Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Az emberek túlnyomó részének egyszerhasználatos maszkja van, amit március óta használ.
Szerinted???
Na az aztán megvéd..
Szerinted???
Na az aztán megvéd..
Ne akarjátok hogy az legyen, mint márciusban volt az Olaszoknál - pedig kb. 100% hogy az lesz (mitől lenne más?). Túl rövid az emlékezetetek.
Mindenütt szükség van / volna rá, ahol egy háztartáson kívül élő emberek találkoznak, kontaktusba kerülnek egymással.
Nézd szerintem nem fog mert tiltva vagyok nála 
Másrészről pont azt írtam, hogy ott kell használni ahol szükség van rá.
A gyűjtőhelyeken mint pl. a László ott szükség van rá, legalább az ott dolgozó ne kapja el, mert kiesik egy hétre a melóból. kb. sehol máshol nincs erre szükség csak szarkavarás az egész meg a kormány részéről az, hogy csinálunk valamit, nehogy megszólják a ház elejét.
Másrészről pont azt írtam, hogy ott kell használni ahol szükség van rá.
A gyűjtőhelyeken mint pl. a László ott szükség van rá, legalább az ott dolgozó ne kapja el, mert kiesik egy hétre a melóból. kb. sehol máshol nincs erre szükség csak szarkavarás az egész meg a kormány részéről az, hogy csinálunk valamit, nehogy megszólják a ház elejét. 
Hát nem tudom ki, hogy látja nálunk addig jutottunk el, hogy felveszik a maszkot az emberek mert félnek a pénzbüntetéstől Az állukig mint ahogy én is csak áll melegítőnek használom.
Aki nagyon precíz akar lenni az a szájáig felhúzza Orráig már senki 
Nekem is azonnal bepárásodik a szemüvegem 
Ezt a maszkbaromságot annak kellene hordani aki kitalálta. Tényleg ott kellene használni ahol kell mint pl. kéri felesége aki nővér ott ahol összegyűjtenek 20 embert abból a 100 ezerből aki már elkapta aki kórházi és ápolásra szorul.
A 1,5 méter betartása még nagyobb vicc mint a maszk.
Szépen végig fog menni az országon, meg lehet nyugodni nagyjából elkapja mindenki.
Jelen állás szerint minden 100-ik ember fertőzött haszánkban vagy is 100 ezer emberből meghalt eddig 630. Többnyire idős, legyengűlt szervezetű emberek. 
Na ennél a tüdőgyuszi sokkal vérmesebb és sokkal több áldozatot szed. Nekem erről ennyi a véleményem 
Pedig tüdőgyulladás miatt sosem volt sem karantén sem maszk, sem izolációs távolság. Az leeht baktérium vagy vírusfertőzésű is.
630 embernél valószínűsíthetően ezidáig több ember halt bele a vírus okozta gazdasági haváriába.
Ma is ott kering fél millió munkanélküli akinek még márciusban volt munkája. 
Persze a kormány próbálja ezt szépíteni de hát nem igaz amit mond. Egyszeűen lejártak a 3 hónapos munkanélküli segélyek és akinek lejárt az már nem is aktív munkakereső Önmagát javítja a statisztika
Én a médiát zárnám le egy hónapra vagy kettőre azt senkinek semmi baja nem lenne.
Valószínű ezen a héten estünk át a családdal a koronáson minden tünet passzolt amit lehet erről tudni Nem volt egy nagy kaland ezért kár volt szétbaszni a világ nemzetgazdaságait
Az állukig mint ahogy én is csak áll melegítőnek használom. Aki nagyon precíz akar lenni az a szájáig felhúzza
Orráig már senki 
Nekem is azonnal bepárásodik a szemüvegem 
Ezt a maszkbaromságot annak kellene hordani aki kitalálta. Tényleg ott kellene használni ahol kell mint pl. kéri felesége aki nővér ott ahol összegyűjtenek 20 embert abból a 100 ezerből aki már elkapta aki kórházi és ápolásra szorul. A 1,5 méter betartása még nagyobb vicc mint a maszk.
