Mindannyian hallottunk már közhelyes marketingszövegeket a nagy márkáktól, hogy új modelljük a motorozás tiszta, sallangmentes élvezetét nyújtja, „valódi vas”, múltidéző hangulatú és hasonlók. Magyarra fordítva a retró általában azt jelenti: nem túl erős, de legalább olcsó futóműre épített konstrukció, a fékrendszer teljesítménye pedig szót sem érdemel. Ideje volt hát szakítani a rossz gyakorlattal, hogy csak esetlenül kanyarodhat egy cirkáló,s az is színtiszta mellébeszélés, hogy a darabos váltótól és a nehezen megtalálható ürestől lesz „retró” a motor.
BMW R 18 – Retró, de nem úgy
Az a megtiszteltetés ért, hogy elsőként próbálhattam ki a gyakorlatilag vadonatúj BMW R 18-at – alig 3 kilométert mutatott az ízléses analóg műszer, mikor átvettem a gépet. Régen történt már ilyen, hogy a kulcs megkaparintása után vagy 10-15 percig nem indultam el a parkolóból. Most, a teszt előtt ezredszer is körbejárom a három és fél mázsás vasat, és minden alkalommal feltűnik egy-egy új, érdekes részlet – egyszerűen lehetetlen betelni vele.
Úgy reklámozzák a modellt, hogy ez a bajorok első cruisere, de ne feledjük, hogy volt már egy erőtlen próbálkozás a kategóriában R 1200 C néven. Leírni is fura: 23 éve jelent meg a világ egyetlen Telelever futóműves cirkálója, de mivel nem lett közönségsiker, 2004-ben nyugdíjazták is. Valószínűleg az R 1200 C történetéből is tanultak a német szakemberek, és ezúttal olyan vassal leptek meg minket, ami – pár apróságot leszámítva – kiérdemli a tökéletes jelzőt.
Egyszerűen bárhová pillant az ember, a legeldugottabb részletekről is visszakacsintanak a két háború között és az ötvenes-hatvanas években gyártott BMW-k jellemző részletei. Csodaszép az elegáns csíkozással feldobott üzemanyagtartály és rajta a régies, csavarozott embléma, valamint tanksapka, a villanyaktól a hátsó tengelyig látszólag egyenesen futó váz pedig csak úgy vonzza a tekintetet. Csupán 69 centi „magasra” kell lendíteni a csizmát, hogy átlépjem a nyerget, s a vastagon párnázott ülésen helyet foglalva tovább folytatódik az időutazás.
Amint beindítom az 1802 köbcentis óriást, gázadásra úgy megdől oldalra a gép, mintha tájfunban próbálna motorozni az ember. Persze minden boxer ilyen, de itt sokkal durvább az érzés, mint egy RT-n vagy GS-en. Azt vártam, hogy – a cruiserekre jellemző módon – hangos és darabos lesz a váltó, de meglepetésre tűpontosan, csekély erővel működik a szerkezet, ahogy egyesbe taposom, és elindulok a legújabb boxerrel.
Egyszerűen nem maradhatsz észrevétlen az R 18-cal
Bármennyire is csábít, hogy megkergessem az R 18-at, az első pár órában „bejáratós” üzemben használom, azaz középső fordulatszám-tartományban, nem túlpörgetve cirkálok vele, mégpedig jórészt városban. Elismerő pillantások záporoznak felém a kocsikból, kávézók teraszáról – az R 18-ra az is felkapja a fejét, aki egyébként „immúnis” a motorokra.
Persze nem is kell forgatnom, hogy az R 18 alaposan lenyomjon nagyjából minden járművet, hiszen kettő- és négyezres fordulatszám között végig több mint 158 Nm darálja a visszafogott méretű, hála az égnek csak 180-as hátsó gumit. Mivel hatodikban éppen 90-100 körül kétezret, gyakorlatilag bármikor kilőhetek vele visszakapcsolás nélkül. Más kérdés, hogy az első 100-200 kilométeren nem is akarja „bántani” az ember, mert egyszerűen jól érzi magát laza cirkálás közben is. Vagy 10-15 éve nem éreztem ilyen új motoron, csak veteránokon, hogy útminőségtől, tempótól és egyáltalán: bármitől függetlenül minden egyes nyeregben töltött perc maga a gondtalan kikapcsolódás.
