Vajon lehet fokozni az egykori Breakout legendás gyorsulását és utánozhatatlan hangulatát? Kilenc évvel ezelőtt, 2016-ban járt nálunk a Harley-Davidson feltűnő megjelenésű, erőtől duzzadó gépe, mely igazán meggyőzőnek bizonyult, de egyértelmű erényként csak a rugalmas és kifejezetten erős V2-es volt említhető – a felfüggesztésben és fékrendszerben azért találtunk kivetnivalót.
Azóta persze sokat fejlődött a modell, mely immáron nagyobb – a tengerentúlon úgy mondják: ötgallonos – üzemanyagtartályt visel, ettől lényegesen nőtt a hatótávja, és a megjelenése még letaglózóbbá vált. Természetesen nem ez volt az egyetlen lényeges változás, ugyanis a tulajdonosi visszajelzések alapján magasabbra került a kormány is, ezáltal a rövid kezű, alacsonyabb pilótáknak kevésbé kell előrehajolnia a nyeregből, ami jó hatással van a kényelemre, és ezzel az irányíthatóságra is.
Jóllehet, a sajtóanyagban kiemelt helyet kapott, hogy alapáras lett a sebességtartó automatika (tempomat), de ennél valószínűleg sokkal jobban érdekli a leendő vevőket, hogy milyen az új erőforrás. Nos, a 45 fokos V2-es a korábbi 1690-ről 1923 köbcentire (!) hízott, a furatméret és a lökethossz immáron 103,5 x 114 mm, tehát több mint tízcentis átmérőjű dugattyúk felelnek a gyorsulásért...
A jól ismert Softail váz öleli körbe a V2-est, melyhez vaskos, 49 mm-es belsőcső-átmérőjű teleszkóppár és a jól ismert, rejtett központi rugóstag kapcsolódik. Hogy minél alacsonyabbra kerüljön a nyereg – ami egyfajta védjegy – a hátsó rugóút mindössze 3,4 hüvelyk, azaz 8,6 centiméter, míg elöl csaknem 13 cm a kerék mozgási tartománya. Ez elsőre nem tűnik túl soknak, de átlagos minőségű aszfalton meglepően jól működik, viszont a kátyúk, fekvőrendőrök és egyéb úthibák azért érződnek a nyeregben. Hiába, ezt a tükörsima tengerentúli egyenesekre tervezték, és egyébként sem a Harley, hanem az útépítők hibája, ha valahol a kátyú természetes velejárója az aszfaltnak. Egyébként részben azért ilyen érzékeny a futómű a nyomvályúkra és a kátyúkra, mert szokatlan méretű, 130-as első és 240-es (!) hátsó abroncsokon fut a Harley egyik legerősebb gépe.
Milyen motorozni az új Harley-Davidson Breakouttal?
Indítás előtt megszokásból behúzom a kuplungkart, amely immáron rásegítős, de így is rendesen bele kell kapaszkodni: érződik, hogy nem egy átlagos, 750-es vagy ezres erőforrás tengelykapcsolóját működteti. A parkolóból könnyen kitolatok, mivel 160 centis testmagasságtól is lazán leér mindkét láb az alacsonyan rögzített nyeregből, de mozgatás közben azért érezni a Breakout közel háromszáz kilós tömegét.
Amint kiérek a parkolóból, és balra kikanyarodnék a főútra, szembesülök a Breakout egyik „jellegzetességével”, bár volt olyan tesztelő, aki kevésbé árnyaltan nyilatkozott a megosztó irányjelzőről. Továbbra is a kormány két oldalán található a két gomb, amit megnyomva be-, majd újra megérintve kikapcsol az index. Különleges megoldás, de nem láttam gyakorlati előnyét – jómagam maradnék az általánosan használt, bal oldalon rögzített kapcsolótömbnél. Ezzel szemben a sebességtartó automatika (tempomat) és a kipörgésgátló (TC) kezelőszerve kézre esik, jól elhelyezett, és a használata ösztönös – aligha lehetne jobb.
Napestig időzhetnénk még a rendhagyó részleteken, de a Breakout legfontosabb erénye maga az élmény, ezért érdemes rákanyarodni erre: milyen érzés a gigászi V2-essel motorozni?