Szépen végig fog menni az országon, meg lehet nyugodni nagyjából elkapja mindenki.
Jelen állás szerint minden 100-ik ember fertőzött haszánkban vagy is 100 ezer emberből meghalt eddig 630. Többnyire idős, legyengűlt szervezetű emberek. 
Na ennél a tüdőgyuszi sokkal vérmesebb és sokkal több áldozatot szed. Nekem erről ennyi a véleményem 
Pedig tüdőgyulladás miatt sosem volt sem karantén sem maszk, sem izolációs távolság. Az leeht baktérium vagy vírusfertőzésű is. 630 embernél valószínűsíthetően ezidáig több ember halt bele a vírus okozta gazdasági haváriába.
Ma is ott kering fél millió munkanélküli akinek még márciusban volt munkája. 
Persze a kormány próbálja ezt szépíteni de hát nem igaz amit mond. Egyszeűen lejártak a 3 hónapos munkanélküli segélyek és akinek lejárt az már nem is aktív munkakereső Önmagát javítja a statisztika Én a médiát zárnám le egy hónapra vagy kettőre azt senkinek semmi baja nem lenne.
Valószínű ezen a héten estünk át a családdal a koronáson minden tünet passzolt amit lehet erről tudni
Nem volt egy nagy kaland ezért kár volt szétbaszni a világ nemzetgazdaságait 
Mert ma már nem úgy kérdezik meg, hogy egyáltalán van e annyi pénze, hogy azt a szép bontott furgon fülkéjét ki bírja e fizetni egyben vagy intézzünk rá inkább hitelt
intravénás vodkától még sosem volt hiszti legfeljebb leszedál néhány órácskára
Bár lehet semmi különbség nem látszana
legfeljebb leszedál néhány órácskára Bár lehet semmi különbség nem látszana
Én nem tudok változni már. Elértem a tökéletes szintet. Ezért vagyok Alfa 
Lesz az 2070 is 
Igy is tudsz, csak utánna két hét pihi 
Ha nincs tole hiszti, tudok ausztriaba, horvatba motorkazni johet.
Ja, hat a gombak eleg strapabiroak.
Pont a te véleményedre nem adok
Elég szomorú ez 2020-ban 
Mondjuk azt nem ertem miert kell masnak nevezni azt ami?
Az atutalas az atutalas, a bankkartya az bankkartya, a kp meg kezpenz a szines papir halott regi celebek kepeivel diszitve.....
Ez olyan mint a transznemű gender drag queen...... Kozben csak egy hibbant noimitator buzi.
Az atutalas az atutalas, a bankkartya az bankkartya, a kp meg kezpenz a szines papir halott regi celebek kepeivel diszitve.....
Ez olyan mint a transznemű gender drag queen...... Kozben csak egy hibbant noimitator buzi.
Kedves civil társadalom, kedves politikai elit, kedves kollégák!
Aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvosként, valamint a magyar társadalom tagjaként arra kérlek mindannyiótokat, egy világjárvány idején ne a széthúzást, az egymás szidását, a politikai sárdobálást, számháborúzást helyezzük előtérbe, hanem az összefogást, együtt gondolkodást és a megoldáskeresést.
Ami minket, orvosokat és ápolókat illet, mi nem állig felfegyverkezve várjuk a járványt. Leginkább félve várjuk. Aggódva követjük a napi esetszámokat, az egyre több igazolt, és még több gyanús beteget, a betelő COVID osztályokat és intenzív osztályokat. Aggódva dolgozunk a teljes gőzzel működő, úgynevezett elektív egészségügyi ellátásban - hiszen most minimális korlátozás sincsen az egészségügyben, minden műtét, minden vizsgálat, legyen az sürgős vagy teljesen halasztható, életbevágó, kényelmi vagy esztétikai, elvégzésre kerül. Nap nap után szólunk rá betegeinkre, hogy vegyék fel a maszkot, hozzátartozóikra, hogy sajnos nem tudjuk beengedni őket látogatni az intézményeinkbe. Mindennaposak a konfliktusok páciens és orvos, orvos és orvos, orvos és fenntartó, fenntartó és döntéshozók között - érezhetően nagy a feszültség.
