Az ezredforduló környékén egyre nőtt az érdeklődés a nagyrobogók iránt, s ezt ügyesen lovagolta meg a Malaguti az 1998 őszén bemutatott Madison 250-nel. A modell sikerén felbuzdulva hamarosan háromtagúra bővült a Madison család, amikor megjelent a nyolcadliteres és a 150-es változat, majd két évvel a forgalmazás megkezdése után jött a 180-as és az első maxi, a Madison K400.
A Malaguti Madison története
Olyan közkedvelt lett a modell, hogy nyolc év alatt 75 000 darabot vásároltak belőle Európában, ami arra sarkallta a mérnököket, hogy újabb és újabb változatokat dobjanak piacra belőle. Ennek során – a 2006-os ráncfelvarrás alkalmával – műszakilag is átdolgozták a modelleket, többek között hatékonyabbá vált a fékrendszer és a felfüggesztés, nőtt a kerékméret, és leleplezték a Madison 250 RS-t, amiben már a negyedliteres Yamaha erőforrás duruzsolt.
Ugyanakkor ragaszkodott hozzá a vezetés – más olasz gyárakhoz hasonlóan –, hogy az alkatrészek túlnyomó többségét hazai beszállítóktól vásárolják – Így került például Paioli felfüggesztés a motorokba.
Ezután már csak egy fontosabb változás történt a Malaguti-gyár 2011-es bezárásáig, nevezetesen hogy a zászlóvivőnek számító K400 helyét a Spidermax 500 vette át a palettán.
Ismét rivaldafényben a Malaguti Madison 125
Jóllehet, 2011 után már nem készültek új motorok az olasz gyárban, egy spanyol vállalat lecsapott a lehetőségre, és megvásárolta a gyártáshoz szükséges gépeket, alkatrészeket, s így született meg a Madison-alapokra épülő Rieju Cityline.
Mi sem mutatja jobban, hogy mekkora űr tátong a piacon a modell megszűnése után, hogy még tavaly, évtizedekkel a modell fénykora után is 120-130 használt Madisont hoztak be és állítottak forgalomba Magyarországon. A használtpiacon elérhető változatok közül a 125-ös volt a legnépszerűbb, majd ezt követte a 250-es és a 400-as. Ezért nagy jövő állhat a 2024 tavaszán érkező, vadonatúj Madison 125 előtt is, mely a klasszikus formát egyesíti napjaink technikájával.
Mivel az újdonság 12,2 lóerős és kereken 100 km/órás végsebességű, egyaránt alkalmas városi és elővárosi közlekedésre. A típus hagyományainak megfelelően a – robogók között – nagynak számító, 14 colos első-hátsó kerekeken fut, és helykínálatára jellemző, hogy csaknem kétméteres hosszúságával túlnőtt az átlagos nyolcadlitereseken.
Ülésmagassága mindössze 760 mm, így az alacsonyabb pilótáknak sem okoz majd gondot a megállás, és azt is megtudhattuk a modell bemutatóján, hogy a tervezők komolyan gondolták a kétszemélyes felhasználást, s ezért a motor terhelhetősége több mint 150 kilogramm.
A CVT-váltós, Euro 5-ös robogó árusítása hamarosan kezdődik, a modell ára és az összes műszaki adat máris megtalálható a hazai forgalmazó honlapján.