Várjál, azt nem mondtam, hogy a mesternek volt mestere. Valószínűleg, de nem biztos. Sokan égi jelek, látomások útján alakították az életüket.
Én pl. életem során több bölcsességet is papírra vetettem, vagyis billentyűzetre, az első talán már negyed évszázados is megvan:
"A számítástechnika nem egy egzakt tudomány."
Illetve egy fogalmat is megalkottam már vagy évtizede, egy-két helyen lehet vele találkozni a gugli barátunk segítségével, jellemzően politikai fórumokon, merthogy annak idején én is ott alkottam meg:
Ugye, azért beleszaladtál.
Mondok egy nézőpontot, mi szerint lehet megítélni a művészetet, én pl. így teszek:
Az a művészet, amit én NEM tudok megcsinálni.
A zene pl. fullban az, mert talán egy furulyát sem tudok megfújni, és hát töredelmesen bevallom, kerámiát égetni sem tudok eleve a kemence hiánya miatt. De azért ítéletet tudok mondani, amit meg is tettem már.
Picasso? Én nem tudom megmondani, hogy magyarként mire vitte volna, de szerintem te sem.
Azt tudtátok, hogy Picassonak rendkívül hosszú neve volt? Most puskáznom kellett, mert fejből azért nem tudnám alapból:
Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso
A művészvilág rejtelmeit nem hivatásom boncolgatni. Ugyanakkor meggyőződésem az ,hogy egy Picasso képnek is van mondanivalója. Mindenkinek más! Gorka Lívia esetében a stílust kell megfizetni. Úttörő volt ebben!
Nekem meg az, hogy ne kövesd a mestereket és főleg azt ne akit ők követnek hanem nézz meg minden példát és magad határozd meg melyik lesz az az út amit követsz. .......hm, idézőjelbe kéne raknom hisz magamat idéztem....
A szar és a szar között van különbség?
Nem mindegy, miért "szar"? Nyilván a "nem tetszik" az kulturáltabb kifejezés, de végtére is ugyanott vagyunk. Aztán ha az egyik nem érti, miért tetszik a szobor neki, csak tetszik, annak hogyan magyarázod meg, hogy miért "szar"?
Egy tök hülyének (akinek tetszik), hogyan mondod meg, hogy azért szar, mert a művész egy térplasztikánál nem jól alkalmazza az enyészpontot, esetleg a rövidülést?
Egy tök hülyének (panelproli) hogyan magyarázod meg, hogy azért szar, mert verbunkot nem táncolnak csárdásra?
De kérdek egyszerűbbet: a hupikék törpikék fagyit hogyan mondod meg, hogy szar?
EZ szar? mert szerintem bőven kimeríti a szar fogalmát.
Te nem érzed ugyanilyen problémás személyiségűnek azt, aki a virtuális térben megvívott (elme-) csata egyik énjének egyik kivetülését elteszi vinyóra, mint:
- trófea
- megmutatni a gyerekeknek, hogy kit verjenek el, ha majd nagyok lesznek,
- köpködni?
F.Jani!
Őt nem nehéz elemezni!
Nagyon összetett személyiség!
Határozott ,de egyben hajlik a kompromisszumokra is!
Nem megy egy szint alá ,pedig néha érezni hogy határon van.
Hatalmas önuralommal kezeli a szituációkat!
Néha lehetne kifejezőbb is,mert az sosem baj.
Nincsenek a nyelvben „csúnya” szavak, „szép szavak”, a használattól, a használótól függ ezek minősítése, ahogy Kosztolányi megfogalmazta.
Egy biztos pont a családja szemében ,ezért mindent meg is tesz!
De egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni..
A kis mexikói halászfalu mólóján egy amerikai üzletember álldogált. Egy helyi halász kötött ki éppen kis csónakjával, benne sárgaúszójú tonhalakkal. Az üzletember megdicsérte a fogást, majd megkérdezte, mennyi ideig tartott kifogni a halakat.
„Nem tartott sokáig.” – felelte a halász.
„Miért nem marad kint tovább és fog több halat?” – kérdezte az üzletember.
„Ez elég arra, hogy a családom pillanatnyi szükségleteit kielégítsem.” – válaszolta a mexikói.
„De mit csinál a napjai többi részében? – érdeklődött az amerikai.
„Nagyokat alszom, halászom egy keveset, játszom a gyermekeimmel, sziesztázom Mariával, a feleségemmel, esténként pedig bemegyünk a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal. Teljes életet élek, senor.
Az üzletember ekkor kissé felsőbbrendűen így szólt: „A Harvardon végeztem, tudnék magának segíteni. Többet kéne halásznia, akkor hamarosan a jövedelméből vehetne egy nagyobb hajót, később több hajót is, majd egy egész flottája lehetne. Idővel saját konzervgyárat tudna nyitni és közvetlenül a fogyasztóknak adhatna el halkonzerveket. Ön irányíthatná a beszerzést, a gyártást és a disztribúciót is. Itt tudná hagyni ezt a kis tengerparti falut és Mexikóvárosba költözhetne, később Los Angelesbe, majd New York-ba. Egy egész vállalatbirodalmat irányíthatna onnan.”
„De mennyi idő kell mindehhez, senor?” – kérdezte a mexikói.
„Úgy 15-20 év” – felelte az üzletember.
„És aztán mi lesz, senor?”
Az amerikai nevetve válaszolt: „Ez a legjobb az egészben! Amikor eljön az ideje, eladja a vállalata részvényeit és dollármilliókat keres vele!”
„Milliókat? És akkor mi lesz, senor?”
