A Depeche Mode kiadta a Violator albumot, a klubokban - akarom mondani: diszkókban - Paula Abdul nótáira ropták és megszületett Randy Krummenacher, motorversenyző - többek között ezek tették emlékezetessé 1990-es esztendőt. A motorosok számára azonban sokkal fontosabb, hogy ugyanebben az évben látott napvilágot a Honda szupertúrázója, az ST1100 Pan European.
Az ST a kor nagyágyúi között megállta a helyét 98 lovas teljesítményével, 111 Nm-es forgatónyomatékával, csupán 297 kilós száraz tömege volt kissé túlzó, bár akkoriban még nem volt olyan nagy divat a „grammozás", mint napjainkban. A modell igencsak népszerű lett, és első, 1084 köbcentis változata, valamint a 2003-ban megjelent ST1300 is a túrázók egyik kedvencévé vált Európában, illetve a tengerentúli piacokon.
Műszaki paraméterek
Legyen szó az ősmodellről vagy az alapjaiban áttervezett, 1261 köbcentis kivitelről, a végtelen kényelem, a megbízható működés és a kortalan megjelenés egyaránt sajátja a gépeknek.
A kezdeti 98, illetve a később 127 lóerőre srófolt csúcsteljesítmény egyaránt elegendő a testes motor mozgatásához, illetve a kontinenseket átszelő utazásokhoz. Ez utóbbi már csak azért is gyerekjáték, mert a fotelnyi ülésben terpeszkedve órákon át falhatjuk a kilométereket, amit tankolás miatt sem kell megszakítanunk. Csaknem harminc litert (!) nyel el a Pan elképesztő méretű üzemanyagtartálya, a tulajdonosok beszámolója szerint ez 480-520 kilométeren át kitart, mivel az 1100-as kb. 5,9, míg az újabb kivitel 5,7 liter 95-öst nyel be száz kilométerenként.
Modelltörténet
1990 - Megjelenik a Honda ST1100 Pan European, a japán gyártó vadonatúj túramotorja. Valóban forradalmi modellnek nevezhető, elvégre akkoriban még egyedülállónak számított, hogy kifinomult ABS és kipörgésgátló (!) is helyet kapott a motoron. A DOHC-vezérlésű, karburátorral táplált V4-es 98 lóerős csúcsteljesítményre volt képes.
2003 - Tizenhárom év után alapjaiban tervezték át a Pan Europeant. Az 1261 köbcentis erőforrás immáron alumínium hídvázban kapott helyet, tömege 289 kilóra csökkent, egy évvel később pedig a szériafelszereltségéhez tartozott a korábban felárért kapható ABS és a motorosan állítható légterelő.
Hibalehetőségek
A Pan minden értelemben valódi Honda, igaz ez a típushibákra, jellemző problémákra is. A szervizekben rendre csak kopóalkatrészeket cserélnek az ST-ken, a százezer kilométer feletti példányok esetén is legtöbbször a szelepállításról számolnak be, mozgásképtelenséget okozó mechanikus problémáról csak elvétve hallani. A korai évjáratokon legfeljebb a durva korrózió vagy a rakoncátlankodó ABS adhat okot alkura, míg az újabb modelleknél az esztétikai hiba vagy a kiugróan magas futásteljesítmény révén csíphetünk le kicsit az egyébként igen borsos vételárból.
A Te motorod - Kapitány Ferenc, Honda ST1100 (1992):
Egy Honda VFR750 RC36 volt az előző motorom, egyszerűen imádtam, de a VFR üléspozíciója inkább sportosabb, mint túrásabb, jómagam pedig inkább túrázni járok, így megváltam tőle. Az őt követő Pant azért választottam, mert jó paraméterekkel rendelkezik: a 111 Nm túrázásra, megpakolva, két személlyel is elegendő. Mellette szólt még a kiváló ár/érték arány, és az sem mellékes, hogy az általam megkérdezett motorszerelők mindegyike bátran ajánlotta megvételét.
Viszonylag friss a barátságunk, de a párommal nem kíméljük az ST-t. Az izzasztó Szicíliai nyártól a hűvös őszi reggelekig nyúzva van. Alig 84 ezer kilométerrel vettem, jelenleg 105 472 van benne.
Ennek az öreg motornak három jellemző hibalehetősége ismert, ezek jórészt a korrózióra visszavezethető. A hátsó lengőkart alul kikezdi a kavicsfelverődés, majd egyszerűen megeszi a rozsda, a kipufogó rendszer alsó összekötőjét is megviseli az idő, illetve a hanyag tulajdonosoknál a nagyon öreg fékfolyadék működésképtelenné teheti a blokkolásgátlót. Hogy mennyire tartós gép a Pan, azt remekül példázza, hogy a 105 ezres futás ellenére a fenti hibák közül engem csak a kipufogó-összekötő hibája, rozsdásodása ért utol.
