ez picit hosszu, de szerintem nagyon jo... :] nagy resze meg ram is igaz, pedig en meg a "mai fiatalsag" kategoriaba sorolnam magam...
Mai gondolataim, hogy akik a 89-es évek elott születtek, azok valódi
Hosök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlél fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1989 elott születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben
maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot még
biztonsági
öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt
boven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén
nyithatóak voltak,
nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók
sem
voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,
nemhogy
könyökvédonk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért
az nem
volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz.
Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak hát rá
külön
szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil.
Pláne
nekünk! Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokben játszottunk,
mégsem
lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a
pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a sárkányfu egyenes ági
rokona. Ha
elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán
betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mi voltunk a
hibásak.
Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,
az is
rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele
ebbe
sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged
mindenki
Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési
szokásaink
Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos
dózis
többszörösét, de még egy mc donalds-on edzodött átlagos amerikai
elhízott
kisgyerek is helybol nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk
kaja
címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki
tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele)
és
mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták
és már
ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbol sem
ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét
még
magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt,
a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek
meg a
még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg
spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról,
Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, muholdról és
kábeltévérol, filmekrol, DVD-röl, Surround Soundról, Internetrol,
Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a
focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszeruen
becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a
szüloket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök
autóval...
Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani
mentünk,
és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk
egymást,
mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg
mi is:
azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem
tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen
megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk
le egy
késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szüloknek.
Sot! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit
jelent
a kötelesség, a buntudat, a jóérzés, a felelosség. Ismertük ezeknek a
szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak.
de akkor kellett volna kóstoló
én nem leszek kóstoló de hidd el küldhetek mailt papua new guinea ismerösöknek
vagy posta galambot erre a szigetre szivesen végi kóstolnák a tanulóidat
akkor ha 1 kor ebéd,csak selytem hogy sokan moccal jönnek,és igy legkésöbb 4 körül el iszkolnak hogy még jó legyen a látási viszonyok meg a höfok?
ezt mindenkitöl kérdeztem akik jönnek! üdv
szia
a mocizás nagyon menne már,csak a levelibéka kint vár irben!
addig még van kis idö,gyógyulgatok,nagy reményel ugrok neki az április elejére várható munkatempómnak,bizakodok hogy menni fog,érzem nem tökéletes,de rajta van az úton hogy az legyen és ez ad energiát hogy fokozzam felépülésem....
már meg van a csizmimre való zsé azt is meg kéne rendelni,most vették meg a hayabusa lámpámat jövöhétre ide is ér a lé örülök hogy jól alakulnak dolgok
Talállka szombat Budaörs agipshell kut.11.00-kor
Onnan mennénk Hayagirl felé(valahol tatabánya környéke),és onnan velence lángosos!
1)Milka+Milkáné
2)Leo
3)Fiveurban
4)Menyus+Gabica
5)Busati
6)Hayagirl
7)?
Már ezértis le a kalappal!
Talállka szombat Budaörs agipshell kut.11.00-kor
Onnan mennénk Hayagirl felé(valahol tatabánya környéke),és onnan velence lángosos!
1)Milka+Milkáné
2)Leo
3)Fiveurban
4)Menyus+Ga
bica
5)Busati
6)?
Mai gondolataim, hogy akik a 89-es évek elott születtek, azok valódi
Hosök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlél fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1989 elott születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben
maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot még
biztonsági
öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt
boven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén
nyithatóak voltak,
nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók
sem
voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,
nemhogy
könyökvédonk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért
az nem
volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz.
Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak hát rá
külön
szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil.
Pláne
nekünk! Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokben játszottunk,
mégsem
lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a
pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a sárkányfu egyenes ági
rokona. Ha
elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán
betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mi voltunk a
hibásak.
Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,
az is
rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele
ebbe
sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged
mindenki
Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési
szokásaink
Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos
dózis
többszörösét, de még egy mc donalds-on edzodött átlagos amerikai
elhízott
kisgyerek is helybol nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk
kaja
címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki
tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele)
és
mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták
és már
ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbol sem
ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét
még
magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt,
a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek
meg a
még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg
spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról,
Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, muholdról és
kábeltévérol, filmekrol, DVD-röl, Surround Soundról, Internetrol,
Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a
focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszeruen
becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a
szüloket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök
autóval...
Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani
mentünk,
és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk
egymást,
mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg
mi is:
azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem
tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen
megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk
le egy
késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szüloknek.
Sot! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit
jelent
a kötelesség, a buntudat, a jóérzés, a felelosség. Ismertük ezeknek a
szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak.
Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak!
A postagalambnak annyi lenne már nálam/galambbecsinált Óz módra....
Azt mondtam "csak megfelelö mennyiségü alkohol kell hozzá".Nos én beszereztem azt a mennyiséget,és leküldtem Gáboromhoz!Ugyhogy neked reszeltek!
én nem leszek kóstoló de hidd el küldhetek mailt papua new guinea ismerösöknek
vagy posta galambot erre a szigetre szivesen végi kóstolnák a tanulóidat
Talállka szombat Budaörs agipshell kut.11.00-kor
Onnan mennénk Hayagirl felé(valahol tatabánya környéke),és onnan velence lángosos!
1)Milka+Milkáné
2)Leo
3)Fiveurban
4)?
Ha jó az idő, akkor szerintem mi moccal megyünk... de erre a főnök mondja rá az Áment
ezt mindenkitöl kérdeztem akik jönnek! üdv
Ebéd 13 órakkor, utánna hastánc stb......( Leo)
1.Fiveurban
2.Milka+Milkáné (bár az évad elsö kertipartiját én akartam tartani)
3.Maistear+Niki
4.Menyus+Gabyca
5.zoo+bobcat
6.L
eonetta
7.Biri+Timcsi
8.Mr+Mr-né
9.Herci
10.laci75
11.
Csapos+bryg
12. Dodó+ Ancsa
13. Baba
14. Rudi + Vali
a mocizás nagyon menne már,csak a levelibéka kint vár irben!
addig még van kis idö,gyógyulgatok,nagy reményel ugrok neki az április elejére várható munkatempómnak,bizakodok hogy menni fog,érzem nem tökéletes,de rajta van az úton hogy az legyen és ez ad energiát hogy fokozzam felépülésem....
már meg van a csizmimre való zsé azt is meg kéne rendelni,most vették meg a hayabusa lámpámat jövöhétre ide is ér a lé örülök hogy jól alakulnak dolgok
Mocizás hogy megy?
Inkább ugyakartad irni, hogy: ne azt húzogassa!