Ekkor az üzletember elgondolkozott, majd kissé szégyenkezve így szólt: „Aztán nyugdíjba megy, egy kis tengerparti faluba költözik, nagyokat alszik, halászik egy keveset, játszik a gyermekeivel, sziesztázik a feleségével, és esténként bemennek a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal.
Én pl. életem során több bölcsességet is papírra vetettem, vagyis billentyűzetre, az első talán már negyed évszázados is megvan:
"A számítástechnika nem egy egzakt tudomány."
Illetve egy fogalmat is megalkottam már vagy évtizede, egy-két helyen lehet vele találkozni a gugli barátunk segítségével, jellemzően politikai fórumokon, merthogy annak idején én is ott alkottam meg:
"kötelező altruizmus".
Mondok egy nézőpontot, mi szerint lehet megítélni a művészetet, én pl. így teszek:
Az a művészet, amit én NEM tudok megcsinálni.
A zene pl. fullban az, mert talán egy furulyát sem tudok megfújni, és hát töredelmesen bevallom, kerámiát égetni sem tudok eleve a kemence hiánya miatt. De azért ítéletet tudok mondani, amit meg is tettem már.
Picasso? Én nem tudom megmondani, hogy magyarként mire vitte volna, de szerintem te sem.
Azt tudtátok, hogy Picassonak rendkívül hosszú neve volt? Most puskáznom kellett, mert fejből azért nem tudnám alapból:
Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso
Picasso ha ide születik ,vajon ennyire felkapott lett volna?
Kérdésemre tudod a választ!
De azért ügyesen kikerülted a lényeget.
Nekem egy szöveg van kirakva a munkahelyemen, hogy "Ne a a mestereket kövesd, hanem azt, amit a mesterek is követtek".
Nem mindegy, miért "szar"? Nyilván a "nem tetszik" az kulturáltabb kifejezés, de végtére is ugyanott vagyunk. Aztán ha az egyik nem érti, miért tetszik a szobor neki, csak tetszik, annak hogyan magyarázod meg, hogy miért "szar"?
Egy tök hülyének (akinek tetszik), hogyan mondod meg, hogy azért szar, mert a művész egy térplasztikánál nem jól alkalmazza az enyészpontot, esetleg a rövidülést?
Egy tök hülyének (panelproli) hogyan magyarázod meg, hogy azért szar, mert verbunkot nem táncolnak csárdásra?
De kérdek egyszerűbbet: a hupikék törpikék fagyit hogyan mondod meg, hogy szar?
EZ szar? mert szerintem bőven kimeríti a szar fogalmát.
https://galeriasavaria.hu/term...
Uff.
- trófea
- megmutatni a gyerekeknek, hogy kit verjenek el, ha majd nagyok lesznek,
- köpködni?
Off:
Hallgassunk zenét:
http://youtu.be/BWqGIR2Ao1M
De az itt található “anyag” ,nagyjából elég is.
Őt nem nehéz elemezni!
Nagyon összetett személyiség!
Határozott ,de egyben hajlik a kompromisszumokra is!
Nem megy egy szint alá ,pedig néha érezni hogy határon van.
Hatalmas önuralommal kezeli a szituációkat!
Néha lehetne kifejezőbb is,mert az sosem baj.
Nincsenek a nyelvben „csúnya” szavak, „szép szavak”, a használattól, a használótól függ ezek minősítése, ahogy Kosztolányi megfogalmazta.
Egy biztos pont a családja szemében ,ezért mindent meg is tesz!
De egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni..
A kis mexikói halászfalu mólóján egy amerikai üzletember álldogált. Egy helyi halász kötött ki éppen kis csónakjával, benne sárgaúszójú tonhalakkal. Az üzletember megdicsérte a fogást, majd megkérdezte, mennyi ideig tartott kifogni a halakat.
„Nem tartott sokáig.” – felelte a halász.
„Miért nem marad kint tovább és fog több halat?” – kérdezte az üzletember.
„Ez elég arra, hogy a családom pillanatnyi szükségleteit kielégítsem.” – válaszolta a mexikói.
„De mit csinál a napjai többi részében? – érdeklődött az amerikai.
„Nagyokat alszom, halászom egy keveset, játszom a gyermekeimmel, sziesztázom Mariával, a feleségemmel, esténként pedig bemegyünk a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal. Teljes életet élek, senor.
Az üzletember ekkor kissé felsőbbrendűen így szólt: „A Harvardon végeztem, tudnék magának segíteni. Többet kéne halásznia, akkor hamarosan a jövedelméből vehetne egy nagyobb hajót, később több hajót is, majd egy egész flottája lehetne. Idővel saját konzervgyárat tudna nyitni és közvetlenül a fogyasztóknak adhatna el halkonzerveket. Ön irányíthatná a beszerzést, a gyártást és a disztribúciót is. Itt tudná hagyni ezt a kis tengerparti falut és Mexikóvárosba költözhetne, később Los Angelesbe, majd New York-ba. Egy egész vállalatbirodalmat irányíthatna onnan.”
„De mennyi idő kell mindehhez, senor?” – kérdezte a mexikói.
„Úgy 15-20 év” – felelte az üzletember.
„És aztán mi lesz, senor?”
Az amerikai nevetve válaszolt: „Ez a legjobb az egészben! Amikor eljön az ideje, eladja a vállalata részvényeit és dollármilliókat keres vele!”
„Milliókat? És akkor mi lesz, senor?”
Ekkor az üzletember elgondolkozott, majd kissé szégyenkezve így szólt: „Aztán nyugdíjba megy, egy kis tengerparti faluba költözik, nagyokat alszik, halászik egy keveset, játszik a gyermekeivel, sziesztázik a feleségével, és esténként bemennek a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal.