Két személlyel mentem, asszony felpattant mögém, imád motoron utas lenni. Meglepően jól ment a gép, nagyon rendben van és egy Remus dobbal jó hörgősen, morgósan szólt, visszaváltásnál durrogott is picit.
Párom megint elkezdte rágni a fülemet, hogy vegyek végre valami nagy dögöt és menjünk kirándulni, túrázni, csavarogni vele.
Egy árva sort nem olvasok el ezekből. Céltalan másolgatások. Tegnap viszont jót motoroztam, lenyúltam cimbora Kawa Kle 500-asát egy 30-40 km-re, mindig rádöbbenek, hogy egészen jópofa kis blokkok ezek az 500-as sor2-k.
Az írónak nem az a dolga, hogy a tüdejére és a szívére vigyázzon, az írónak az a dolga, hogy lelkére és szellemére vigyázzon, s a kávéház az a sajátos, a szó orvosi és tornatanári értelmében egyáltalán nem egészséges, de a szó irodalmi értelmében egyedül hasznos légkör, ahol az írók kissé védve vannak a világ kísértései, a hivatalnak packázásai és a pénz durvaságai ellen; tüdejük és szívük elkopik ugyan a nikotintól és a feketétől, de szellemük kivirul, s ez a fontosabb. (...) Kávéház nélkül nincs irodalom. Petőfi úr nem síelni járt, hanem a "Pilvax"-ba, s Vörösmarty úr nem a strandra járt, hanem az "Arany Ökör"-höz. Óriási különbségek ezek, kérem. (...) Az irodalom legyen hűséges önmagához, törvényeihez, légköréhez, ételeihez, italaihoz, életmódjához, s mindahhoz, ami kell hozzá, hogy az embernek néha eszébe jusson valami, ami másnak még nem jutott eszébe, s aztán tökéletes művészi formában ki is tudja fejezni azt.
Párom megint elkezdte rágni a fülemet, hogy vegyek végre valami nagy dögöt és menjünk kirándulni, túrázni, csavarogni vele.