Durbints sógor elbeszélése a kaszinyóba
Egyik este elmöntünk a sógorral Pestön a szénházi komédjába is ö. m. a f. No avvót tsak a tsuda, ö. m. a f. Bévül akkora mint a városi templom, még tágasabb is, de tsak a mönnyezetin vannak szentképek. De az ám a legfurtsább sógor, hogy a fala köröslen körül tele van jukkal oszt abba ülnek a zurak. De lent is ülnek szép röndbe, mint mink a templomba, tsakhogy sűrübben.
Mink 30-30-intz karajtzárt fizettünk oszt a kóruson kaptunk hejet. No mondok máma szöröntsés napunk van, innen mindönt láthatunk.
Hát láttunk is. Mer ahogy ott nézelődünk lefelé, hát ettzör tsak látom, hogy egy ur alattunk egy kéttsövű pisztojt szögez a fejinek.
Eldöbbenök.
- Sógor mondok biró sógornak ahun ni, a!
Mer ijettömbe még a kalap is leesett vóna a fejemrül ha rajta vót vóna, ugy elhótt benem az lélök, hogy többet ki nem nyöghettem.
De nem is köllött a sógornak, ű is möglátta, öccöribe nagyot kurjant:
- Fogják mög! mer agyonpuffanti magát az a kopasz ur ott a!
Hát ö. m. a f. nem hogy azt fogták vóna mög, hanem a sógort, hogy aszondi a röndér, foggya be kend a zeleven tarisznyát. Ijen goromba vót ö. m. a f. Aztán aszondi nem pistoj az, hanem messzilátó.
Akkor nyugottunk aztán mög, mikor láttuk, hogy tsakugyan nem durranik el, és mindönki ojjat szögez a fejinek.
Szöröntse, hogy velünk vót a sógornak a kulatsa. Húztunk öggyet a nagy ijettségre, a röndért is megkináltuk, hogy ne haragudjon.
Hanem a nagy ebatta gyertyatartó miatt majd elveszött a szömünk világa. Mer vót az akkora, hogy szavamba ne hibázzak, mint egy mögforditott gyiófa, mer föjüről lógott lefelé, oszt ezör kis gyertya is égött ralyta, ha nem több, még se alutt el egy se, ö. m. a f.
Ecczör csak neki kezd a töméntelen sok tzigány odale muzsikálni. Soha mióta áll a világ, nem muzsikált annyi tzigány egy bandába. Réztepsiket is vertek össze, mög nagy fene kanyargós trombitákkal ugy türköltek, hogy még a szék is rözgött alattunk. Ágyuztak is közbe ö. m. a f.
Aszondi a röndér, vigyázzanak kentök, mert most kezdődik.
Hát ö. m. a f. látom ám, hogy a háznak a zegyik ódala száll fölfelé. Tyü az irgalmát mondok mi lösz itt?
Még bizony minket is fölhuznak valahova. Mög is kapaszkottunk a sógorral a kórus szélibe, de a röndér biztatott, hogy tsak ne féjjünk, mer ez a röngye móggya a komédiának. No ugy is vót ö. m. a f. nem tellött bele annyi idő amennyin az pélpámat mögszippantom, ecczör tsak ott áll a kiráji palota, aztán annak az udvarán egy regiment katona de se nem huszár se nem baka, hanem valami idegön. Hosszunyelü kard vót mindöniknek a kezibe, hogy a nyele hosszabb vót mint az embör. No mondok ö. m. a f. még ijet se láttam.
A sok katona mind nótázott ahogy tsak a torkán kifért, de össze vissza a sok tzigány mög ugy rángatta az vonyót, mög úgy türköltek, hogy 9-ntz lakodalom egybe fogva sömmi ahho képest.
- No mondok a sógornak, nem hiába katonák, de mulatnak is veszöttül ö. m. a f.
De bözzög elhallgattak mikor gyött a kiráj, nem a mi kirájunk, hanem valami más országba való, fiatal, az aztán maga gyujtott rá a nótára. A korona is a fejin vót, annál több koronát se láttam életömbe.
Gyémánt is vót benne. Aztán mög előgyött a kirájné is, annak is korona vót a fejin, a lábán mög tsak botskor, de ügön formás ö. m. a f. aztán hol ő nótázott, hol a kiráj, hol öggyütt. Még a szógáló kisasszonyai is belenótáztak.
