Mindig nagy tétje van a modellfrissítésnek, ha a márka egyik legfontosabb és legismertebb motorjáról van szó. Hogy ez mennyire így van, azt láthattuk a BMW R 1300 GS berlini leleplezésén, hiszen egy árva fényszóró olyan kommenthullámot indított el, mintha sornégyesre cserélték volna a jól ismert boxermotort.
Nagy felelősség nyomja tehát a mérnökök vállát, mert népes rajongótábor várja az újdonságokat, és ha a gép bármelyik részlete is csalódást keltő, nagyon könnyen hátat fordít a kemény mag – megtartja az ugyanilyen típusú, de idősebb vasát. Különösen igaz ez a Road Glide-ra, amely már negyed évszázada a Harley-Davidson egyik legfontosabb modellje, valódi klasszikus. Ezért aztán a 2023-as modellfejlesztésnél az volt a cél, hogy a régi iskola erényeit megőrző, mégis könnyebb, gyorsabb és minden földi jóval felszerelt bagger szülessen Milwaukee-ban. Idén ősszel útra keltünk a vagány V2-essel, hogy kiderítsük: sikerült felülmúlni az elődöket?
Milyen lett az új Harley-Davidson Road Glide?
Könnyű kézzel nyúltak hozzá a formatervhez, csak azon változtattak, amin feltétlenül muszáj volt, és főként a burkolatok alatt, valamint az erőforrásban találunk több újdonságot. Így került le például a hagyományos irányjelző a fejidomról a nappali menetjelzőbe, amitől még egységesebb, letisztultabb lett az összkép. Legalább ilyen szembetűnő az új, hatékonyabb fényszóró és a sokkal látványosabb felni, de a módosítások dacára a sziluett alig változott, és már messziről kiszúrható, hogy egy Road Glide áll előtted.
Örömmel nyugtáztam, hogy immáron a tanksapka nyitásához nincs szükség kulcsra, miként a motor indításához sem, hiszen a trendnek megfelelően jeladó helyettesíti a fizikai kulcsot. Ezért aztán simán csak helyet foglalsz a fotelnek is beillő nyeregben, lazán, jobb hüvelykujjal átbillented a kapcsolót, és komoly rázkódás, illetve még keményebb hanghatás kíséretében máris életre kel a V2-es. Jóllehet az előd sem szenvedett erőhiányban, az új, 117 köbhüvelykes, azaz 1923 köbcentis, 45 fokos hengerszögű erőforrás bámulatosan spontán és nyomatékos.
Ezt többek között azzal érték el, hogy átdolgozták a szívó- és kipufogórendszert, ezáltal 107 lóerő és gigászi, 175 Nm-es forgatónyomaték repíti a méretes vasat. Egy ekkora és főleg ilyen csúcsteljesítményű benzines motor hőleadása igazán zavaró kánikulában, araszolás közben, ezért a 117-es V2-es már részben folyadékhűtésű, egészen pontosan a hengerfejet öleli körbe a hűtőfolyadék, míg a radiátorból oldalra távozik a hő, hogy a legforróbb napokon se égesse a vezető vádliját, térdét.
A váltó a márka hagyományaihoz híven keményen működik, de pontos, és a korábbi Road King-fiaskónak nyoma sincs – roppant egyszerű megtalálni az ürest a motoron. Taposom az egyest, és még fel sem engedem teljesen a kuplungkart, a Harley-ra jellemző módon összekapcsolnak a tárcsák, és nem elindul, hanem alapjáraton is szó szerint kilő a motor. Ez attól függetlenül így van, hogy melyik üzemmódot használod éppen, ám menet közben már korántsem mindegy, hogy Rain, Road vagy Sport állásban gyorsítasz. Jóllehet, hidegen érződött némi bizonytalanság az erőforrásban, ugyanis az első néhány száz méteren, 2500-as fordulatszám alatt néha tétovázott gázadásra, de amint bemelegedett, teljesen megszűnt a jelenség.
Főként a középső fordulatszám-tartományban érezni, hogy Roadban az elektronika szándékosan visszafogja a 105 tagú ménest, így ez a beállítás – a kipörgésgátlóval és nyomatékhatárolós tengelykapcsolóval megspékelve – egyaránt tökéletes volt reggelente a 6-7 fokos aszfalton és az esős napokon is. A Rain inkább afféle biztonsági tartalékként szolgál az extrám helyzetekre, ha például ugyanilyen hidegben és szakadó esőben hódítod meg a macskaköves Vrsic-hágót, esetleg a hasonló burkolatú Edelweiss-spitzét.
Az nem meglepetés, hogy egy 1,9-es Harley erős, és ekkora tárcsákkal magabiztosan lassul, de mi a helyzet a kanyarodással? Nos, a nagy, széles kormány és az alacsony súlypont azt sejteti, hogy élvezetes szerpentinezés vár rám, de ez önmagában nem garancia a sikerre. Az igazán parádés kanyartulajdonságokhoz szükség van az ágyúcsőnek beillő, 49 mm-es, Showa Dual Bending Valve villára, mely hagyományos felépítésű, viszont a modell CVO változatában már fordított teló dolgozik. Mivel a hátsó felfüggesztést is átdolgozták, nőtt a rugóút, hogy még kényelmesebb legyen a Road Glide, de ennél is fontosabb, hogy milyen kiegyensúlyozottan kanyarodik.
