Két barát beszélget:
- Tudod, hogy fogják kipróbálni az új hidat terhelés alatt?
- Hogy?
- A falu összes anyósát meghívják, hogy nyüzsögjenek a hídon. Ha nem szakad le jó. Ha leszakad még jobb.
Egy szép nyári délután megy a motoros az úton. Egyszer csak elüt egy madarat. Visszanéz, látja, hogy a madár még életben van. Gondol egyet és hazaviszi, hogy majd vigyáz rá, amíg meggyógyul. Beteszi egy kalitkába, ad neki kenyeret, vizet és kimegy a kertbe. A madár magához tér, körülnéz, majd rémülten így szól: te jó ég... rácsok... száraz kenyér... víz... jajjjj megöltem a motorost?!
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt. És Isten volt a Pán Boh. És az Ő lelke uralkodott mindenekfelett, de főleg a magyarokon, kik akkor még nem is léteztek, sem görbe lábú lovaik.
És mondá Pán Boh: Teremtsünk tótot a mi hasonlatosságunkra!
· És teremté Adamkót, és Adamkovát, kinek leánykori neve Evocska vala.
· És adá nekik lakóhelyül az Paradicskát.
· És mondá őnékik: Uralkodjatok a tenger halain, a magyarokon, az ég madarain, a magyarokon, a hegyeken, a magyarokon, a dombokon, valamint a magyarokon...
…És látá Pán Boh, hogy toto všetko je dobré.
Aztán večer lett, majd megint ráno.
És mondá nekik Pán Boh:
· Szaporodjatok és sokasodjatok, hogy többen legyetek, mint a magyarok! És ne feledjétek: vládnuť nad Maďarmi!...
…És születék őnékik két fiúgyermekük, kik a Káin és az Ábel nevet kapták.
· Ám harag és békétlenség valék az Ábelnek lelkében, ki magát magyarnak vallotta, pedig tudván tudta, hogy így rengeteg állami támogatástól esik el.
És mondá Pán Bohnak Káin: ďakujem Pán Boh, hogy szlováknak teremtettél, és nem magyarnak! Majd, hogy háláját kimutassa Ura iránt, agyoncsapta Ábelt, a rengetegben.
És mondá őnéki Pán Boh: Veľmi správne, Káin!
· De lásd, egy joghézag miatt sajnos a Paradicskából ki kell űzetnem. Ám lássad, milyen jó vagyok én, Atyád tehozzád! Mert adom neked lakhelyedül az ígéret földjét, melynek neve Felvidék.
· És kérdezé Káin: Miért Felvidék? Miért nem Szlovákia?
És mondá neki Pán Boh: Tőlem aztán…
És mondá Káin: Dakujem, Pán Boh!
És válaszolá Pán Boh: Vďačne, aj inokedy...
És večer lett, majd megint ráno.
És látá Pán Boh, hogy toto všetko je dobré. És szaporodának és sokasodának a szlovákok, és uralmuk alá hajtják Pán Bohnak minden teremtményét, különös tekintettel a magyarokra... „
A fenti idézet a nemrégiben, egy pozsonyi metróépítés során előkerült ősi iratból való, amelyet „Fico Evangéliumának“ hívnak, és amely a C14-es izotóp-vizsgálat kormeghatározása alapján legalább 11 éves. És mint ilyen, a szlovák írásbeliség legelső fennmaradt írásos emléke. Az értékes relikviát nemrégiben állították ki a Szlovák Nemzeti Múzeumban.
Ahol egyebek mellett júniustól megtekinthető Szlovákia első tárgyi emléke is: egy 13 éves McDonald’s McDrive zacskó, melyet a legenda szerint Budapestről hazajövet, maga Vladimir Meciar dobott el Filekovo határában.
Történelmi hűséggel lejegyezte:
2010. május 14. péntek, 17:22 Varga B. Tamás Kárpáti Harsona főmunkatársa
erről jut eszembe....
Két öreg bemegy a kuplerájba,de csak guminőt kapnak.Mikor végeztek megbeszélik a dolgokat.
Mondja az egyik:
-Te,az én csajom szinte alig mozdult,nagyon passzív volt.
Mire a másik:
-Az enyém meg szerintem boszorkány volt!Beleharaptam a seggébe,ekkor szellentett egy nagyot és kirepült az ablakon a műfogsorommal együtt!
Nyílt egy új áruház a közelben. Minden terméket illatokkal tesznek vonzóbbá.
Ahogy közeledsz a tojásokhoz, friss rántotta illatát érzed.
A péksüteményeknél érzed a frissen sütött kenyér ínycsiklandó illatát.
Fantasztikus.
De WC-papírt nem veszek ott többet.
Három férfi arról mesél, hogy milyen élményük volt a kuplerájban.
- Az én nőm bekente tejszínhabbal a tökömet, és úgy nyalta le róla.
- Az semmi! - mondja a másik - Az enyém még cseresznyét is tett rá.
- Ez is valami? - tromfol a harmadik.
- Az én nőm bekente tejszínhabbal a tökömöet, leöntötte csokival és cseresznyét tett a tetejébe.
Olyan gusztusosan nézett ki, hogy inkább lenyaltam én.
- Tudod, hogy fogják kipróbálni az új hidat terhelés alatt?
- Hogy?
- A falu összes anyósát meghívják, hogy nyüzsögjenek a hídon. Ha nem szakad le jó. Ha leszakad még jobb.