Egy állathoz vagy kötődsz vagy nem, nincs köztes állapot. Én is tudom milyen érzés elveszíteni. Volt egy sziámi cicám, egy hónap híján 18 évig velünk élt. A kezeim között halt meg. Családtag volt. Bármennyire szerettem meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen több macskám. Pótolni nem tudják, de nem is kell. Mindegyik külön egyéniség.
Tudom, hogy mivel jár, voltak hörcsögeim és nyuszikáim, úgyhogy rágcsáló-téren otthon vagyok, mindannyian iszonyat luxusban éltek nálam...
Csak amióta nincs Bélus, kicsit félek attól, hogy megint irreálisan kötődjek egy kisállathoz...
...viszont a kiszemelt cucuka szerelem volt első látásra, úgyhogy már "gyanús" vagyok magamnak is...
Gyerünk Zseby, vágjál bele! Egy kis cucu nem olyan nagy felelősség, viszont mindig okoz vidám perceket.
Nekem csak a hangélménnyel voltak problémáim, nagyon tudott sivalkodni a saláta után. Hosszabb szőre volt mint a Borsoénak (kép alapján), de tele volt forgókkal. Érdekesen nézett ki a kis kobold.
nemtom ...csak variálok, hogy megint a nyakamba vegyek-e egy kisállatos "tortúrát"... mondjuk magamat ismerve, nem sokáig fogom bírni, hogy ne kezdjek bele
vagy csak mi vagyunk az orultek es te a normalis
Csak amióta nincs Bélus, kicsit félek attól, hogy megint irreálisan kötődjek egy kisállathoz...
...viszont a kiszemelt cucuka szerelem volt első látásra, úgyhogy már "gyanús" vagyok magamnak is...
Gyerünk Zseby, vágjál bele! Egy kis cucu nem olyan nagy felelősség, viszont mindig okoz vidám perceket.
Nekem csak a hangélménnyel voltak problémáim, nagyon tudott sivalkodni a saláta után.
csak tudnam, hogy a Gizi mikor fial mar meg...