A gép szinte tökéletes, de mint afféle túrázó, kicsit faragtam azért rajta. Bő 170 centis magasságom miatt csak lábujjhegyen értem talajt a nyeregből, ezért kénytelen voltam az ülésből kiszedetni, aminek szerencsére jó vastag szivacsa van, így ez a művelet nem okozott gondot. Másik gondom, hogy gyári dobbal a hangja egy csendes mosógépre emlékeztet, s mivel az idő vasfoga már úgy is megette a régi kipufogót, így adott volt egy sportrendszer beszerzése. A sportdobokkal érezhetően erősebb lett és végre a hangja is élvezhető.
Kinézetén is változtattam még, mivel az eredeti megoldások egy-egy részlete egyszerűen nem jött be nekem. A ronda, szürke ekeidom újjászületett a karbon fóliával, egyben így harmonizál a karbon sportdobbal is. Kétségkívül legcsúnyább része a hatalmas első lámpa, amit egy szemöldökkel kettéválasztottam, így adva modernebb kinézetet a motornak. A nappali menetfény és az utólagos elakadásjelző már csak hab volt a tortán. Egyébként a Pan minden tekintetben igazi túrázó, Erdélyi poroszkálás közben például 4,5 literrel is beérte száz kilométerenként, jóllehet, ha haladósra veszem, 150 felett már a nyolc literhez közelít - összességében hat literre jött ki az átlag.
Mindent egybevéve kényelmes, kezes masina, ami annak is köszönhető, hogy a gondos japán mérnökök az ülés alá rejtették a hatalmas üzemanyagtartályt. Szintén figyelmes részlet, hogy a bukócső tényleg megvédi a motort, csupán a keret műanyagburkolata reped, ha tologatás közben megdőlne a hatalmas bálna. Minden tekintetben ideális társra találtam benne, ezért nem kérdés, ha egyszer lecserélem, csak a nagytesó, az ST1300 jöhet szóba helyette.
Vételár
Örök életű, kényelmes gép, ami utassal és csomagokkal is kedélyesen viselkedik, ráadásul az értékállósága is egyedülálló? Igen, ebből mindenki kitalálhatta, hogy mélyen zsebbe kell nyúlni a Panra vadászó motorosoknak. A legidősebb, sokat látott példányok - átírással együtt - 8-900 ezer forintba fájnak, a továbbfejlesztett, 2003 utáni változatok pedig legalább 1,7-1,9 millió forintért cserélnek gazdát.
Itthon mindössze 15-20 darabos készletből válogathatunk, külföldön viszont egy időben akár 100-200 példány is akad, ennek megfelelően az árak is alacsonyabbak. 10-12 éves Pant már 4000 euró alatt is találni, jóllehet, ezek gyakran 140-150 ezer kilométert futottak.
Talán hihetetlenül hangzik, de a Pan máig megtalálható a modellpalettán. Napjainkban, amikor egy-egy típus csupán 2-3 évet él meg gyökeres változtatás nélkül, az ST1300 rendíthetetlenül tartja magát - megjelenése és teljesítménye 12 év után is meggyőző. Az idei modell négy különböző fényezéssel elérhető, 4,45 millió forintos áron.
Riválisok
Az európai és a távol-keleti gyártók is készítenek hasonló kvalitású túrázókat, a népszerű szegmensben gazdag kínálatból válogathatsz, igaz, az ezredforduló utáni, keveset futott modelleken rendre másfél-kétmillió forintos árcédula fityeg:
- BMW K 1200 GT, (2002-től), vételár: 1,6 millió forinttól
- Kawasaki 1400GTR, (2007-től), vételár: 2,3 millió forinttól
- Yamaha FJR1300 (2001-től), vételár: 1,1 millió forinttól
Műszaki adatok – Honda ST1300 Pan European
Hengerűrtartalom: 1261 cm3
Max. teljesítmény: 93 kW/127 LE/8000 ford./perc (95/1/EC)
Max. forgatónyomaték: 125 Nm/6000 ford./perc (95/1/EC)
Fékrendszer (elöl): 310 mm-es átmérőjű kettős tárcsafék
Fékrendszer (hátul): 316 mm-es szimpla tárcsafék
Gumiabroncs mérete (elöl): 120/70 ZR 17
Gumiabroncs mérete (hátul): 170/60 ZR 17
Tengelytáv: 1490 mm
Ülésmagasság: 790 (+/-15) mm
Száraz/menetkész tömeg: 289/329 kg