Azt mondják, pont az a csodálatos a motorozásban, hogy rém hatékony és praktikus közlekedési forma, mégis nehéz logikus érvekkel megindokolni, hogy miért születnek nagy, pontosabban 500-asnál nagyobb gépek. Elvégre a mai A2-esek már vígan elpöfögnek bárhová akár utassal és sok csomaggal megpakolva, sőt mi is bejártuk velük az Alpokat és a Dolomitokat, az eladási listák élén mégis a literes és annál nagyobb vasak trónolnak. Hogy miért? Nos, a válasz természetesen a motorozás élményfaktora, ami aligha összevethető más járműével. A rugalmasság, a gyorsulás és az érzés, hogy egyensúlyban tartunk egy többmázsás tárgyat, összetéveszthetetlenné teszi a motorozás adta élményt.
Ha így nézzük, igenis van létjogosultsága egy ekkora vasnak, de bevallom, az első találkozáskor fejvakarva álltam a BMW R 18 Transcontinental előtt. Nem játék a 427 kilós (!) tömeg, a majdnem 270 centis hossz (és ezután minden adat mögé jöhetne felkiáltójel), illetve a 901 köbcentis hengerpár és a csaknem egyméteres szélesség is tekintélyt parancsol. Persze erre is igaz, hogy „ha elindul a vonat”, minden megváltozik, és rögtön elfelejtjük, hogy egy törpeautó tömegével vetekszik az alattunk dohogó boxer, sőt bátran mondhatom, hogy páratlan élményt nyújt.
Amerikába készült, itthon is bevált az R 18 Transcontinental
Az alapmodellel, illetve légterelővel felszerelt változatával már tavaly megismerkedtünk, így most inkább arra összpontosítunk, hogy mi változott, mi más az idomos, háttámlás túragépen, mely szintén az R 18 műszaki alapjaira épül.
Először is nagyméretű, hangsúlyos fejidomot kapott a tervezők által csak „Big Boxerként” emlegetett vas, felkerült két állítható légterelő az első villára, a műszeregység pedig vadonatúj. Négy kerek, analóg óra uralja a képet, közöttük a motorokon igencsak ritka erőtartalék-mérővel, mely inkább a luxusautókból lehet ismerős. A míves órák alatt találjuk a navigációként is használható, 10,25 colos képátlójú kijelzőt, emellett nagy átmérőjű, Marshall hangszórók is helyet kaptak a fejidomban, sőt ezekből jutott a hátsó kofferek fedelébe is.
Mindezt megfejelték a mérnökök bukócsövekkel, kiegészítő fényszórókkal, két oldalsó és egy nagyméretű felső dobozzal, amibe még egy extra széles féklámpa is került. Már első ránézésre feltűnik, hogy a tengerentúli luxuscirkálók vetélytársa az új R 18, és látszólag minden adott, hogy tényleg megszorongassa az USA-ban és főként az USA-piacra született kihívókat. Legalábbis a háromezres percenkénti fordulatszámnál jelentkező, 158 Nm-es (!) forgatónyomaték erős érték a kategóriában, és azt se feledjük, hogy a Transcontinental távolságtartó tempomatja és tolatófokozata egyaránt különlegesnek számít a géposztályban.
Mondjuk a tolatófokozat elsőre szokást igényel, egy fokkal bonyolultabb, mint az – azóta nyugdíjazott – Gold Wing megoldása, ugyanis bal kézzel, a henger mögé nyúlva kell hátramenetbe kapcsolnunk, majd az önindító gombját megnyomva némi fáziskéséssel kezd tolatásba a motor. Tegyük hozzá: ha tényleg rászorul az ember, mert nem tudná hátrafelé feltolni egy emelkedőn, akkor aligha érdekli, hogy mit kell tennie ehhez, a lényeg, hogy ne egyedül küzdjön vele...
Viszont ha kiálltunk a parkolóból, rögtön el is felejtjük, hogy macerás volt elindulni a több mint négymázsás géppel. Ahogy a Transcontinental suhan, az már-már utánozhatatlan:
szinte légpárnás járműként „lebeg” az út felett, a jól ismert, hepehupás szakaszok hirtelen tükörsimává válnak, ahogy az első teleszkóppár és a hátsó rugóstag tompítja az úthibák ütéseit.
Ilyet persze más cruiserek és klasszikus utazómotorok is tudnak, de az már annál különlegesebb, hogy az R 18 Transcontinental eközben etalonnak számító nyomatékleadással, kimondottan precíz váltóval és a már említett „okostempomattal” a modern túragépek erényeit is magáénak tudhatja.