No mondok a sógornak, - ez ugyan vig ország löhet!
Hát ö. m. a f. nem is hatták abba a nótát egész este. Öttek ittak vereköttek, de azér soha el nem hatták a nótát egy pillanatra se.
Utójjára magamnak is kedvem kereködött, a sógor is férre tsapta a kalapját, rákezdtük a Tsitsónét. De hogy a sógor is hadonázott közbe a kezivel, hát a röndér mögen hozzánk lépött, aztán mögen mérgelődött, hogy aszondi hallgassanak.
- Mért hallgatnánk, aszondi a sógor, ha mindönki danol, nekünk is szabad.
- De aszondi nem kotsma ez.
Ecczör tsak elvesz a kiráji palota, mintha tsak elfujták vóna onnan, egy nagy sitét erdő áll a hejin.
- No mondok mindön jótét lélök ditséri az urat, de emmán boszorkányság, ebbül valami nem jó lösz ö. m. a f.
Alig mondom ezt ki, ojan égzöngés mög villámlás kezdődik, hogy még a főd is rönög tűle.
Kiforditom a szűrömet, a sógor is fölhúzi a zesernyőt. Kiabálnak ránk, hogy tögyük le a zesernyőt.
Abba a szömpillantásba ugy belevágott a zistennyila a szinházba, hogy majd összedült.
De nem is vártunk tovább ö. m. a f. hanem ugy elsijettünk, hogy még a kulatsom is öszetörött a gerádicsonyon.
Nohát annál szörnyűbb valamit ö. m. a f. soha életömbe nem értem.
Előszózat
Ide háturra szorút a zelő szózat, mer nem hagyhatom azt szó nélkül, hogy éngöm a könyves bótos úr a könyv elejin mezitláb leábrázoltatott, mer én mezitláb csak etzör irtam életömbe, mikor uj sarkot tötettem a tsizmámra, aztán mondok mig a Pali tsizmadija fölveri, addig pörtzentök egy levelet a zulyságnak.
Hát igazitsák ki azt a hibát az képön, mert ellenközik az méltóságommal.
Egyik este elmöntünk a sógorral Pestön a szénházi komédjába is ö. m. a f. No avvót tsak a tsuda, ö. m. a f. Bévül akkora mint a városi templom, még tágasabb is, de tsak a mönnyezetin vannak szentképek. De az ám a legfurtsább sógor, hogy a fala köröslen körül tele van jukkal oszt abba ülnek a zurak. De lent is ülnek szép röndbe, mint mink a templomba, tsakhogy sűrübben.
Mink 30-30-intz karajtzárt fizettünk oszt a kóruson kaptunk hejet. No mondok máma szöröntsés napunk van, innen mindönt láthatunk.
Hát láttunk is. Mer ahogy ott nézelődünk lefelé, hát ettzör tsak látom, hogy egy ur alattunk egy kéttsövű pisztojt szögez a fejinek.
Eldöbbenök.
- Sógor mondok biró sógornak ahun ni, a!
Mer ijettömbe még a kalap is leesett vóna a fejemrül ha rajta vót vóna, ugy elhótt benem az lélök, hogy többet ki nem nyöghettem.
De nem is köllött a sógornak, ű is möglátta, öccöribe nagyot kurjant:
- Fogják mög! mer agyonpuffanti magát az a kopasz ur ott a!
Hát ö. m. a f. nem hogy azt fogták vóna mög, hanem a sógort, hogy aszondi a röndér, foggya be kend a zeleven tarisznyát. Ijen goromba vót ö. m. a f. Aztán aszondi nem pistoj az, hanem messzilátó.
Akkor nyugottunk aztán mög, mikor láttuk, hogy tsakugyan nem durranik el, és mindönki ojjat szögez a fejinek.
Szöröntse, hogy velünk vót a sógornak a kulatsa. Húztunk öggyet a nagy ijettségre, a röndért is megkináltuk, hogy ne haragudjon.
Hanem a nagy ebatta gyertyatartó miatt majd elveszött a szömünk világa. Mer vót az akkora, hogy szavamba ne hibázzak, mint egy mögforditott gyiófa, mer föjüről lógott lefelé, oszt ezör kis gyertya is égött ralyta, ha nem több, még se alutt el egy se, ö. m. a f.
