Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász. Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében. A választás Sanyikára, a hülye vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal. Ment-mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor jobb hősként meghalni. Így aztán, amikor észrevette a vadászt, akkor felgyorsított, és rárohant. A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára. Patthelyzet alakult ki, a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papírzsebkendőjét, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.
Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt, és a nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és elaludt a nappali sarkában. Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem. Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez így ment több héten át. Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".
Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap én is eljöhetek vele?"
Egy városi ember leköltözik vidékre a németjuhász kutyájával. A szomszédja nagy nyúltenyésztő. Összebarátkoznak. A nyúltenyésztő megmutatja a legértékesebb öreg bak nyulát, ami mindenféle díjat nyert, felbecsülhetetlen érték.
Egy reggel látja, hogy jön át a kutyája a szomszédból, szájában a díjnyertes nyúl döglötten, teljesen mocskos, földes. Nem akar összeveszni a szomszédjával, gyorsan lemossa a döglött nyulat, hajszárítóval megszárítja, olyan mint új korában. Becsempészi a döglött nyulat a ketrecébe.
Később látja a szomszédját, hogy ül az udvaron és nagyon magába van roskadva. Kérdi, hogy mi a baja.
- Megdöglött a díjnyertes baknyulam.
- Hát ez szomorú.
- Az semmi! Eltemettem a kert végében, most meg megint itt van a ketrecében!
Szilánkosra törte a tudatom.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal. Ment-mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor jobb hősként meghalni. Így aztán, amikor észrevette a vadászt, akkor felgyorsított, és rárohant. A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára. Patthelyzet alakult ki, a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papírzsebkendőjét, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".
Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap én is eljöhetek vele?"
Egy reggel látja, hogy jön át a kutyája a szomszédból, szájában a díjnyertes nyúl döglötten, teljesen mocskos, földes. Nem akar összeveszni a szomszédjával, gyorsan lemossa a döglött nyulat, hajszárítóval megszárítja, olyan mint új korában. Becsempészi a döglött nyulat a ketrecébe.
Később látja a szomszédját, hogy ül az udvaron és nagyon magába van roskadva. Kérdi, hogy mi a baja.
- Megdöglött a díjnyertes baknyulam.
- Hát ez szomorú.
- Az semmi! Eltemettem a kert végében, most meg megint itt van a ketrecében!
-A közepéig mert onnan már kifelé megy
-Minek megy a nyuszika az erdőbe?
-Fának
-?
-Semmit, már kétszer elmondta.
micsoda duma