Szerencsére nem úgy áll a helyzet, de ha bejönne netalán egy motorfelújítás akkor is megtartanám, tudom hova kell vinni ahol normálisan megcsinálják. Jó pár autót kipróbáltam 2003-óta, a céges flottákból, van összehasonlítási alapom. Azt a hidrotőke tisztító szert kipróbálom mert egy kicsit karattyol hidegen, de más semmi. Enyém se rohad, szépek a kárpitok, magas felszereltségű elegance kivitel, minek cserélgessem, most van benne 165ezer km, mióta a feleségemnek vettünk egy kis Clio-t jobbára csak hosszabb utakra használjuk.
Hogyne olvastam volna,bár nekem is ez lenne.
Az opel azért jó mert egyszerű,kényelmes és kurvasok alkatrész van filkerekbol,noneg nem rohad úgy mint a Swift,van biztonsága,ha nagyon menozni akarok annyi a motor váltóval mint égen a csillag .
Szerintem meg a motoros olyan, mint a macska: minél tovább él, annál kisebb az esélye, hogy elüti az autó!
Magyarul a közlekedési tapasztalat messze többet ér, mint a gépkezelés. Amikor a forgalomban előre látod már a potenciális veszélyhelyzeteket - az a túlélés legnagyobb záloga.
Másfelől pedig: attól, hogy "nem tudok" motorozni, még élvezem!
Nem szabad hagynom, hogy megfogjon, mert az életem pont abban a szakaszban van, hogy a következő 15-20 évben egy autót csak fenntartsak és (el)használjak, mert ingatlanosodás és elszaporodás mellett nem fér bele egy V6-os Alfa Romeo.
Ezt tanúsíthatom! Ha kihagyok 3-4 hetet (ami mostanában általános, idén nagyon keveset motoroztam) kell egy óra, mire egyáltalán érezni kezdem a gépet. Pedig én csak egy lassú "nyugger" vagyok, egy harmatgyönge de legalább nagyon jóindulatú motorkával.
Ha nem fogott meg, akkor szerintem ne erőltesd! Addig jó, míg nem válik függővé az ember
Így, hogy lassan kinőnek a gyerekek már megtehetem, hogy lassan ne olyan autót vegyek, ami praktikus, hanem olyat (is), amivel élvezet minden perc az úton.
A feleségem is ugyanezt érzi. A régit a mérete miatt kevésbé szerette vezetni, de a mostani nagyon bejött neki is! Amikor hazahoztam azt mondta, hogy most már új szerelme van...
Engem érdekel, hogy Neked milyen pluszt adott egy Bmw vezetése, szívesen elolvasom, kötetlen a fórum. Állítólag az Alfa Romeo is ilyen, ha az egy komoly Alfa, onnantól vágyik rá, aki egyszer vezette.
Az utolsó mondatodhoz írnám Józsi, én megértem azt a szerelmet amióta 1200km-ről hazahoztam a fiam E92-es coupé-ját... de az már tényleg off lenne ha bővebb lére ereszteném.
Örülök, ha neked évek kihagyása után gyorsan visszajött minden, de azért én jelenleg még nem kerülnék ki úgy, egy elém hajtó kocsit, mint ahogy régen megcsináltam a Gilera-val.
Nekem soha nem volt, és talán nem is lesz (igazából egy 3 ajtós Isuzu C Corsát befogadnék), ettől függetlenül megértem, ha sokan szeretik.
Nálam szinte bármi más (nem francia) sokkal jobban bejön: japán, német (VW, Audi, BMW) vagy akár olasz.
De ez szubjektív.
Persze olyan értelemben, hogy nem mérhető könnyen centivel pl. az, amiért beleszerettem a BMW-be. OK, jármű szakos gépészként "sejtem" az okát, de most az kissé off.
Az opel azért jó mert egyszerű,kényelmes és kurvasok alkatrész van filkerekbol,noneg nem rohad úgy mint a Swift,van biztonsága,ha nagyon menozni akarok annyi a motor váltóval mint égen a csillag .
Magyarul a közlekedési tapasztalat messze többet ér, mint a gépkezelés. Amikor a forgalomban előre látod már a potenciális veszélyhelyzeteket - az a túlélés legnagyobb záloga.
Másfelől pedig: attól, hogy "nem tudok" motorozni, még élvezem!
Így, hogy lassan kinőnek a gyerekek már megtehetem, hogy lassan ne olyan autót vegyek, ami praktikus, hanem olyat (is), amivel élvezet minden perc az úton.
A feleségem is ugyanezt érzi. A régit a mérete miatt kevésbé szerette vezetni, de a mostani nagyon bejött neki is! Amikor hazahoztam azt mondta, hogy most már új szerelme van...
Nálam szinte bármi más (nem francia) sokkal jobban bejön: japán, német (VW, Audi, BMW) vagy akár olasz.
De ez szubjektív.
Persze olyan értelemben, hogy nem mérhető könnyen centivel pl. az, amiért beleszerettem a BMW-be. OK, jármű szakos gépészként "sejtem" az okát, de most az kissé off.