Troy Bayliss akár bajnokká is koronáztathatta volna magát a németeknél, de most sem jött ki a lépés. Pedig Bayliss hatalmas vehemenciával esett a hétvégének, hiszen már a kvalifikációk során padlóra küldte az eddig pályarekordot és 1’37.623-as idejével messze a leggyorsabb volt az egész hétvégén. Annyira jó volt az a mért köre, hogy még a Superpole-on is három tizeddel lassabb volt, de így is meglett élete tizenegyedik rajtelsősége. Jellemző, hogy a többiek be sem jutottak az 1’38-as lélektani határ alá. „Eddig az egész hétvégén jól mentek a dolgok és eléggé magabiztos vagyok a motoron. Egy jó kis biztonságos Superpole-t akartam összehozni és így alakultak a dolgok, noha úgy éreztem nem volt ez egy nagyszerű kör. Tényleg élvezem a Lausitzringen a motorozást, fizikailag nagyon kemény pálya. Voltunk itt tesztelni nagyjából egy hónappal ezelőtt szóval tudjuk milyen hőmérsékleti viszonyok között milyen gumit válasszunk.” – mondta magabiztosan Bayliss. Az első sorba kvalifikálta magát az ausztrál Ducatis két legnagyobb idei ellenfele, Haga és Toseland is. Haga egyébként eléggé megütötte a csuklóit miközben egy hatalmas highside-ot próbált kivédeni pont a superpole előtti edzésen, így a második hely különösen jó. Toseland és csapata az első edzések után bizonyára rátalált valamire ugyanis jó 5-6 helyet javított a kvalifikációs időeredményeihez képest. A Suzukisok az edzéseken jól szerepeltek, de a hűvösebb időben zajló Superpole-ra választott gumik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Corser így a hatodik helyről, Kagayama pedig a nyolcadikról várhatta a rajtot.
Corser végül alulmaradt, és csapattása Kagayma győzött
Az első verseny rajtjánál Haga jött el a legjobban, de Bayliss, Corser és Pitt szorosan tapadt rá. Előzgették egymást pár körön át, de idővel Bayliss kezdett lelépni tőlük majd az ötödik körben senkitől sem zavartatva váratlanul kicsúszott. „Jól jöttem el a rajtnál és minden a terv szerint alakult. Felépítettem egy kis előnyt, amit kb. nyolc tizedre akartam növelni. De rámentem a szegélyvonalra és kicsúszott az eleje.” – magyarázta Troy később. Ezzel Haga vette át a vezetést és Corserrel foglalta el magát, mialatt hátulról Kagayama szépen körről-körre feljött Pittre és újabb fantasztikus Yamaha-Suzuki párharc vehette kezdetét. A versenytáv felére a vezető négyes újra összeverődött de pár körrel később Pitt kezdett lemaradni, míg az élen tovább ment a hajsza. Végül Kagayama az utolsó körben pici előnyre tett szert és megérdemelten győzött. „Nagyon-nagyon örülök, hogy megnyertem az első versenyt. A motorom jól ment, bár akadt egy kis fékproblémám. Az első mondjuk tizenöt körben Nori nagyon jó köröket ment, minden tudásomra szükség volt, hogy egyáltalán a harmadik helyen maradjak! Nehéz volt megelőzni. Az utolsó öt körre aztán kissé lelassult és láttam, itt az alkalom. Megelőztem a csapattársamat, Troyt és Norit is így végül győzni tudtam. Nagyon élvezetesek az ilyen csatározások.” – nyilatkozta Yukio. Haga legalább Corsert le tudta gyűrni, a másik piros Yamahás Pittet pedig Alex Barros dolgoztatta meg rendesen a negyedik helyért. A bukás után visszaálló Bayliss egyébként óriási hajrába kezdett és végül a hetedik helyen végzett, de ebben Lanzi előzékenységének is nagy szerepe volt.
