Az előző részben bemutatott R-széria után most jöjjenek a hasonlóan fürge, de klasszikus köntösbe öltöztetett Yamahák!
A Yamaha retrómotorjai
A „régen minden jobb volt” nosztalgiájára hajlamosak, illetve a szemre és tapintásra is gondosan kimunkált részletek szerelmesei garantáltan belezúgnak a ’80-as évek versenymotorjait idéző vasakba, s különösen a villámgyors XSR900-ba. A klasszikus kontúrok és formák azonban teljes mértékig mai részegységeket fognak közre, amire nagyszerű példa – többek között – a hatékony, LED-es első fényszóró. A kinézetében retrós, viszont az ergonómiáját tekintve nagyon is mai ülés alá elrejtett hátsó lámpa túlzás nélkül zseniális húzás.
A látványos jelenségnek számító modellből talán sokan nem is néznék ki, hogy mekkora meglepetést tud okozni, amikor zöldre vált a lámpa. Pedig így van, mert a 890 köbcentis, háromhengeres, 119 lóerős és 93 Nm nyomatékú motor játszi könnyedséggel repíti a 193 kilós masinát, és aki ment már vele, pontosan tudja, hogy milyen meggyőzően gyorsul a kiegyensúlyozottságáról híres sorhármas. Lehengerlő teljesítménye ellenére az XSR 900 könnyen uralható – derült ki tesztünkön –, hála a hattengelyes tehetetlenségi mérőegység (IMU) dirigálta kipörgésgátlónak (SCS) és az első kerék elemelkedését figyelő rendszernek (LIF). Azért, hogy a jóból az A2-es jogosítványt birtoklók is részesülhessenek, modell 35 kW-ra lefojtott teljesítménnyel is megvásárolható.
XSR700 és XSR700 Legacy
A scramblerrajongók meglehetősen népes táborában osztatlan népszerűségnek örvend a két testvér, és joggal. A Yamaha dizájnerei jól láthatóan a „kevesebb több” elvet követve minimalistára vették a figurát, így a lámpáknál maradtak a jó öreg, köralakú egységeknél. Nem is nagyon illene más a Legacy kivitel tankján látható Yamaha Speedblock grafikához, amely a múltidéző fényezéssel és az aranyszínű kerekekkel együtt bőven megteszi a kívánt hatást.
A filigrán váz a praktikus funkcióján túl látványelemként is szolgál, s a műfajhoz passzolóan a gépészetet, nevezetesen az R7-nél már ismertetett kéthengerest sem takarták el. A megannyi örökzöld részlettel büszkélkedő páros vonzerejét a remek üléspozíció és a kényelmes hangolású futómű is növeli, amiről mi is meggyőződhettünk a korábbi menetpróbán. No meg az, hogy létezik belőlük 35 kW-os, A2-es jogosítvánnyal is vezethető kivitel.
XSR125 és XSR125 Legacy
A legkisebbtől sem tagadták meg a nagybelépő lehetőségét: noha „csak” egy dugattyú jár fel s alá a a hengerben – amely ugyanaz az egység, amely az R125-ben is szolgálatot teljesít –, a két nyolcadliteres simán ellopja a show-t akár a sokkal nagyobb és lényegesen többe kerülő motorkerékpároktól is.
Erre szemet gyönyörködtető és szívet melengető, narancs és szürke kontrasztszínekkel, illetve klassz grafikával izgalmassá tett Historic Black fényezése okán főként a Legacy változatnak van esélye, de a kettős másik tagja is nagyon szemrevaló mind a három – Heritage White, Yamaha Blue és Impact Yellow – fényezéssel. A nosztalgiát keltő részletek mégis nagyon 21. századiak, csakúgy, mint a LED-es első és hátsó lámpák, a 37 mm-es átmérő USD-teleszkópok és a stílszerűen kerek, túlbonyolítástól mentes, de azért informatív színes LCD-kijelző.