentem középsuliba, ő valami szakmát tanult. Aztán én elkerültem pár évre itthonról, mikor visszajöttem, látom, hogy már szürkében parádézik motoron... aztán voltak a jó évek, gurult a vállalkozás, volt hogy 9 ember dolgozott alattam a saját cégemben. Aztán jött a "válság", szép lassan megette 10 évnyi munkámat, miközben látom, hogy jó rendőröm röhögve megy "nyugdíjba" korengedménnyel...
Tudod, ilyenkor azért elgondolkodik az ember, hogy valami nem jól van ha a nulla teljesítményt díjazzák, a sok munkát meg nem.
Persze megértem én, hogy neki "sresszes" volt a helyi autósokat baxtatni naphosszat, míg én "nyugiban" vittem a vállalkozást, állandó pénzhiánnyal küszködve, legtöbbx 10-16 óra napi melóval. Egy qrva szót se szólnék rá, ha akkor én is nyugdíjba mehettem volna, és kapnék életem végéig reál értéken 150-200 rugót havonta
Mondjuk én sosem reklámoztam sehol hogy mennyit ment a gép (jó, a pözsót itt megmutattam, de csak mert valaki itt azt állította hogy ez újonnan sem tudott 180-at) de az mindig érdekelt hogy mennyi maradt még meg a gyári értékből.
Más pénze szerintem ne baxa a csőröd , mert akkor rossz irányba haladsz, mindig csak a saját érdekeljen, ezt verem bele a gyerekek fejébe is, hogy lássanak a pályán és nagy ívbe hogy ki mennyit, csak arra, hogy nekik mindig legyen elég, ha másfelé figyelnek ez csak őket lassítja feleslegesen persze náluk még más a cél (tanulás,sport), de alapnak megtesz. 2008-2009 durva volt, dumáltuk is akkor, na lehet megyünk a híd alá, de asszony szerencséjére legyen mondva egy qrva optimista faszihoz ment hozzá
Ő azt hitte, hogy tud csak a srác sokkal jobban tudott pedig kb. 15-20 évet lehúzott motoron. Valami 42-43 volt, mikor nyugdíjba ment, ez kicsit baxta a csőrőm, mert nekem pont akkoriban voltak nehézségeim a vállalkozással (2009, tudjuk, mi volt) - ő annyit kapott nyugdíjnak, amit én alig tudtam vállalkozóként összehozni
az kemény, tényleg merész átesni a motoron, főleg egy sárnehéz bömöst fejre rakni amiben még benne van az abs is Nincs is annál rosszabb mint amikor olyat csinálsz amihez valójában nem is értesz üldözöl valakit úgy, hogy valójában nem is tudsz motorozni
A tyúbon nagy irodalma van ezeknek... de senkit sem ismerek, aki használhatóan tudta volna reprodukálni a kísérleteket. Már a vízbontás is bukni szokott, pedig az elég 1ccerű.
Az egyikkel beszélgettem a motorozásról, mondta, hogy mittudomén hány 100e km-t ment már... aztán mikor fékről dumáltunk, azt mondja, ő csak hátsó fékkel fékez, mert a rendőrmotor nehéz, és ő nem akar átesni rajta először azt hittem, hülyül, de nem A motorja hátsó kereke olyan volt, mint egy autógumi, szögletes...
Volt egy legendás esete, volt itt stuntos csávó, az élete volt a motor, tudott is. Egyszer jó komám üldözte (mert persze se jogsija, se rendszáma nem volt a srácnak ) és van itt egy hely, párhuzamosan megy az út 10 m-re a helyi patakocska-folyócskával, és kanayarodik. Na, a srác elfordult gázon, ő meg nem az RT-vel, és bele a vízbe ő kijött de a motort a tűzoltók szedték ki. Fél évig ezen röhögött mindenki, ő meg jól megbírságolt akit csak tudott mindenhol
Engem pl nem nagyon hat meg. Meg sem merném próbálni,talán 1x mentem vele 170-nel. Na akkor húztam még neki egy kövéret,és majdnem ledobott akkorát tolt még. Komolyan megijesztett.
De nagyon szeretem,mert könnyen kezelhető,pille súlyú,és dinamikus kis motor.
Á, abból van nekem 2 is, igaz, már nem dolgoznak, mert 10 éve, 40 évesen nyugdíjba mentek azóta élnek, mint hal a vízben.
Na ők mondtak motorozásról olyan faxságokat, hogy hajam égnek állt pedig ők még MZ-s időkben kezdték, és YamahaXJ-BMW900RT-vel fejezték be.
http://youtu.be/wPiAWB691KI
Most meg szépen csendben megkapom minden hónapban a pénzemet teljesen hivatalosan, és ha nem csinálok hülyeséget talán innen mehetek nyugdíjba (ha lesz még olyasmi kb 25 év múlva..)
Pont most volt egy vígjátékban, egy idős cégtulaj büszkén mutatta a leendő üzlettársának azt a fekete-fehér fényképet amin Ő volt a cége alapításakor meg egy őskori számítógép..
- Látod ezzel a géppel vágtam bele ebbe a cégbe, ezzel indítottam be a vállalkozást, egy számtógépem volt..meg az apám 8 millió dolláros kölcsöne..
Együtt nőttünk fel, már általánosban látszott, mire képes (nem sokra) Aztán én elmentem középsuliba, ő valami szakmát tanult. Aztán én elkerültem pár évre itthonról, mikor visszajöttem, látom, hogy már szürkében parádézik motoron... aztán voltak a jó évek, gurult a vállalkozás, volt hogy 9 ember dolgozott alattam a saját cégemben. Aztán jött a "válság", szép lassan megette 10 évnyi munkámat, miközben látom, hogy jó rendőröm röhögve megy "nyugdíjba" korengedménnyel...
Tudod, ilyenkor azért elgondolkodik az ember, hogy valami nem jól van ha a nulla teljesítményt díjazzák, a sok munkát meg nem.
Persze megértem én, hogy neki "sresszes" volt a helyi autósokat baxtatni naphosszat, míg én "nyugiban" vittem a vállalkozást, állandó pénzhiánnyal küszködve, legtöbbx 10-16 óra napi melóval. Egy qrva szót se szólnék rá, ha akkor én is nyugdíjba mehettem volna, és kapnék életem végéig reál értéken 150-200 rugót havonta
Volt egy legendás esete, volt itt stuntos csávó, az élete volt a motor, tudott is. Egyszer jó komám üldözte (mert persze se jogsija, se rendszáma nem volt a srácnak ) és van itt egy hely, párhuzamosan megy az út 10 m-re a helyi patakocska-folyócskával, és kanayarodik. Na, a srác elfordult gázon, ő meg nem az RT-vel, és bele a vízbe ő kijött de a motort a tűzoltók szedték ki. Fél évig ezen röhögött mindenki, ő meg jól megbírságolt akit csak tudott mindenhol
https://avilagtitkai.com/artic...
Van nekem is ismerősöm az idősebbek között. Na azok tudnak!
De nagyon szeretem,mert könnyen kezelhető,pille súlyú,és dinamikus kis motor.
Na ők mondtak motorozásról olyan faxságokat, hogy hajam égnek állt pedig ők még MZ-s időkben kezdték, és YamahaXJ-BMW900RT-vel fejezték be.