Méltán népszerű a Yamaha MT-09 modellje, elvégre könnyű, kezes, vérpezsdítő gép, és csak azért kaphatott korábban kritikákat, mert csak a középső és felső fordulatszám-tartományban volt igazán dinamikus. Nos, a mérnökök most két legyet ütöttek egy csapásra, ugyanis az új, Euro5-ös változat nagyobb összlökettérfogattal és még nyomatékosabb sorhármassal adja fel a leckét a kihívóknak.
Yamaha MT-09: a motorozás színtiszta élvezete
Magasra tette a lécet a Yamaha a tavaly októberben leleplezett MT-09-cel, hiszen nem kevesebbet állítottak a mérnökök, minthogy ez a kategória legkönnyebb tagja, és hiába lett nagyobb az erőforrás, s ezzel együtt 7%-kal nagyobb a részterhelésen elérhető nyomaték, mindössze 189 kilóval mérlegel.
Csak az öntött Deltabox váz tömegéből négy kilót faragtak le a munka során, emellett csökkent a tengelytáv, így még spontánabb lett az MT gyors irányváltások közben, és ehhez hozzájárult az új, könnyebb alumínium lengővilla is. Mindezt megkoronázza a fel- és visszakapcsolásokat segítő, nyomatékhatárolós tengelykacsoló, az új, hattengelyes IMU, illetve az erre épülő, dőlésszögérzékelős vezetéstámogató segédletek sora.
Ideális körülmények között, száraz, napos időben, a SER-Ring aszfaltján kezdtem faggatni az MT-t, és mit tagadjam, messze többet nyújtott, mint vártam. Először is arra voltam kíváncsi, mit tud az új, nagyobb sorhármas. Nos, rugalmas volt az előd is, de ez valami egészen más – ha az a „pincéből húzott”, ahogy jellemezték, akkor ez a Mariana-árok mélyéről kezd húzni... Egyáltalán nem kell forgatni, ezért sokkal pihentetőbb vele a pályázás és eleve a közlekedés, mint egy felső tartományra kihegyezett erőforrással.
Bizonyára értékelik majd a motorosok, hogy az elrontott ívek után nem kell bajlódniuk – az amúgy vajpuhán járó, pontos – váltóval, hiszen visszakapcsolás nélkül is gyorsan visszaszerzik az elvesztett lendületet. Elég két-háromezernél rátekerni a gázt, és meglepően határozottan kilő az új 09, de nem úgy, mint testvére, az MT-10, ami rendesen a frászt hozza a kevésbé tapasztalt, kezdő vagy újrakezdő pilótákra. Egyszerűen csak rugalmas, és talán még soha nem volt ennyire jó jelző ez egy ilyen kategóriájú vasra.
Mint említettem, dőlésérzékelős kipörgésgátló felügyeli a gyorsításokat, ráadásul az egyik legjobb a kategóriában. Sokat ültem már különböző TCS-szel felszerelt közúti és pályamotoron, tudom, milyen zavaró, ha túl korán és durván avatkozik közbe az elektronika, mikor még javában húzhatnám a gázt.
Itt azonban szó sincs erről, a szigorúbb, kettes állásban lábtartóig ledöntve is bátran rácsavarhatod a gázt, nem tör ki a fara és nem is „esik össze” az eleje, ahogy az elektronika elveszi a tüzet. Ha valaki utcán, átlagos körülmények között használja, tán fel sem tűnik neki minden egyes közbeavatkozás, csak legfeljebb a műszer visszajelző lámpájáról...
Kis motorral és élvezetes...
Bálint az MT-09 mellett edzőmotorját is kipróbálta a SER-Ringen. Tisztán látszik, hogy az ilyen méretű vasakra építették a pályát, szépen lehet fűzni az íveket a karcsú, könnyű vasakkal és sokat lehet fejlődni a lendületes kanyarvételekkel.
Ha Te is kipróbálnád a pályát és persze saját magad a rázókövek között, Seregélyesen megteheted, sőt az sem akadály, ha méretesebb kétkerekűvel érkezel. Mikor ott jártunk, éppen egy hayabusás körözött – nem is rosszul –, szóval bármivel nyugodtan meglátogathatod a több mint egy kilométer hosszú, legszélesebb pontján kereken tíz méter szélességű, 16 kanyarral tarkított pályát.
Még jobban járunk, ha a TCS-t átállítjuk egyesre, és a rendszer átvált „játékos” módba. Így már gázra kissé elemeli az első kereket és/vagy vastag, fekete csíkot rajzol az aszfaltra, de mindvégig kontrol alatt tartja a manővert. Ebben tud mást, többet az MT-09 a kihívóknál,
vagyis biztonságos, könnyen irányítható, ugyanakkor élménydús. Olyan motor, amivel a munkába járás is élmény, és minden egyes kigyorsítás mosolyt csal az arcra...
