Új és használt nagyrobogók

Tavaly a kiskerekű, de nagy motorral szerelt automata gépek egyszerűen letarolták a piacot - az egyes típusok is élen jártak a motorok versenyében, illetve maga a kaszt, a 125 köbcentinél nagyobb robogók szegmense is az élre tört. Bármennyire is csábítóak voltak a manuális váltóval felszerelt kihívók, nem vehették fel a versenyt a praktikus masinák tömegével. Ez egyben annyit is tesz, hogy az ingázók közül egyre többen váltanak A2 vagy A kategóriájú jogsit igénylő kétkerekűre, vagyis szaporodnak a motorok az utakon, ami hosszú távon mindenképpen hasznos. A kínálat igencsak gazdag, több mint negyven (!) típusból vásároltak itthon legalább egy-egy új példányt 2014-ben, a használtak között pedig szinte tényleg végtelen felhozatalból válogathat, aki ilyen gépre pattanna.

Erőtlenség? Ugyan már!

Hogy a jelenlegi listavezetők mennyire nem említhetők egy lapon az ötvenes és 125-ös rokonokkal, arra remek példa, hogy a tíz legnépszerűbb modell közül csak három volt 250 köbcenti alatti, a többi pedig mind valódi, teljes értékű utazómotor, melyekkel autópályán sem kell szégyenkeznie a tulajdonosnak. Mi több, a Top10-be két olyan nagyágyú is befért, melyeket sokkal inkább tekinthetünk motornak, mint robogónak. Egyikük a nemrég megjelent - és nálunk is bemutatott - Honda NC750D Integra, míg a párja a részletes teszt során faggatott villámgyors fenevad, a Yamaha TMAX.

Ha többre vágysz...

A TMAX főbb riválisai mind-mind térhálós csővázra épülnek, ezzel szemben a Yamaha dögös idomai alatt - látványnak sem utolsó - alumínium perimeter vázat találunk, ami példátlan merevséget és „könnyedséget” kölcsönöz a gépnek. Nyúlványai 530 köbcentis, hengerenként négyszelepes, dupla-vezérműtengelyes blokkot fognak közre, melyet a klasszikus építésmódtól eltérően nem a hátsó lengőkarhoz rögzítettek, hanem magához a vázhoz, jelentősen javítva a menetkomfortot - állt korábbi tesztünkben, mely végén mi is elégedetten adtuk vissza a hangvillás emblémát viselő slusszkulcsot. Nem is csoda, hiszen a kiváló, háromtárcsás fékrendszer és a penge futómű tényleg élménnyé varázsol minden egyes, városban megtett kilométert, így az ingázás időrabló kötelezettségből egyszerre mindennapi adrenalinforrássá válik.

Amint ráérez az ember TMAX karakterére, egyből elfelejti, hogy csak 15 colos kerekek vannak alatta, hirtelen ösztönösen jönnek a kanyarvételek, s a gép - 217 kilós menetkész tömegét meghazudtolóan - könnyed társ lesz városban és országúton egyaránt. Jóllehet, nem éppen olcsó masináról van szó, egyben az is igaz, hogy a Yamaha TMAX esetében már tényleg úgy érezheti az ember, hogy a motorok és a robogók minden előnyét magában foglaló kétkerekűt sikerült találnia.

Bevált receptek

A nagyrobogók élmezőnyben sok régi ismerőst köszönthetünk, illetve jó pár olyan típust, melyek - más köntösben - már meggyőzték a motorosokat kiváló technikai adottságaikról. A dobogón a Vespa 278 köbcentis, egyhengeres erőforrással felszerelt modellcsaládja áll két Honda társaságában - ezek a PCX150 és az SH300 típusok. Szintén az élmezőnybe tartozik a Yamaha X-MAX 400 és az - egyedülálló módon - 17 colos kerekeken futó NC750D Integra. A Suzukit a 200-as Burgman képviseli a legkelendőbb robogók között, míg a BMW-től a C 650 GT fért be az első tízbe.

Összességében ez annyit tesz, hogy csaknem 350 nagyrobogó talált gazdára egy év alatt, ami - az európai számokat tekintve - nem túl acélos, ugyanakkor előrevetíti, hogy szépen, lassan itthon is közlekedési eszközként, praktikus járműként tekintenek a motorokra, nem pedig valami misztikus és veszélyes tárgyra, ami kizárólag bandatagok vagy pályaversenyzők privilégiuma.

Jó ajánlatok másodkézből

Mivel a kontinensen már évek óta megfigyelhető a nagytestű robogók térnyerése, a használt gépek piaca is igencsak erős - csupán az elmúlt egy hétben 60-70 darab, 150 köbcentinél nagyobb robogó tűnt fel a hirdetésekben. A gondot inkább a bőség zavara okozza, elvégre a tíz évnél fiatalabb nagyrobogók választéka zavarba ejtően gazdag, így szokás szerint először a gyártó és a típus kiválasztásával ajánlott kezdeni a szűkítést. Ha eldöntötted, hogy európai vagy távol-keleti modell mellett voksolsz-e, érdemes pár percet eltölteni az adott gyártó alkatrészhátterével is, legyen szó új vagy éppen bontott holmikról.

Az igazság pillanata - gyakran csak a fedél eltávolítása után derül ki, milyen állapotban is van az erőátvitel

Elsősorban a hajtáslánc kopóelemeit érdemes kikeresni, mert például a nagyobb, 300-as és ötszázas masinák fokozatmentes CVT-váltója tartogathat egy-két meglepetést a hagyományos váltón nevelkedett motorosoknak - a harminc-negyvenezres tételt jelentő erősített szíjtól, az ugyanennyibe kerülő kuplungon és görgőkön át számos alkatrész növelheti a kiadásaidat. Ezért hasznos, ha kéznél van az adott típust ismerő, használó kolléga, aki a próbaúton észreveszi az erőátvitel vagy a felfüggesztés kopottságára utaló jeleket, hiszen így akár jelentős összeget is lefaraghatsz a meghirdetett irányárból.