Nehéz szavakba önteni az élményt, ezt tényleg ki kell próbálni, hogy az ember megértse, miért is – szinte – tökéletes motor. Mint anno a KTM 990 Super Duke vagy a Street Triple első kiadásai: azok sem a legerősebb, legjobb fékkel vagy futóművel felszerelt nakedek voltak, mégis egyből beleszeretett, aki egy métert is ment velük. Nos, itt is ugyanez a helyzet, vagyis az egyes alkatrészek tökéletes harmóniája adja az élményt, nem is akármilyet. Nem mondhatnám, hogy nagy kedvencem a chopper és cruiser kategória, de ezen simán el tudnám képzelni a következő néhány szezont. Végre egy olyan gép, amivel a reggeli ingázás is a motorozás esszenciája, maga a feltöltődés.
Pláne azután, hogy úgy döntök: megvolt a „bejáratás”, kergessük meg kicsit! Amint átváltok Rainből Rock üzemmódra, hirtelen közvetlenebb lesz a gázreakció, több az erő, és mélyebbre vált a csodaszép kipufogóból előtörő hang. Tökéletes átmenet a Rock üzemmód, hogy városi araszolás közben se legyen túl ideges a boxer, de bármikor fityiszt mutathassunk egy-egy erősebb autónak vagy motornak.
Autópályán ugyanez a helyzet, leszámítva, hogy 150 felett már igencsak kapaszkodni kell a csaknem méter széles kormányba, ha a lovak közé csapunk, pláne a legerősebb, Roll üzemmódban. Itt már őrjítő üvöltéssel reagál a gázadásokra, igazi fenevad lesz belőle, és ha akarjuk, az ASC (kipörgésgátló) is kikapcsolható, és vastag fekete csíkot rajzolva lő ki a lámpáktól.
Rendben, egy kiadós burnout bármelyik mai cruiserrel gyerekjáték, de a BMW pont azzal emelkedik ki a tömegből, hogy nem akar Frédi és Béni szolgálati járgánya lenni. Úgy régies, hogy közben nem elavult, és úgy masszív monstrum, hogy az a tologatást kivéve soha nem tűnik fel.
Pontos, emberközpontú, és az óriási hengerek dacára is kimondottan kényelmes 160-tól 185-190 centis testmagasságig. Egyszerűen azt érzi az ember: minden a helyén van. Nagyjából így összegeztem anno a K 1600 GTL-t is, de fontos különbség, hogy az kategóriáján belül kiemelkedő modell, az R 18 viszont azok szívét is megdobogtatja, akiknek eszük ágában sincs cruiserre váltani.
Azt a rég elfeledett érzést nyújtja, amit legtöbbször csak a veteránok és talán a CB1100 EX különbö9ző változatai tudják: már az első métereken úgy tűnik, mintha évek óta ilyennel járnék, annyira természetes az irányítása, mégsem válik unalmassá, megszokottá több száz kilométer után sem.
Röviden tehát azoknak készült, akik ragaszkodnak a régies stílushoz, a klasszikus megjelenéshez, de elvárják, hogy gyors, erős és sebészi pontossággal működő motor legyen alattuk. Az R 18 ilyen, és ha a tehetségkutatók zsűritagjai nem koptatták volna el a kifejezést, bátran mondhatnánk rá: lelke van.
Persze a sok jónak megkérik az árát, kicsivel 8 millió feletti alapárral indul az modell, bár tegyük hozzá, hogy ez is teljesen átlagos összeg a kategóriában. Elvégre olyan ikonok ellen küldik csatába, mint az Indian Chief (8,6 MFt) vagy a Harley-Davidson Fat Boy (114-es blokkal 19-20 ezer euró), vagyis nemcsak teljesítményben, hanem árban is versenyképes a tengerentúli kihívókkal. Ráadásul pont abban erős, amiben oly kevés cruiser: tényleg úgy érezhetjük, hogy klasszikus motoron ülünk, miközben műszakilag is új szinten jelent a cirkálók között.
Műszaki adatok – BMW R 18
Motorkonstrukció: Négyütemű, lég- és olajhűtésű, kéthengeres boxer
Hengerek/szelepek száma: 2/8
Hengerűrtartalom (cm3): 1802
Furat x löket (mm): 107,1 x 100
Kompressziós viszony: 9,6:1
Max. teljesítmény (kW(LE)/f.perc): 67 (91)/4650
Max. forgatónyomaték (Nm/f.perc): 158/3000
Keverékképzés: Elektronikus üzemanyag-befecskendező (BMS-K+)
Erőátvitel: Bowdenes működtetésű, száraz, egytárcsás tengelykapcsoló
Váltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: kardántengely
Első felfüggesztés: Acél bölcsővázhoz kapcsolódó, hagyományos teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: Központi rugóstaghoz kapcsolódó acél lengővilla
Első abroncs mérete: 120/70 R19
Hátsó abroncs mérete: 180/65 B16
Tömeg (kg): 345
Üzemanyagtartály térfogata (l): 14,5
Tengelytáv (mm): 1731
Vételár: 8 189 000 Ft