Tavaly novemberben hullt le a lepel a Yamaha legújabb túramotorjáról, a Tracer GT9+-ról. A különös elnevezés – élen a + jellel – arra utal, hogy ez a GT gazdagabb felszereltségű változata, s miként jellemezték, teljes értékű túragép. A legfontosabb újítás, hogy ez a japán gyár első modellje, mely adaptív, azaz a többi közlekedő sebességéhez alkalmazkodó tempomattal felszerelt.
Ezernyi ponton fejlesztették a Yamaha Tracer 9-et
A sebességtartó automatika egyben hasznos baleset-megelőzési eszköz is, mivel a radar segítségével magától lassít a motor, ha azt érzékeli, hogy a vezető nem vette észre az előtte haladó vagy álló járművet. Ekkor először motorfékkel, majd a fékrendszer aktiválásával avatkozik közbe, egyszersmind felkeményíti az első felfüggesztést, hogy minél kevésbé üljön össze a villa. Utóbbi azért fontos, mert így lesz tartalék a teleszkópokban, ha a motoros kitérő manőverrel hárítaná el a balesetveszélyes helyzetet.
A gyakorlatban rendkívül hatékonyan, gyorsan működik a rendszer, egyedüli hibaként csak azt róhatjuk fel neki, hogy ha 100 km/óra alatti sebességre lassít például az elékanyarodó kocsi miatt, akkor az automatikus visszagyorsítás csak nagyjából harmad-negyedgázon történik, azaz nem túl dinamikusan veszi fel az előre beállított utazósebességet. Valószínűleg erre utaltak a Yamaha-mérnökök is, akik úgy jellemezték a rendszer működését, hogy az irányjelzők működésekor, azaz amikor a motoros előz egy járművet, akkor „az automatika a szokásosnál egyenletesebben gyorsít.”
Persze nem ez az egyetlen újdonság, hiszen a 7 colos, színes TFT-műszeregység is szebb, jobb elődjénél, különösen, hogy teljes képernyős Garmin navigáció is futhat rajta. Bár a felfüggesztés nagyon hasonlít a korábban alkalmazott KYB villára és központi rugóstagra, továbbfejlesztették az elektronikusan vezérelt egységeket, így még jobban alkalmazkodnak az útviszonyokhoz, illetve a vezető stílusához. Végül pedig említést érdemelnek a még ergonomikusabb kormánykapcsolók, a továbbfejlesztett menetüzemmódok, valamint az átdolgozott nyereg, ami valóban messze kényelmesebb, mint az első Traceren, igaz, annak az ülése nem is volt egy kényeztető fotel – anno a tesztünkön úgy 40-50 percenként pihenőt tartottunk, mert annál tovább nem volt kényelmes.
Az új, alapáras oldaldobozokkal, a kényelmesebb nyereggel és az egyes szintű önvezetést megvalósító „okostempomattal” igazi túragép lett a modell, de vajon mennyit őrzött meg a felmenők legendás sportosságából? Kovács Bálint is erre kereste a választ a megújult GT + nyergében. Most ő mesél tapasztalatairól és élményeiről.
Többnapos túra és lapon fordulás ugyanazzal a motorral?
Több hasonló Yamahát próbáltam már korábban, mint például az MT-09 és az XSR900, és bevallom, a csupaszok spontánabbul fordultak. Érthető is, a Tracer tervezésekor – felépítéséből fakadóan – inkább a nagyobb tengelytávra és a kényelemre helyezték a hangsúlyt. Persze ettől függetlenül a kezességére nem lehet panaszom, mert a legszűkebb kanyarokban is példásan követi az ívet, különösen, hogy az új Tracer 9-ben már okosfutómű felel az úttartásért.
Nem is igazán értem, amikor arra panaszkodik valaki, hogy az új, sportosabb gépek alatt „nincs rendes futómű”, legalábbis a saját tapasztalataim alapján a prémium kategóriájú modellek felfüggesztésébe aligha lehet belekötni. Hidd el, nem az lesz a gátja a gyorsabb köridőknek vagy az élvezetesebb kanyargásnak... Pontosabban olyan szinten a határon kell motorozni, hogy kijöjjön a hiányossága, ami a motorosok többségének nagyjából elérhetetlen, különösen közúton. A Tracer 9 ráadásul félaktív villával és központi rugóstaggal felszerelt, azaz beállítható a különböző útviszonyokhoz, vezetési stílusokhoz, sőt magától igazodik az extrém helyzetekhez, mint a már említett automatikus vészfékezés.