Extrém hosszú a tengelytáv, 1695 mm, tehát bármekkora gázt is adsz, betapad a 240-es hátsó gumi, és a motornak nincs ellenfele a lámpánál. Már 1500-as fordulatszámtól roppant életteli a közel kétliteres V2-es, és 1900-2000-nél rátesz még egy lapáttal, de ez nem azt jelenti, hogy csak a Breakout csak az öncélú magamutogatásról és a gyorsulgatásról szól.
Elvégre kimondottan harmonikusan viselkedik a vas a tempós kanyarokban is, igaz, az úthengernyi méretű hátsó gumi miatt az ellenkormányzás nem valami ajánlott, tanulható dolog, hanem a motorozás kötelező „tartozéka.” Mivel széles a kormány, elég pár millimétert eltolni az ívbelső kormányvéget, a Breakout pedig pont olyan kiegyensúlyozottan, rendületlenül követi az ívet, mint amilyen fölényes egyenesfutással falja az egyeneseket. Egyedül a csekély, 27 fokos dönthetőség rontja el a játékot, és tulajdonképpen ez az egyetlen rosszpont, amit a kanyarodás kapcsán feljegyezhetünk – a sportosabb Harley-k 30-34 fokos dőlésszögével még élvezetesebb lenne a gép. Persze a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt bíráltuk az elődmodellen is (ott a 24 fokot elérve már szikrázott a lábtartó), és a fejlesztők azért módosították a felfüggesztést, valamint a kezelőszervek elhelyezését, hogy legalább három fokkal nagyobb legyen a dőlésszög.
Breakouttal túrázni?
Jóllehet, ez nem klasszikus túramotor, hosszú távon sem vált kényelmetlenné az utazás a Harley-n. Egyhuzamban több mint két órát ültünk a nyergében, még tankolni, nyújtózni sem álltunk meg, és egyáltalán nem volt zavaró az üléshelyzet az utolsó percekben, kilométereken sem. Csak akkor volt szükség kényszerpihenőre, ha kifejezetten rossz minőségű utakon haladtunk, mivel – a felépítésből fakadóan – az előrenyújtott kar és a láb nem veszi ki a részét a csillapításból, így a vezető hátsója és háta kapja az ütéseket. Ez talán hátrány, de miként már említettem: a kátyús utak nem a Harley-mérnökök munkáját minősítik...
Kétségtelen, hogy a Breakout nem túl praktikus, túraképessége is korlátozott, de nem is kell senkivel versenyeznie, hiszen szinte ellenfél nélküli a piacon. Még az extravagáns Harley-k között is úgy fest, mintha épített motor lenne az extra hosszú és lapos sziluettel, a rejtett hátsó rugóstaggal és a 240-es hátsó gumival. Szóval nem az a kérdés, hogy logikus indokok alapján ajánlható-e a modell – ez sokkal inkább a vágyakról szól. Ha megőrülsz a formájáért, rajongsz a gigászi, 167 Nm-es forgatónyomatékért és ilyen stílusú vasat keresel, akkor jó helyen jársz.
Műszaki adatok – Harley-Davidson Road Glide (2024)
Motorkonstrukció: Négyütemű, lég- és folyadékhűtésű, 45 fokos hengerszögű V2-es
Hengerek/szelepek száma: 2/8
Hengerűrtartalom (cm3): 1923
Furat x löket (mm): 103,5 x 114,3
Sűrítési viszony: 10,2:1
Csúcsteljesítmény (LE)/f.perc): 101/4750
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/f.perc): 167/3500
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: szíjhajtás
Első felfüggesztés: acél bölcsővázhoz kapcsolódó, hagyományos, 49 mm-es belsőcső-átmérőjű Showa teleszkópvilla, rugóút: 130 mm
Hátsó felfüggesztés: Háromhüvelykes rugóstag állítható rugó-előfeszítéssel, rugóút: 86 mm
Első/hátsó abroncs mérete: Dunlop™ Harley-Davidson, 130/60B21/240/40R18
Száraztömeg (kg): 296
Ülésmagasság (mm): 665 mm, terhelten 650 mm
Üzemanyagtartály térfogata (l): 18,9
Tengelytáv (mm): 1695
Vételár: 24 634 eurótól