Aggódva követjük azt is, hogy döntéshozóink és politikusaink (kormány és ellenzék egyaránt) rétege veszekszik, egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel, olykor minket használ fel (és semmi kétség: ezt a levelet is felhasználja majd) saját népszerűségének növelésére ahelyett, hogy most, ebben a kritikus időszakban kivételesen összefognának. A koronavírus nem tesz különbséget ugyanis kormánypárt és ellenzék között, támad bárkit, miközben a politikai elit leginkább egymás ellen van állig felfegyverkezve.
Hogy mi van a kórházakban? Ahogy fent írom: aggodalom és várakozás. A kórházakban jelenleg általában van védőfelszerelés, van lélegeztetőgép, van helyileg nagy óvatossággal kitalált, az elmúlt hat hónapban rutinosra gyakorolt COVID ellátási protokoll, vannak bátor, igényes kollégák, akik követik a nemzetközi szakirodalmat, és van egy növekvő pszichés készültség. Van azonban egy olyan fokú tisztánlátás is, amit minden egyes döntéshozói megnyilvánulásból hiányolunk: mi reálisan látjuk, mire képes a rendszer.
Sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy “a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz. Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni.
Tizenhatezer lélegeztetőgépet szerzett be az ország tavasszal. Nehéz lett volna a bergamoi, spanyol, francia és amerikai katasztrófa láttán azt mondani, nincs szükség azonnali eszközbeszerzésre. Egy olyan országban, ahol egészségügyi minisztérium sincs (és amikor még volt, akkor sem volt jól működő), a járványügy csökevényes, az egészségügyi tanácsadók pedig a háttérben porosodtak hosszú évtizedeken keresztül, lehetetlen egy világégés közepén egy egészségügyi nagybeszerzést rövid idő alatt tökéletesen levezényelni. Talán nagyobb hiba lett volna nem beszerezni a gépeket, mint túllőni a célon. Azt hiszem, kár ezen évődni: épp annyira felesleges ezen a számon háborogni, mint dicsekedni vele. Mostanra már nem a lélegeztetőgépek száma a limitáló tényező.
Arról ugyanis, ami nekünk, intenzíveseknek egyértelmű, a társadalomnak meg talán kevésbé, nem sokat hallani az átpolitizált kommunikációban: a lélegeztetőgép és a szabad ágy még önmagában nem gyógyítja a COVID-ot. Esélye egy lélegeztetésre szoruló betegnek csak akkor lehet a túlélésre, ha a nap 24 órájában áll mellette megfelelő intenzív osztályos szakszemélyzet: aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, valamint intenzív terápiás szakápoló. És még ekkor is szerények a gyógyulási esélyek.
Az, hogy orvosból nincs sok, közismert tény. Azonban ami az igazán szűk keresztmetszet, és ami a leggyengébb láncszem az egész COVID ellátásban, az az intenzíves szakápolók száma. Az ápolói lét egy igen speciális területéről beszélünk, olyanról, amit évekig tanultak ők, és tanulmányaik után sokáig gyakoroltak. Tudnak lélegeztetett beteget ellátni, lélegeztetőgépet alapszinten állítani, életfontosságú gyógyszereket adagoló pumpát villámgyorsan cserélni, katéterezni, artériát szúrni, centrális vénás kanült kezelni, szívmonitort felrakni, bonyolult kábeleket megfelelő sorrendben szélsebesen felhelyezni a betegre. Látják, ha romlik egy beteg, látják, ha baj van, ugranak és cselekednek.
Nagyon különleges csapat ők.