Jóllehet, a fizikát nem hazudtolhatja meg, ezért a cruiserek felépítéséből fakadó reakciók érezhetőek – mint a lassú kanyarodás közben automatikusan ívet szűkítő első futómű –, viszont városi tempónál már egészen idilli az összkép. Zavaró reakciók nélkül, kiegyensúlyozottan kanyarodik a motor, amíg a lábdeszka le nem ér az aszfaltra, bár a Road Glide-on az átlagosnál nagyobb, 32 fokos az elérhető dőlésszög. Komoly bajban lennék, ha a közvetlen kihívó R 18 Roctane és a Harley közül kéne választanom, mert az még egy fokkal ügyesebben kanyarodik kis sebességgel és a váltója is finomabban működik, viszont a tempós fordulókban teljesen kiegyenlített a verseny, és a Harley némi plusz nyomatékkal kárpótol a 380 kilós tömegéért. Ráadásul a keményvonalas cruisereseknél fel sem merülhet ilyen dilemma, hiszen a Harley elszánt hívei aligha ülnek fel európai vagy japán motorra, és ez fordítva is ugyanúgy igaz.
Márpedig nagyon jó, hogy így van, hiszen az új kihívók fejlesztésre sarkallják a tervezőket, és ezáltal egyre jobb motorok születnek. Gondolj csak bele, hogy akár 25-30 évvel ezelőtt milyen nevetséges fékek és felfüggesztések kerültek néhány komoly teljesítményű cirkálóra, ma pedig az okozza a dilemmát, hogy melyik testes gép kanyarodik vagy fékez jobban a továbbfejlesztett futóművel és fékrendszerrel.
A beépített, négycsatornás, 200 wattos erősítő és a két 5,25-ös Rockford Fosgate sugárzó is hozzátesz az utazás élményéhez, bármennyire is feltűnősködésnek tűnik így zenét hallgatni a motoron.
Csak felnyitod a plexit, 90-nél bekapcsolod a tempomatot, és a kedvenc zenéid dallamára élvezed, hogy minden érzékszerved leköti a motorozás. Hogy ez közhelyes és egyébként is csak ócska reklámduma, amivel eladják az ilyen monstrumokat? A Harley-t hírből sem ismerők mondhatnák, hogy így van, de a teszt bebizonyította, hogy nem véletlenül a Glide az egyik legnépszerűbb amerikai modell...
Történt ugyanis, hogy két tesztelőnk is ágynak dőlt a már-már járványszerű felsőlégúti nyavalyákkal, ezért egy olyan pilóta segített be a fotózáson, aki bütykösgumis, 150 kiló alatti gépekkel jár, és a próba előtt talán értelmezi sem tudta, hogy mi a jó egy négymázsás vastömegben... Majd ahogy haladt előre a nap, úgy kezdte egyre otthonosabban érezni magát a motoron, és a munka végén arra kért, hogy hadd menjen el még egy rövid körre a motorral, ha már először ül Road Glide-on. – Tíz perc, és jövök! – kiáltotta a nyeregből, hogy túlharsogja a velőtrázóan ordító Dr. Jekill & Mr. Hyde kipufogót.
Ha nem lenne ilyen piszkosul ügyes, tapasztalt és megbízható motoros, egy óra múlva már aggódtam volna, hogy mégis hol jár, de így csak mosolyogva nyugtáztam, hogy őt is beszippantotta a Harley-élmény. Végül jó másfél óra után bukkant fel, arcán fülig érő mosollyal:
– Bocs a késésért, de én még ilyet nem láttam. Elmentem az első településig, ahogy megbeszéltük, ott meg akartam fordulni, de minden porcikám tiltakozott ellene... Azt éreztem, hogy mindegy, merre, csak menjek még – a lényeg, hogy ne kelljen leszállnom róla.
Ha úgy vesszük, pont ez a cruiserek, cirkálók lényege. Nem könnyűek, nem sportosak, a praktikusságuk is vitatható. Ugyanakkor ha a munkanap végén fél óra alatt kiszellőztetheted a fejed a nyeregben, és utána felszabadultan, jókedvűen szállsz le, akkor mondhatjuk, hogy tökéletes motor lett.
Tagadhatatlan, hogy amikor a Harley-val motorozol, úgy érezheted, hogy megelevenedik a „Bölcs király és a két gyűrű” novella. Aki nem ismerné a méltán híres Mikszáth-művet, ebben az ötvös olyan gyűrűt készít az uralkodónak, amit ha felhúz valaki, nyomban elfelejt mindent, és csak a pillanatnak, az új élményeknek él. Pont ilyen érzést nyújt a Road Glide, ami lehet, hogy nem a Te stílusod, sőt annyit nyom, mint két csupaszmotor, de erről nyomban elfeledkezel, ahogy életre kel alattad a gigászi V2-es.
Műszaki adatok – Harley-Davidson Road Glide (2024)
Motorkonstrukció: Négyütemű, lég- és folyadékhűtésű, 45 fokos hengerszögű V2-es
Hengerek/szelepek száma: 2/8
Hengerűrtartalom (cm3): 1923
Furat x löket (mm): 103,5 x 114,3
Sűrítési viszony: 10,3:1
Csúcsteljesítmény (kW(LE)/f.perc): 80 (107)/5020
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/f.perc): 175/3500
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: szíjhajtás
Első felfüggesztés: acél bölcsővázhoz kapcsolódó, hagyományos, 49 mm-es belsőcső-átmérőjű Showa teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: Háromhüvelykes, külső tartályos rugóstag állítható rugó-előfeszítéssel
Első/hátsó abroncs típusa, mérete: Dunlop™ Harley-Davidson, 130/60B19/180/55B18
Menetkész tömeg (kg): 380
Ülésmagasság (mm): 720
Üzemanyagtartály térfogata (l): 22,7
Tengelytáv (mm): 1625
Vételár: 26 415 eurótól