Miként működik a BMW adaptív tempomatja?
Elsőre talán lustaságnak tűnhet, de a követési távolságot tartó tempomat igenis hasznos. Tény, hogy kényelmesebbé teszi a kimondottan hosszú, napi 6-800 kilométeres etapokat, egyben baleset-megelőzési szempontból is fontos lehet. A szerkezet ugyanis minden járművet érzékel:
kíváncsiságból még azt is kipróbáltuk, hogy észreveszi-e a kisméretű biciklin előttünk haladó gyermeket, hiszen alapvetően autók és motorok érzékelésére lett kitalálva.
Nos, parádésan szerepelt az intelligens sebességtartó automatika, mivel amint utolértük az apró bringát, előbb a műszerfalon felvillanó jelzéssel, majd gázelvétellel, végül határozott fékezéssel avatkozott közbe, hogy megelőzze a – szimulált – ráfutásos balesetet. Legyen szó tehát bicajról vagy autóról, az R 18 automatikusan lassít-gyorsít, így a kétórás autópályázás alatt egyszer sem kellett a fékhez vagy a gázhoz érnem – mindent gyorsan, következetesen és automatikusan végzett a motor.
Ha valaki meggondolatlanul kivág elénk, a másodperc törtrésze alatt veszi el a gázt és kezd fékezni, míg fordítva, vagyis a lassabban haladó kisorolásakor megvárja, hogy teljesen visszatérjen a kocsi a külső sávba, és akkor ad gázt. Az egész nagyon kiszámítható, láthatóan a biztonság, a kényelem és a ráfutásos balesetek elkerülése volt a cél, s erre tökéletesen alkalmas is az eszköz.
R 18 Transcontinental, a szelíd óriás
Noha alapáras a három különböző üzemmód (Rain, Roll és Rock), a legerősebbre állítva is rendkívül kezes, megbocsátó az R 18. A nagyobb tömeg miatt szerényebb a gyorsulása, mint a csupasz változatnak és a gázreakció is sokkal puhább, mégsem lehet azt mondani rá, hogy késlekedne vagy ne lenne közvetlen kapcsolat az üzemanyagellátó-rendszer és a gázkar között.
Több mint egy hétig használhattuk az R 18 Transcontinentalt, és mi tagadás, a végére alaposan összenőttünk vele. Persze nem ezzel indul el az ember, ha beugrana a városba pár apróságért, elvégre a Big Boxer igazi vadászterülete az autópálya, a végtelen országút, no meg a nagy ívű kanyarok. Viszont az is igaz, hogy ha már elindult, egyszerűen nem akar leszállni az ember, mert – az R 18-hoz hasonlóan – az idomos Transcontinental is elképesztően hangulatos motor. Menet közben anyaméhként ölel körbe a hatalmas ülés és a jókora idomzat, miközben az utas a háttámlának dőlve élvezi, hogy nincs az a kátyú, ami kizökkenthetné a hajószerű siklásból a gépet.
Mintha csak adok-kapok zajlana az európai és az amerikai gyártók között, elvégre a Harley pont egy 1250-es, kéthengeres túraenduróval próbált borsot törni a bajorok orra alá, míg a BMW egy párját ritkító luxuscirkálóval vágott vissza. Nem kérdés, hogy utóbbi jelent nagyobb fenyegetést a riválisnak, hiszen erős kihívó lett az R 18 Transcontinental. Rendkívül nyomatékos boxermotorjával, gazdag felszereltségével, valamint sajátos hangulatával joggal pályázik a klasszikus túragépek trónjára, és nem csak a tengerentúli piacon.
Műszaki adatok – BMW R 18 Transcontinental
Motorkonstrukció: Négyütemű, lég- és olajhűtésű, kéthengeres boxer
Hengerek/szelepek száma: 2/8
Hengerűrtartalom (cm3): 1802
Furat x löket (mm): 107,1 x 100
Kompressziós viszony: 9,6:1
Csúcsteljesítmény (kW(LE)/f.perc): 67 (91)/4750
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/f.perc): 158/3000
Keverékképzés: elektronikus üzemanyag-befecskendező (BMS-K+)
Erőátvitel: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: kardántengely
Első felfüggesztés: acél bölcsővázhoz kapcsolódó, hagyományos teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: Központi rugóstaghoz kapcsolódó acél lengővilla
Első abroncs mérete: 120/70 R19
Hátsó abroncs mérete: 180/65 B16
Tömeg (kg): 427
Üzemanyagtartály térfogata (l): 24
Tengelytáv (mm): 1695
Vételár: 12 522 701 Ft