Biztos lábakon áll az új MT-09
Remek partner az élménymotorozásban az új felfüggesztés, és bátran állíthatom, csak annak lesz szüksége a még finomabb, SP változatra, aki jórészt pályán kergeti új Yamaháját.
Talán a legjobb példa, hogy az ilyen viszonylag nagy, kilencszázas, ezres modelleket könnyen zavarba lehet hozni a tempós, szűk S-kanyarokban, ez viszont kis erővel, lazán átdönthető, és pontosan követi a választott ívet. Na jó, ha szándékosan belehibázom, és a két kanyar között elcsukom a gázt, akkor érezhetően összeül az eleje és kissé bizonytalan lesz, de ez sem vészes, állandó gázon pedig egyenesen parádésan viselkedik. Ráadásul közúton csak szökőévente jön szembe olyan szűk S-kanyar, mint a Ser-Ringen, vagyis a gázelvételre kissé összeülő telókból sem érez majd semmit, aki jórészt közúti használatra veszi az MT.
Meglepetésre pont a legígéretesebb részen, az új, radiális felső hengerre és radiálisan rögzített nyergekre épülő fékrendszeren találtam fogást. Minőségi összetevőknek tűnnek, ám pályán megkergetve úgy tűnt, hogy a körszámok és kemény fékezések növekedésével mintha kissé nyúlósabb lenne a nyomáspontja.
Ekkor is kőkeményen lassította a Yamahát, szó se róla, s elképzelhető, hogy egy betétcserével orvosolható, a dolog. Tegyük hozzá: ebből sem éreznek majd semmit a túrázók és a pályanapokat csak nagyritkán, hobbiból látogatók, mert egyszerűen nincs olyan élethelyzet, hogy ennyire megmelegítenék a féket, mint egy húsz-harmincperces, tempós pályázás során.
Röviden tehát nem éppen átlagos motor az MT, mert sokoldalú vas benyomását kelti, ingázni és túrázni is tudsz vele, ráadásul egy igazi élménymotor, és pályán is otthonosan mozog. Nekem bejött, különösen az átlagon felüli felfüggesztése, kiváló elektronikája és nyomatékos háromhengerese, ami nagyban megkönnyíti a motorozást pályán és közúton is.
Milyen volt közúton a Yamaha MT-09?
A pályateszt előtt és után volt alkalmunk közúton is alaposan megkergetni a Yamaha csupaszmotorját. Teljesen egybevág Bálint véleményével, amit tapasztaltunk, ám olyan részletek is kiderültek, melyekre egy pályázás során nem derülhet fény.
Egyrészt bámulatos, hogy az apró, színes TFT-műszer és az előtte kialakított „rámpa” milyen hatékony szélvédelmet nyújt. 175-180 centis testmagassággal simán, szélzaj nélkül suhanhatsz 140-150-ig, azaz autópályán sem érzed hiányát a plexinek. A gyorsváltó és a vezetéssegítő rendszer parádés, japánosan precíz, utóbbi tökéletes egyensúly az élvezet és a biztonság között.
Negatívumként csak a viszonylag szűk kormányelfordítási szög említhető, ami megnehezítheti az ingázók dolgát, ha az autók között araszolva szeretnének sávot váltani, esetleg megfordulni, de ezzel nincs egyedül a Yamaha – nagyon sok nakeden akkor is túl korán közbeszól a kormány ütközője, ha egyébként még lenne hely tovább fordítani a motor „szarvát”. Mindenesetre az biztos, hogy az új MT-09 az egyik legélvezetesebb, élménydúsabb modell a géposztályban, ráadásul a fejlett elektronikának köszönhetően úgy rosszalkodhatsz vele, hogy közben mindvégig kontrolláltak a manővereid. Teljesen természetes, ha némi ismerkedés után túlforgó hátsó kerékkel vagy kissé elemelkedő első kerékkel lősz ki, az IMU pedig óvatosan, de ellentmondást nem tűrően közbeszól, ha túl messzire mennél.
Műszaki adatok – Yamaha MT-09 MT (2021)
Motorkonstrukció: Háromhengeres, négyütemű, 12 szelepes
Összlökettérfogat (cm3): 890
Hengerek/szelepek száma: 3/4
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 87,5/119/10000
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/min): 93/7000
Sebességváltó: hatfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Futómű és fékrendszer
Első felfüggesztés: Fordított teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: központi rugóstag
Gumiméret elöl/hátul: 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Fékrendszer elöl/hátul: 2 x 298 mm-es tárcsa, radiálisan rögzített nyergek és radiális főhenger/245 mm-es tárcsa
Méretek, árak
Tengelytáv (mm): 1430
Ülésmagasság (mm): 825 mm
Üzemanyagtartály térfogata (l): 14
Menetkész, teletankolt tömeg (kg): 189
Vételár: 3 548 000 Ft