„Fehérség ült le a tájra,
nyári emlékeket hagyva hátra,
még mindig a Mátra,
a Motorosok Barátja.
Ma összefutottam egy kedves
hegyi ismerőssel,
s vágyódni kezdtem a száguldásra erősen.
Viszont a hó födte lepel,
várakozásra nevel.
Ormai, mintha cukorsüvegből lennének,
azonnal kellenének.
Nyugalmat, békét áraszt magából,
csak a gyermek zsivaj visszhangzik
a gyomrából.
Szánkóznak fel-, s le, benne örömüket lelve,
akárcsak mi a kanyarokat szelve.
Szüntelen lenyűgöz szépségével,
a friss levegő könnyedségével.
Dermedt ágakról jégcsapok nyúlnak alább,
míly gyönyörű nahát.
A Nap gyenge sugara szikrázva csillan meg
a mázon, a csúcsok fölött a gerincháton.
Belsőmet melegséggel tölti el, mégis fázom.
Motorozásra vágyom!
Remélem el jő’ hamar, amikor a
zöld szín lesz a takar.
Bár a Télé most a fő szerep, de ez is
okoz örömöket.
Kívánok mindenkinek Boldog Ünnepeket!”
Mert ha igen látom megint bőszen takarítja az utat a hatóság
nyári emlékeket hagyva hátra,
még mindig a Mátra,
a Motorosok Barátja.
Ma összefutottam egy kedves
hegyi ismerőssel,
s vágyódni kezdtem a száguldásra erősen.
Viszont a hó födte lepel,
várakozásra nevel.
Ormai, mintha cukorsüvegből lennének,
azonnal kellenének.
Nyugalmat, békét áraszt magából,
csak a gyermek zsivaj visszhangzik
a gyomrából.
Szánkóznak fel-, s le, benne örömüket lelve,
akárcsak mi a kanyarokat szelve.
Szüntelen lenyűgöz szépségével,
a friss levegő könnyedségével.
Dermedt ágakról jégcsapok nyúlnak alább,
míly gyönyörű nahát.
A Nap gyenge sugara szikrázva csillan meg
a mázon, a csúcsok fölött a gerincháton.
Belsőmet melegséggel tölti el, mégis fázom.
Motorozásra vágyom!
Remélem el jő’ hamar, amikor a
zöld szín lesz a takar.
Bár a Télé most a fő szerep, de ez is
okoz örömöket.
Kívánok mindenkinek Boldog Ünnepeket!”
és minden a régi lesz
Bocsánat Mindenkitől!
Köszike