Ecczör csak neki kezd a töméntelen sok tzigány odale muzsikálni. Soha mióta áll a világ, nem muzsikált annyi tzigány egy bandába. Réztepsiket is vertek össze, mög nagy fene kanyargós trombitákkal ugy türköltek, hogy még a szék is rözgött alattunk. Ágyuztak is közbe ö. m. a f.
Aszondi a röndér, vigyázzanak kentök, mert most kezdődik.
Hát ö. m. a f. látom ám, hogy a háznak a zegyik ódala száll fölfelé. Tyü az irgalmát mondok mi lösz itt?
Még bizony minket is fölhuznak valahova. Mög is kapaszkottunk a sógorral a kórus szélibe, de a röndér biztatott, hogy tsak ne féjjünk, mer ez a röngye móggya a komédiának. No ugy is vót ö. m. a f. nem tellött bele annyi idő amennyin az pélpámat mögszippantom, ecczör tsak ott áll a kiráji palota, aztán annak az udvarán egy regiment katona de se nem huszár se nem baka, hanem valami idegön. Hosszunyelü kard vót mindöniknek a kezibe, hogy a nyele hosszabb vót mint az embör. No mondok ö. m. a f. még ijet se láttam.
A sok katona mind nótázott ahogy tsak a torkán kifért, de össze vissza a sok tzigány mög ugy rángatta az vonyót, mög úgy türköltek, hogy 9-ntz lakodalom egybe fogva sömmi ahho képest.
- No mondok a sógornak, nem hiába katonák, de mulatnak is veszöttül ö. m. a f.
De bözzög elhallgattak mikor gyött a kiráj, nem a mi kirájunk, hanem valami más országba való, fiatal, az aztán maga gyujtott rá a nótára. A korona is a fejin vót, annál több koronát se láttam életömbe.
Gyémánt is vót benne. Aztán mög előgyött a kirájné is, annak is korona vót a fejin, a lábán mög tsak botskor, de ügön formás ö. m. a f. aztán hol ő nótázott, hol a kiráj, hol öggyütt. Még a szógáló kisasszonyai is belenótáztak.
No mondok a sógornak, - ez ugyan vig ország löhet!
Hát ö. m. a f. nem is hatták abba a nótát egész este. Öttek ittak vereköttek, de azér soha el nem hatták a nótát egy pillanatra se.
Utójjára magamnak is kedvem kereködött, a sógor is férre tsapta a kalapját, rákezdtük a Tsitsónét. De hogy a sógor is hadonázott közbe a kezivel, hát a röndér mögen hozzánk lépött, aztán mögen mérgelődött, hogy aszondi hallgassanak.
- Mért hallgatnánk, aszondi a sógor, ha mindönki danol, nekünk is szabad.
- De aszondi nem kotsma ez.
Ecczör tsak elvesz a kiráji palota, mintha tsak elfujták vóna onnan, egy nagy sitét erdő áll a hejin.
- No mondok mindön jótét lélök ditséri az urat, de emmán boszorkányság, ebbül valami nem jó lösz ö. m. a f.
Alig mondom ezt ki, ojan égzöngés mög villámlás kezdődik, hogy még a főd is rönög tűle.
Kiforditom a szűrömet, a sógor is fölhúzi a zesernyőt. Kiabálnak ránk, hogy tögyük le a zesernyőt.
Abba a szömpillantásba ugy belevágott a zistennyila a szinházba, hogy majd összedült.
De nem is vártunk tovább ö. m. a f. hanem ugy elsijettünk, hogy még a kulatsom is öszetörött a gerádicsonyon.
Nohát annál szörnyűbb valamit ö. m. a f. soha életömbe nem értem.
Előszózat
Ide háturra szorút a zelő szózat, mer nem hagyhatom azt szó nélkül, hogy éngöm a könyves bótos úr a könyv elejin mezitláb leábrázoltatott, mer én mezitláb csak etzör irtam életömbe, mikor uj sarkot tötettem a tsizmámra, aztán mondok mig a Pali tsizmadija fölveri, addig pörtzentök egy levelet a zulyságnak.
Hát igazitsák ki azt a hibát az képön, mert ellenközik az méltóságommal.
Itt a vége a könyvemnek.
Ez egy 1979-es vígjáték?
Utána olvastam,nagy lehet
Nem Te kerested a Lator című filmet?
Megint időszerű