Volt róla szó bármelyik sajtónak szánt döntéshozói kommünikében, Facebook posztban és videóban, hogy hányan vannak? Érdemes utánajárni: kevesebb, mint kétezren.
Azaz, míg van tizenhatezer lélegeztetőgépünk és tízezer üres kórházi ágyunk, speciálisan képzett szakápolóból kevesebb, mint kétezer van. Egy kétezer fős csapatból kell tehát a nap 24 órájára (2-3 műszakra), a hét 7 napjára kiállítani azt a szakszemélyzetet, aki ellátja az intenzív osztályos betegeket. Mivel egy intenzíves ápoló a szakma szabályai szerint egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett, instabil beteget tud egyszerre megfelelelő szakmai gondossággal ellátni (ez az alacsonynak tűnő szám egy fontos minőségi mutatója minden intenzív osztálynak), már talán könnyen érthető, hogy hiába a tizenhatezer gép vagy a tízezer szabad ágy, ha nincs, aki ott legyen a betegek mellett.
E levél írásakor ennek az elhivatott gárdának a jelentős része az intenzív osztályokon dolgozik, COVID-ossal és nem COVID-ossal egyaránt: hiszen most is van agyvérzettünk, súlyos szívelégtelenünk, vérgmérgezettünk, autóbalesetesünk, égettünk, súlyos műtét után lábadozónk. Intenzív osztályaink a COVID nélkül is rengeteg beteget látnak el nap nap után, ennek a szűk kis csapatnak a jelentős része épp dolgozik.
Ez a réteg, miközben a politikai elit egymással viaskodik, ténylegesen állig felfegyverkezve, a tűrőképessége határán dolgozik. Ez a réteg ugyanúgy elkaphatja a COVID-ot, mint bárki más, és ha megbetegszik, tudja, hogy még kevesebben lesznek azok, akik ellátják a betegeket. Ez a réteg, miközben az emberek azon vitatkoznak, van-e járvány, kell-e félni, fontos-e maszkot hordani, ezekben a percekben is veszi fel az eleve nagy páciensszám mellé a COVID-osokat. Nem, nem csak az öregeket. Az elmúlt hetekben fiatal, alapbetegség nélküli betegek is kerültek COVID-dal gépre.
Ez a réteg aggódik, amikor a tisztelt olvasó koncertre, focimeccsre, futóversenyre, tömegredezvényre, buliba megy. Ez a réteg aggódik, amikor a saját gyerekét iskolába adja be. Ez a réteg aggódik, amikor a média nem a lényegről beszél, hanem lélegeztetőgépek számán lovagol. Ez a réteg megint azt érzi, senki nem figyel rájuk, pedig ők viszik a hátukon az össztársadalmi felelősséget.
Fontos, hogy értsük tehát: nem az ágyak, és már nem is a lélegeztetőgépek száma szab gátat a súlyos betegek gyógyításának, hanem valami, ami a világ minden pénzéért sem szerezhető be azonnal: a megfelelő szakszemélyzet alacsony száma. Hogy mit tudunk ezzel kezdeni? Növelni ezt most nem tudjuk, évek kellenének hozzá. Elkezdhet viszont a politika a lényegről beszélni. Elkezdhetünk őszintén egymással kommunikálni. Elkezdhetünk összefogni a széthúzás helyett, maszkot viselni a kötekedés helyett, elkezdhetünk nemet mondani a sportrendezvényekre akkor is, ha a törvény valamiért nem hajlandó korlátozni őket, elkezdhetünk figyelni egymásra, az időseinkre és az egészségügyben dolgozóinkra.
Elkezdhetünk végre társadalomként működni, és egy cél mentén egységgé kovácsolódni.
Kérek tehát minden kormánypárti és ellenzéki politikust, és kérek minden magyar embert, foglalkozzunk ezekben a nehéz időkben azzal, ami igazán számít.
Tisztelettel:
dr. Máté-Horváth Nóra
aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos