A Super Cub 1958-as megjelenését Soichiro Honda (a Honda alapítója és elnöke), valamint Takeo Fujisawa (a Honda társalapítója és vezérigazgatója) 1956-os európai látogatása előzte meg. Németországban tanúi voltak, hogy milyen nagy igény van a mopedekre és a könnyű motorkerékpárokra az egyre nagyobb tömegeket érintő ingázáshoz. Utazásuk során nemcsak az Isle of Man TT szerelmesei lettek, hanem rengeteg feljegyzést is készítettek. Köztük szerepelt a nagy kerékátmérőjű robogó terve, hogy könnyebben harcba szállhassanak a motorosok az akkoriban nem túl fényes japán útviszonyokkal. Ez és még sok más apró megjegyzés alapján 58-ra elkészítették a Honda Super Cub-ot.
Az első C100-as modellt 49 cm3-es, egyhengeres, négyütemű, felső szelepelésű (OHV), léghűtéses erőforrással dobták piacra. Formatervét sem bonyolították túl, préselt acélvázát csupán pár burkolat, a sárvédő és a jellegzetes Super Cub lábvédő takarta, melyek egyedi külsőt kölcsönöztek a vasnak.
Az évek során rengeteg típuskóddal gyártották: Cub, C100, C102, C65, CM90, CM91, C110, C50, C70, C90, Passport, EX5, Dream 100, EX5 Dream, C100EX, Super Cub 50, Super Cub 110, Press Cub. Sikereit tovább gyarapítja, hogy 1958-as bemutatása óta több mint 100 milliós példányszámban adtak el belőle világszerte, és eközben a legkeresettebb motorok egyikévé vált.
Nemrég jelent meg legújabb endurósított változata, a Honda CT125, melyről bővebben olvashatsz itt, míg a modell 2019-es változatáról itt találsz érdekes részleteket. Amennyiben a Cub legendás tartóssága érdekel, ajánlom figyelmedbe Ed March kalandjait, aki a fél világot beutazta az apró motorral a Himalájától, a téli Nordkappon át, egészen angliai otthonáig.