Toseland régi formáját hozta
A második futamra Kagayama helyett Toseland személyében kapott legyőzhetetlen ellenfelet Haga, az angol srác ugyanis németes precizitással vette az ideális íveket és lehetetlennek bizonyult őt megelőzni. Toseland végig visszaverte Haga támadásait és megnyerte a versenyt, Bayliss pedig kissé leszakadva érkezett meg a harmadik helyre. „Az első verseny után eléggé frusztrált voltam, mert a péntektől és szombattől eltérő hőmérsékleti viszonyok miatt egy különleges gumit választottam és nem kellett volna. Ezért visszatértünk a már ismert dolgokhoz - és rögtön tudtam, hogy a másodikban már rendben leszek. Még két forduló azaz négy verseny van hátra és jelenleg harmadik vagyok, épp Nori mögött. Nagyszerű volt az egész szezon során Norival versenyezni és a qatari idei első győzelmem után épp ideje volt már, hogy újra felálljak a dobogó tetejére.” – nyilatkozta Toseland. A nap pechese Corser volt, aki egy szerencsétlen rajtkiugrásnak köszönhetően kapott egy boxutcán való áthajtást, ami az egész versenyére rányomta bélyegét és végül csak tizennegyedik lett. „Nem igazán értem mi történt a rajtnál, mert úgy éreztem a szokásosnál tovább tartottak fel minket. Elindultam ahogy a többiek is de nem ugrottam ki. A boxutcán való áthajtás pedig mindent elrontott, noha egyébként is gumiproblémákkal küszködtünk a előtte is.” – magyarázta Corser. Az előző futam győztesét ezúttal Barros találta meg de a brazil addig fokozta a tempót amíg négy körrel a vége előtt a kavicságyba nem került.
Curtain, Sofuoglu, Foret
A hatszázasoknál a kezdeti Charpentier-fölény mára teljesen eltűnt, az idény végére már a teljesen beérett Yamaha R6 és Kevin Curtain párosa diktálja a tempót. Az ausztrál Yamahás 1’41.006-os rekordidejével vitte a pole pozíciót, még a közvetlen mellőle induló Sofuoglu is négy tizedet kapott. Üde színfoltként egy Ducati is került az első sorba ráadásul nem Nannelli hanem az osztrák Zaiser révén, akit az Alpok-Adria Bajnokságból jól ismerhetünk. Charpy csak a negyedik helyre kvalifikálta magát 6 tizednyi hátránnyal. Curtain láthatóan nem akarta a véletlenre bízni a bajnoki címet és már a rajtnál az élre állt és a nyolcadik körig vezette is a versenyt, mikor a Ten Kate Honda török üdvöskéje becsúszva majdnem tényleg leszerelte a Yamahást. Közben a sérült Parkes-t helyettesítő Foret (ugye pár versennyel ezelőtt ő még az Alstare Suzukival kente a Superbike-ok között) feljött a harmadik helyre. Charpentier hatalmas hibát vétett és kirongyolt a gumifalak közé, aminek a balkeze látta kárát ugyanis nem tudott teljesen megállni és beleütközött a gumikba így eltört a gyűrűs ujja. Curtain ezt tudván mégsem lazított, hanem idővel pár motorhossznyi előnyre is szert tett az élen. Sofuoglu viszont csak talált még vagy két fokozatot a CBR-ben mert a huszadik körben újra az élre tört, Curtain pedig látván a srác vehemenciáját inkább nem kockáztatott és beérte a második hellyel. „Tényleg sosem hittem volna, hogy 27 pontos előnnyel megyek el innen. Azt hittem talán négy vagy öt pontot tudok hozni Sebastien-en és húszat hoztam ami hihetetlen! Tudtam, Kenan végig mögöttem volt és azt is, hogy nagyon jól megy itt. Próbáltam elszakadni tőle de ő ragadt rám ezért inkább úgy döntöttem a bajnokságot tartom szem előtt. A csapatom tudatta velem, hogy Charpentier kiállt. Így viszonylag könnyű döntést kellett hoznom a végén. Beérjem-e a biztos húsz ponttal vagy kockáztassak további ötért? A bajnokság szempontjából felülmúltam minden álmomat így mehetünk Imolába, ahol csináljuk tovább, amit eddig is.” – nyilatkozta Kevin. Foret magabiztosan befutott a harmadik helyen, ami nem rossz visszatérés a 2002-es világbajnoktól. Mögötte Harms ért be Nannelli előtt, az időmérőkön jól szereplő Zaiser pedig hetedik lett végül. A bajnokságot Curtain vezeti 171 ponttal, Charpy 144-gyel a második, míg Parkes további 25 pont hátránnyal a harmadik az éppen feljövő Sofuoglu előtt.
Következő forduló Imolában lesz október első hétvégéjén. -torro
Kapcsolódó anyagok:
A zöldek napja - Assen Superbike