1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20,30,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet,még mielőtt kimész kávéra a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon !
20. Gondold végig, hogy miért!?
És most azokról, akik ’80 előtt születtek....Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk!
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.
Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent a pet-palackos ásványvíz.
Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, mi, (1980 előtt születettek).
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. Mi speciel fogyasztottunk vizes-cukros kenyeret, vagy ami még durvább vizes-sós kenyeret, mai mércével mérve ezek "halálos" mérgek.! Mi mégis megettük, és még mindig itt vagyunk, egészségesebben mint sok mai fiatal, akik olyannyira figyelnek táplálkozásukra és életmódjukra.
Nekünk még kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük (nem 0,3-0,5 literes pet-palackban vettük tele tartósítószerrel).
Mosatlanul ettük a fáról (a gyakran éretlen) gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videó lejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, XBoxról, Videó játékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surround Soundról, Internetről, fitness-Club kártyáról, MP3-4-5 lejátszóról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán (élőben, személyesen), a focipályán vagy a ping - pong asztaloknál, vagy ha mégsem, akkor egyszerűen felcsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem volt 20 ponton zárodó biztonsági záras acélajtónk, sőt sokszor egyáltalán be sem zártuk az ajtót amikor lementünk játszani. Mégsem aggódtunk egyfolytában, nyugodtak voltunk (nyugodtabbak, mint ma). Embertársaink tényleg társak voltak, nem ellenségek.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak....
3 rendőrt halálra itélnek. Választhatnak: kötél, golyó vagy villamosszék.
Bemegy az első, azt mondja: hát a kötél nem méltó hozzám, áramtól félek, legyen a golyó. Sortűz, meghal.
Bemegy a második: kötél nem méltó hozzám, golyótól félek, legyen a villamosszék. Rákapcsolják, nem működik. Mégegyszer, semmi. Elengedik, annyi ideje van, hogy mondja a harmadiknak: a villamosszékben nincs áram.
Bemegy a harmadik: golyótól félek, villamosszékben nincs áram....legyen a kötél!
Omama: Nálunk az USA-ban az átlagkereset 1500 dollár. 1000-ből meg lehet élni. Hogy a maradék 500-at ki mire költi, nem érdekel.
Merkel: Nálunk Németországban az átlagkereset 2000 euro, 1300-ból meg lehet élni. Hogy a maradék 700-at ki mire költi, az nem érdekel.
Orbán: Nálunk Magyarországon az átlagkereset 70 000 forint, 100 000-ből meg lehet élni. Hogy a hiányzó 30 000-et ki honnan teremti elő, az nem érdekel.
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email címük.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20,30,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet,még mielőtt kimész kávéra a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon !
20. Gondold végig, hogy miért!?
És most azokról, akik ’80 előtt születtek....Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk!
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.
Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent a pet-palackos ásványvíz.
Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, mi, (1980 előtt születettek).
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. Mi speciel fogyasztottunk vizes-cukros kenyeret, vagy ami még durvább vizes-sós kenyeret, mai mércével mérve ezek "halálos" mérgek.! Mi mégis megettük, és még mindig itt vagyunk, egészségesebben mint sok mai fiatal, akik olyannyira figyelnek táplálkozásukra és életmódjukra.
Nekünk még kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük (nem 0,3-0,5 literes pet-palackban vettük tele tartósítószerrel).
Mosatlanul ettük a fáról (a gyakran éretlen) gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videó lejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, XBoxról, Videó játékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surround Soundról, Internetről, fitness-Club kártyáról, MP3-4-5 lejátszóról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán (élőben, személyesen), a focipályán vagy a ping - pong asztaloknál, vagy ha mégsem, akkor egyszerűen felcsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem volt 20 ponton zárodó biztonsági záras acélajtónk, sőt sokszor egyáltalán be sem zártuk az ajtót amikor lementünk játszani. Mégsem aggódtunk egyfolytában, nyugodtak voltunk (nyugodtabbak, mint ma). Embertársaink tényleg társak voltak, nem ellenségek.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak....
Bemegy az első, azt mondja: hát a kötél nem méltó hozzám, áramtól félek, legyen a golyó. Sortűz, meghal.
Bemegy a második: kötél nem méltó hozzám, golyótól félek, legyen a villamosszék. Rákapcsolják, nem működik. Mégegyszer, semmi. Elengedik, annyi ideje van, hogy mondja a harmadiknak: a villamosszékben nincs áram.
Bemegy a harmadik: golyótól félek, villamosszékben nincs áram....legyen a kötél!
http://youtu.be/cGS2yPJ2bjA
prosztatavizsgálat közben mondtak a páciensek:
1. Óvatosan, doki, már ott jár, ahol eddig még ember nem járt!
2. Megtalálta már Amelia Earhartot?
3. Még hall engem?
4. Megérkeztünk már? Megérkeztünk már? Megérkeztünk már?
5. Tudja, Arkansasban már törvényes házasok lennénk.
6. Talált taposóaknát, Főnök?
7. Hé! Most má tudom, mit éreznek a bábok!
8. Doktor Úr, szóljon, ha találkozik az önbecsülésemmel!
9. Nem volt APEH ellenőr korábban?
10. Írna egy igazolást a feleségemnek, hogy nem ott hordom az agyam?
Merkel: Nálunk Németországban az átlagkereset 2000 euro, 1300-ból meg lehet élni. Hogy a maradék 700-at ki mire költi, az nem érdekel.
Orbán: Nálunk Magyarországon az átlagkereset 70 000 forint, 100 000-ből meg lehet élni. Hogy a hiányzó 30 000-et ki honnan teremti elő, az nem érdekel.
http://youtu.be/PDXKf69xq18
- Szia! Veled senki sem táncol?!
- Nem...
- Akkor feltennéd a virslit főni?
szombati buli után. (vagy megjön, vagy nem...) :DDD
http://www.youtube.com/watch?f...!
A politikusok a javadat akarják, ne add oda nekik.