van hát...nekem pont az jutott eszembe hogy a 250 yz-m volt és mentünk ott hátul egy nagy kőről kellett leugrani lapra de ez mocsaras volt ahova leestél és oda be lett dobva egy nagy raklap...aztán erre ráugrottam úgy hogy alig bírtuk kiszedni belőle kerekemet
meg ugratók is jók voltak később...aztán sajna nekem el kellett adnom motort és lemaradtam a végkifejletekről....és jött egy hatéves szünet a terepsportból (sírós bőgős szmájli) sok sírós bőgős)
de visszatértem mint svarci a terminátoba...nevetős szmájli
Ja rendes az a csóka!Kijött velünk motorozni azt mutatott ő rövidebb utat A régi endurós nyomvonalat jártuk végig.Fasza volt csak ne lett volna már Yurassic park a nyomvonal helyén.Kiváncsi leszek hogy milyen pályát fognak összedobni versenyre
hát egy pár éven keresztül mikor bejött az endúrócross indultam ott versenyeken,az igazi az a sziklaforráson keresztül vezetett volt!
egy hátsó dobfékkel mentem végig....meg az első mikor Lehotai Mikivel végig előzgettük egymást és az utolsó ugratón a cél előtt sikerült megelőznöm,sokáig veszekedtünk rajta régi szép idők
meg is kellene keresnünk azt az utat hátha!...van arra egy rövidebb?
nem azért zárták be mert nem szerettünk már motorozni
igaz makeee
amúgy az első csákányvágásokat meg első pályát ott mi csináltuk 94-95 ben ...aztán az elsők között szerveztünk ott endurocrosst...meg ilyesmi ..meg volt még sprintcross is...de erre ti már nem emlékezhettek...
Tavaly kimentünk a régi pályára motorozni azt kijött egy faszi 530-as EXC-vel.Kiderült ő a polgármester.Mondta hogy azért ilyen a pálya mert közel van a faluhoz és nagy a zaj ezért bezárták.Lehet hogy most más területet jelölnek ki
Jóestét Gázosok
Néztem enduro naptárba hogy lesz Endurocross Máriahalmon okt23-án Nemtudom a csolnoki és környékbeli kollegák mikor jártak arra de ott a pálya multkor még méteres gazban állt full elhagyatva.Itt akarják a királyválasztót rendezni
Sziasztok, mivel sokan érdeklődtek nálam/tőlem, mi is ez a vörösiszap, összeírom a legfontosabbakat.
Nos:
Az alumínium ércét, a bauxitot őrlik lisztté, és ebből az alumínium tartalmat nátrium-hidroxiddal vonják ki. Mivel az érc nem tiszta, az oldhatatlan anyagok (agyagásványok, feltáratlan bauxit, kőzetliszt, stb.) egy rozsdától vörösiszap sűrű anyaggá állnak össze a folyamat végén. Ennek neve találóan vörösiszap.
Ezt jobb helyeken kicentrifugálják, illetve szeparátorokban ülepítik, majd tömbökké sajtolják, és többnyire a vaskohászatban felhasználják. Nem mellesleg ez a vörösiszap érték is lehet, mert igen dús galliumban,
germániumban, amik a félvezetőipar aranyát jelentik. Magyarországon nem sz*rakodnak vele, kiengedik a természetbe, "oszt jól van!". Mivel nem víztelenítik, benne marad a nátrium-hidroxid, ismertebb nevén a
marólúg egy része is. A zagytárolók kialakításánál -igen régi történet- nem vacakoltak aláfóliázással, agyagos vízzárással, hanem letaroltak egy területet, köré húztak egy gátat, "oszt jól van!" Az iszap az ülepedés és tömörödés során nagyjából úgyis elvégezte ezt a drága munkát.
Eddig az eddigiek.
Gátszakadás: Nekem fura, hogy az Orbánváltás után következet ez be, és nem a nagy tavaszi esőknél, mikor minden más tározó roskadozott. Mostanában is voltak esők, de közel sem annyi, mint korábban, amikor
is kibírta a tározó. Az is érdekes, hogy a gát olyan helyen szakadt át, ahol a lehető leglátványosabb, de egyben talán legkevesebb emberi/anyagi áldozatot szedő variáció történt meg. A kisember pedig mindig is gyalog-áldozat volt a nagyemberek sakkjátszmáiban.
A tragédia: első sorban a hullámfront, ami végigszáguldott erdőn-mezőn-falun. Ez, a közvetlen fizikai kontaktusnál egy normál tempójú autó becsapódási erejével mér ütést mindenre. Ez az erő természetesen függ a hullámmal közvetlenül találkozó felülettől. Amint ez megtörténik, olyan súlyos tárgyak (autók, gépek, kerti bútorok, farönkök) indulnak útnak, amiket maga a sodrás esetleg nem is tudna kimozdítani. Mint a vulkáni laharoknál és a cunamiknál, itt is az uszadékok romboló ereje okozza a legnagyobb kárt, és a legtöbb sérülést.
Amint az első hullám tovahalad, mögötte a sűrű, iszapos anyag áramlik. A nagy sűrűség és a relative magas viszkozitás miatt ennek eróziós hatása is jelentős, ami a tereptárgyak sodrás felőli részén közvetlen kimosódást, mögöttük viszont komoly örvényáramlást eredményez. A szemből érkező nyomás plusz kimosódás, illetve a hátulról jövő szívóerő újabb rönkfákat, kimosott fatörzseket visz magával. Ezek ütközése emberrel, tárgyakkal nem szorul magyarázatra. Az utcák terelő hatása, a házfalaknál magasra csapó hullámok valamennyire irányítják, de egyben koncentrálják is az áradat erejét. Az elsodort emberek és állatok a gyors sodrás, a sűrű iszap miatt vannak még veszélyben.
