Megy a karaván,
által a Szaharán.
Elől homok,
hátul homok.
A homokban nyomok,
a nyomokban homok.
Bendhi jő, kinek arca aszott,
meglátszik, hogy az éjjel sokat ...................(1)
Karaván vezetője vizet hoz az útra,
kinek a felesége egy oltári nagy ........................(2)
Karaván vezetője így szól:
Emberek!
Mivel ma nem volt nagy a haszon,
ezért mindenki kapja be a ............................(3)
(1) járta a sivatagot
(2) tevét ráncigál a kútra
(3) maradék kajáját
Egy alak a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rá-rá pislant, mosolyog, nevetget egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól:
- Nem ismerjük mi egymást valahonnan?
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet.
A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt:
- Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsóasztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a te barátnőid nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a seggembe?
- Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok.
Az idős házaspár harmincadik házassági évfordulóján, egy szigetre utazik,
ahol a legenda szerint, olyan csodálatos fürdő van, amiben megfiatalodnak
az
emberek. Az üdülésről visszatérve, a lányuk várja őket a repülőtéren, de
sehol nem látja a szüleit. Egyszercsak odalép hozzá egy fiatal nő, karján
egy csecsemővel és megszólítja:
- Lányom, én vagyok az. Ugye nem ismersz meg? Megfiatalított a
csodaforrás.
A lány döbbenten kérdezi?
- Mama? De ki az a csecsemő?
- Az apád. Ez a hülye elaludt a vízben.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára.
Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Uristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendojét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Allványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
Az agresszív kismalac megy az utcán,egy nagy zsákot vonszol maga után.
Szembe jön vele egy ember:
-Elnézést,ez a Deák Ferenc utca?
-Nem,ez az én cuccom.
A szőke depressziós lesz és elhatározza,hogy öngyilkosságot követ el.Fog egy jó erős kötelet.és kimegy a parkba egy fához,hogy felakassza magát.
Hosszas próbálkozás után sikerül a művelet,ott lengedezik a hajnali szellőben.Arra megy egy kutyáját sétáltató férfi,aki odaszól neki:
-Hőlgyem ,mit csinál ott fent?
-Meg akarok halni!
-De akkor miért a derekára kötötte a kötelet,miért nem a nyakára?
-Próbáltam úgy is,csak akkor nem kaptam levegőt!
Szőke nő az orvosnál :
- Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva "MÉRGEZŐ". Most meg fogok halni ?
- Hiszen attól mindenki meghal...
- Mindenki? Úristen, mit tettem ?!
Amúgy nem semmi....
Ha ez igaz.....akkor.....de ez nem igaz...
által a Szaharán.
Elől homok,
hátul homok.
A homokban nyomok,
a nyomokban homok.
Bendhi jő, kinek arca aszott,
meglátszik, hogy az éjjel sokat ...................(1)
Karaván vezetője vizet hoz az útra,
kinek a felesége egy oltári nagy ........................(2)
Karaván vezetője így szól:
Emberek!
Mivel ma nem volt nagy a haszon,
ezért mindenki kapja be a ............................(3)
(1) járta a sivatagot
(2) tevét ráncigál a kútra
(3) maradék kajáját
- Nem ismerjük mi egymást valahonnan?
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet.
A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt:
- Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsóasztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a te barátnőid nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a seggembe?
- Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok.
ahol a legenda szerint, olyan csodálatos fürdő van, amiben megfiatalodnak
az
emberek. Az üdülésről visszatérve, a lányuk várja őket a repülőtéren, de
sehol nem látja a szüleit. Egyszercsak odalép hozzá egy fiatal nő, karján
egy csecsemővel és megszólítja:
- Lányom, én vagyok az. Ugye nem ismersz meg? Megfiatalított a
csodaforrás.
A lány döbbenten kérdezi?
- Mama? De ki az a csecsemő?
- Az apád. Ez a hülye elaludt a vízben.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára.
Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Uristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendojét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Allványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
-És hol alszik a görényed?
-A lábamnál.
-És nem büdös?
-Majd megszokja!
Szembe jön vele egy ember:
-Elnézést,ez a Deák Ferenc utca?
-Nem,ez az én cuccom.
Hosszas próbálkozás után sikerül a művelet,ott lengedezik a hajnali szellőben.Arra megy egy kutyáját sétáltató férfi,aki odaszól neki:
-Hőlgyem ,mit csinál ott fent?
-Meg akarok halni!
-De akkor miért a derekára kötötte a kötelet,miért nem a nyakára?
-Próbáltam úgy is,csak akkor nem kaptam levegőt!
- Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva "MÉRGEZŐ". Most meg fogok halni ?
- Hiszen attól mindenki meghal...
- Mindenki? Úristen, mit tettem ?!