Érdekes, hogy a közúti teszteken sokat dicsért és a túrákon valóban kényelmes nyereg nekem – kimondottan sportos, térdkoptatós tempóhoz – nem volt a legjobb, mivel egészen az üzemanyagtartályhoz csúszva adta ki az üléshelyzet. Nem rajta, hanem benne ülsz a motorban, ami nekem hátrány, ha egyik kanyarból a másikba kell dobni a vasat, viszont tény, hogy az új ülés komfort terén – már ránézésre is – köröket ver az elődökre. Mindenesetre így is is néhány méter barátkozás után simán lábtartón fordult alattam a Tracer, és az is biztos, hogy még bőven volt tartalék a felfüggesztésben. Vagyis aki olyan utazómotort keres, ami kényelmes, de ha kell, lapon fordul a Nockalm vagy a Sella kanyarjaiban, az jó helyen jár – a Yamaha társ az utazásban és a szerpentinezésben is.
Talán megosztja a motorosokat a véleményem, de ez a háromhengeres konstrukció igenis közel áll az ideális motorkerékpár-erőforráshoz. Felépítéséből fakadóan nem ijesztő a teljesítményleadása, a fordulatszám-tartomány alsó harmadában kiszámíthatóan, de határozottan húz, és pörgetve sem fogy ki az erőből, sőt kifejezetten „kéri az ostort.”
Egyszerűen élvezetessé teszi a motorozást a 119 lóerős kilencszázas, és ez egyaránt igaz a túrázásra, a mindennapi közlekedésre, és igen, a pályázásra is. Abszolút telitalálat volt a Yamahától ez a CP3 erőforrás, főleg mióta a nagyobb összlökettérfogatnak köszönhetően nőtt a csúcsteljesítménye és sokkal dinamikusabb lett részterhelésen is.
Az már csak hab a tortán, hogy a teljesítményleadást és a vezetéssegítő rendszereket kicsit átállítva igazi Jekyll és Hide-jelenséggel szembesülünk: a visszafogott, mindenre kiszámíthatóan és lágyan reagáló, kedélyes túrázóból egyszerre huligán lesz, ami vastag fekete csíkokat rajzolva lő ki a kanyarból vagy épp emeli az elejét, ha a lovak közé csapunk.
Lám, ma már nincs szükség motorcserére, ha valaki jól választ, mert a sok segédletnek köszönhetően egyszerre „fejlődhet” a gép és a vezető. Amíg barátkoznak, az elektronika segít megóvni a pilótát a saját hibáitól, majd ahogy egyre magabiztosabb lesz, úgy veheti át az irányítást, és hozhat ki többet a motorból. Nem is olyan régen ez csak a régi vas eladásával és másik keresésével volt megoldható...
Rendben, sokat dicsértem a Tracert, és nem alaptalanul, de azért pár dolgot szívesen változtatnék rajta. Ha megtartanám, biztosan feljebb kerülnének a lábtartók, hogy még jobban kiaknázható legyen a KYB okosfutómű, s ugyanígy az ülést is átfaragnám a saját méretemre, ízlésemre, igaz, jóval magasabb is vagyok az átlagosnál. Bár nem én vagyok a célközönségük, muszáj kiemelnem az oldaldobozokat is, melyek ingyenesen járnak a motorhoz, és alaposan átgondolva ez a legjobb tulajdonságuk.
Ég és föld a különbség a motor és a dobozok minőségérzete között: a kofferek anyaghasználata, illesztései és a nyitás-zárás-mechanizmusa egyszerűen nem méltó az egyébként parádés kidolgozású Tracerhez. Tisztában vagyunk vele, hogy a mérnökök tudnak ennél többet is, láttunk már ezerszer jobb, szebb Yamaha-dobozokat – itt valószínűleg a beszállítót illeti a kritika, hogy ideje lenne felnőni a vásárló, azaz a Yamaha szintjére.
Mindenesetre az kiderült az együtt töltött idő alatt, hogy sem a kényelemre, sem a sportosságra nem lehet panasz a Tracer 9 nyergében. Élvezetes, mint a többi 900-as Yamaha, de nem csak a hágók kanyarjaiban, hanem az odavezető – akár többszáz kilométeres – úton is.
Műszaki adatok – Yamaha Tracer 9GT+
Motorkonstrukció: Háromhengeres, négyütemű, 12 szelepes
Összlökettérfogat (cm3): 890
Hengerek/szelepek száma: 3/4
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 87,5/119/10000
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/min): 93/7000
Sebességváltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Futómű és fékrendszer
Első felfüggesztés: Elektronikus vezérlésű, fordított KYB teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: központi rugóstag
Gumiméret elöl/hátul: 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Fékrendszer elöl/hátul: 2 x 298 mm-es tárcsa, radiálisan rögzített nyergek és radiális főhenger/267 mm-es tárcsa
Méretek, árak
Tengelytáv (mm): 1500
Ülésmagasság (mm): 825 mm
Üzemanyagtartály térfogata (l): 19
Menetkész, teletankolt tömeg (kg): 223
Vételár: 6 398 000 Ft