És a legfontosabb: a lúg. Értesüléseim szerint 12-13pH-t mértek az áradatban, ami kb. 1%-os lúgkoncentrá-ciónak felel meg. Ez folyósabbá teszi az iszapot, ami a nagy területen való szétterülést eredményezi.
Ez a legjobb hatása. Rosszabb, hogy ez a kevésnek tűnő mennyiség szembe kerülve nagyon rövid idő alatt vakságot okoz, így ember és állat, ha a fején átcsapott az ár, gyakorlatilag elveszett. Lenyelve a száj és a nyelőcső felmaródását okozza. A gyomrot kevésbé támadja, mert azt vastag nyálka, és a lúgot közömbösítő sósav védi. A bőrre kerülve pillanatok alatt feloldja a bőrt takaró vékony zsírréteget, majd ugyanígy a bőr rétegeit is. Ez erős égő, maró érzéssel jár, nagyon fájdalmas. A ruha csak súlyosbítja a dolgot, mert szivacsként szívja magába a marólúgot, és azt a bőrön tartja. Tovább súlyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsölő hatást fejt ki, és a megmart felületeket egyrészt irritálja, másrészt az elkocsonyásodott szöveteket is letörli, ezzel szó szerint friss húst ad a maró anyagnak. Ráadásul a körmök alatt, hajlatokban, sérülésekben a marólúg megül, és napok múlva is eszi a szöveteket, súlyos gyulladást okozva még napokkal a menekülés után is.
Emberi értékek: a lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is megmarja. Itt, "szerencsére" a "kis" koncentráció és a rövid behatási idő miatt erről szó sincs. Az ekkora koncentrációjú lúgkőnek a legtöbb
anyag ellenáll egy ideig. Gond ott van, hogy az iszap ezt a behatási időt nyújtja el. A festékek lemaródnak, a vas korrodál, ám az alumínium tárgyak (utcai lámpák, tábláktartóoszlopai, az autók motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódnak. Ez ott jelentős, ahol ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörösiszapban ragadnak.
Környezet: A földeken szétterült vörösiszap, a lúgtartalom miatt gyakorlatilag sterilizálja a környezetét.
A talaj lakóikra organizmusok, rovarok, állatok ugyanúgy elpusztulnak, mint a gombák és a növényvilág.
A mikroorganizmusok hiánya a talajban a lebontást állítja meg, a növények gyökérzetének legfinomabb részei, pedig szintén az oldódás áldozatául esnek, a teljes növény pusztulását eredményezve. A pusztuló növények rothadása negatívan hat -majd, ha tud rothadni- az élővilágra, és a növények hiánya miatt a magasabb rendű élet sem térhet vissza, táplálék híján. Kell legalább egy év, mire a helyzet nagyjából rendeződik. Az iszap felszínét az erózió kikezdi, megbontja, a lúg a levegő szén-dioxidjával reagál, és nátrium-karbonáttá (sziksó) alakul. Még így is lúgos, de nem annyira. Az alumínium és a nehézfémek nagy része a talaj felső ötven centijében többé-kevésbé megkötődnek, a sziksóval együtt. Hosszú évek esőzései ezt mind lassan-lassan belemossák az alsóbb rétegekbe, ahol egy részük megkötődik, más részük a talajvízben jelenik meg, de ennek koncentrációja már csak műszerekkel és a bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatá-saival mérhető. Ahogy a mostani radioaktivitás is, ami ugyan megvan, de olyan minimális, hogy egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil. Komoly sugárzó anyag az ajkai szén volt, amit meg évtizedekig égettek az emberek, a hamuját meg szétszórták az udvaron és a kertben, mégsem világít senki. De jelenleg a szikes földnél tartunk: Ezen már meg tudnak telepedni a szél által odasodort mikroorganizmusok. Ezek először lebontják, amit lehet, majd lassan megjelennek a sziktűrő növények, vagy ha szerencsénk van, az un. "pionírtársulások", amit mi közönségesen "gaz"-nak hívunk. Tipikus példájuk a szántóföldek szélén burjánzó
vegetáció. Mikor ezek megélnek, és nőnek valamennyit, megélnek rajtuk a rovarok, majd erre épülve a kisebb rágcsálók, később a többi állat. Lassan visszatér az ÉLET, de persze ez több évig is eltart. Néhány évtized múlva, pedig mindez a történelem figyelmeztető példája lesz, a földben egy vörös üledékrétege, és négy emberrel, akiknek még élniük kellett volna, akiknek szeretni és szerettetni kellene még évekig.
Nagyjából ennyi. Ha továbbkülditek, a többiek emilcímét töröljétek ki a spames adathalászok miatt.
Ez, sajna így van Sok arc király van Erre is vannak olyanok amíg egyet nem motoroztunk közösen,addig haverok voltak,utána eltüntek mint szürke szami a ködben
meg ugratók is jók voltak később...aztán sajna nekem el kellett adnom motort és lemaradtam a végkifejletekről....és jött egy hatéves szünet a terepsportból (sírós bőgős szmájli) sok sírós bőgős)
de visszatértem mint svarci a terminátoba...nevetős szmájli