várhattál volna még 9 napot, hogy kerek lett volna a dátum(óranézegetős) na insta meg féjszbuk. 😅 szóval aki itt héderel az döntő többségében nincs regisztrálva ilyen faszságra(kezeit széttáró) Van az egész sm-en az a kb. 20-30 hülye pont elég a lelkemnek én nem vagyok az ország összes hülyéjére kíváncsi 😂 Továbbmegyek(kezeit széttáró) Nekem még lapos telefonom sincsen(gondolkodós) Egyszer volt a kezdetekben. Azt hittem majd milyen jó lesz(szemeit körbeforgató) aztán kisvártatva rá kellett döbbenjek arra, hogy hiába van nekem "okostelefonom" pont ugyanazok a hülyék hívnak rajta mint előtte. 😂 Teljesen el tudom képzelni az életemet féjszbuk meg a más hasonló faszságok nélkül. Filmet nem nézek, semmit le nem töltök, nem érdekelnek a játékok sem sem a megosztások, mivel lapostelóm nincs így nincs semmire applikációm se én el tudom tölteni az életemet ezek nélkül a bárgyú baromságok nélkül(kezeit széttáró)
Az egyetlen hibám talán, hogy ide napi szinten felnézek és próbálunk azon versenyezni ki a hülyébb a másiknál 😂
2019. Április 13. án léptem be ide utóljára erre a fórum oldalra. Sok emlék tört a felszínre, hogy 4 év után ismét beléptem ide. Már régóta a facebook meg az insta lett a divat! Azokon lóg a nép. Az a nagy bandázás a Hegyen, és annak elemzése, a készült fotók közzététele ezen a fórumon, ma már csak emlék. Pedig micsoda csapat volt ott! Üdv mindazoknak, aki esetleg ránéznek még erre az oldalra! Egy fotót is kibiggyesztek ide. Csak ez érzés kedvéért. Mert bizony én is, mint sokan mások, a Mátrából jutottam idáig!
Ahogy írtad az elözöekben megvan b@szodva ez a topik, mióta szétszéled a társulat... nem voltam rest volt egy kis időm visszaolvasni, évekkel ezelött írtatok itt régiek....
Szia Elissa.. ..Tudtam..hogy irni fogsz...ahogy azt is..hogy szép lassan elö fog kerülni még sok betyár közülünk.. ..Mióta nem vagyunk Mi itt..ez a topik halott....Rengeteg élmény..fotók lettek itt megosztva...Dobhatnál fel képeket...nekem semmi nincs meg...Amin ölelgetsz a lépcsön...az k i ne maradjon.. ...Ha van pasi...vagy férj..akkor is.... ...Ha meglátnak engem...ugy is megértik...
Egy jó barátom hívta fel a figyelmemet az írásaitokra és úgy éreztem nekem is meg kell osztanom a gondolataimat.
Ritkán nézek fel ide, változnak a dolgok. A fontossági sorrend, mint oly sokunk életében nálam is átrendeződött, persze a motoros lélek a régi. Az „Öreglányról” és az ott töltött kalandokról sokat mesélek a környezetemben ,- hiányzik . A hegyet alázattal és tisztelettel kell meghódítani és még akkor is ott a veszélye, hogy magával ragadhat, mint már többedmagával tette ezt (R.I.P.). Ott szelni a kanyarokat, hát az maga a mennyország, mindig felemelő érzés számomra, ha arra járok. Minden hétvégét, sokszor hétköznapokat is erre áldoztam. Róttam a kilométereket fel-alá, s közben rengeteg jó embert ismertem meg. Tapasztalatot cseréltünk,viccelődtünk, aztán eleresztettük a problémákat pár kanyar erejéig. Álszent lennék, ha azt mondanám nem tempóztunk, de valahogy akkor még más volt a világ. Jobban odafigyeltünk egymásra, akár négy keréken, akár két keréken közlekedtünk. Kevesebben vágták le a kanyarokat, összeszedettebbek voltak a sofőrök, előzékenységről nem is ejtve szót- volt közlekedési kultúra! Nagyapáink idejében is meg volt a baj hamar, de most ami „kint” van, az valami egészen más. Talán társadalmi változás…nem akarok ebbe jobban bele menni.
A balesetem után engem is átsegítettek a barátok, hogy újra a régi legyek, ami olyan jól sikerült, hogy egészen megváltoztatta a motorozáshoz való hozzáállásomat. Érdemes volt figyelni és tanulni a tapasztaltabb pályázóktól, vezetéstechnikai tréningezőktől- ezért mérhetetlenül hálás vagyok. A pálya egy új dimenzió. Biztonságérzetet nyújt, magával ragadó, varázslatos. A gép és önmagunk harmóniája, valamint folyamatos fejlődés. A mai közlekedési morált figyelembe véve sokkal szívesebben utazok több száz kilométert azért, hogy pályázzak egyet. Ettől függetlenül imádok hosszabb túrákra menni. Kedvencem a Tátra, ami viszonylag nyugisabb, az aszfalt pedig sima. Mindezek mellett megmaradt a terepmotorozás, hisz a hegyektől nem tudok elszakadni :).
Kérlek titeket, a Mátrában élvezzük a környezetet, a társaságot és a gurulást, a többire annyi más lehetőség adott!
Végszóként csak annyit, hogy vigyázzunk és segítsük egymást!
Igen. Hallottam és láttam amikor írtak a balesetről. De csak sokkal később ért el hozzám hogy Morzsi volt az egyik autóval. Majd beszélgettem néhány régi jó cimbivel a Hegyről akik elmondták mi és hogy történt. Persze sokan ítélkeznek, mondanak mindent ilyen eseteknél. Mert ilyenek vagyunk mi gyarló emberek. Ahogy meg is van az írva, más szemében látják a szálkát, pedig a sajátjukban ott a gerenda. De sokan vannak ezzel így Laci akik hozzánk hasonlóan azt mondják, inkább halnék meg balesetben egy veszélyes kanyarban, mint hónapokig ágybanfekve, nagy betegen a saját szaromban. Morzsi is dettó! Ami megtörtént azt már nem tudjuk megváltoztatni. Az emlékek azokból az időkből amikor a sztorikon és élményeken könnyünk folyt a röhögéstől szinte minden hétvégén a Hegyen, azok maradnak nekünk.
Régen volt,de igaz volt!!! :) Ahogy Lapesz írja,nekem is sajnos az a sok baj, sérülés tette be a kaput. Főként Zavaró Laci tragédiája volt az a bizonyos csepp a pohárba! :( Utána jött egy kis pályázás, de most már "csak"egy Yamaha 125 cygnussal nyomom a városban Már ha az az évi 300-400 km számít valamit...:) De volt ilyen is gero! Pistabával!!! :))
Jó volt..de mindennek vége lesz egyszer...Tavaly tavasszal fejeztem be én is...Még utoljára kimentem...rengetegen voltak motorosok..de már mind fiatal titán..a régiek közül...Szikra volt velem...gurultunk egyet...egy srác épp elöttünk bukott..a motorja 2-be tört...Nem csapattunk..csak lajtosan...nehogy kihivásnak érezze valaki...és felkérjen bennünket egy keringöre... ..Látom..jól megy a ring...jók az eredményeid..a fotók..stb...gratulálok hozzá...Kell hogy menjen..a Mátrában edzödtél... ..Morzsit gondolom hallottad mi történt...Utoljára akkor volt együtt a csapat..mikor töle búcsúztunk el...Ugy ment el ahogy élt...verseny közben...200 fölött...
Az egyetlen hibám talán, hogy ide napi szinten felnézek és próbálunk azon versenyezni ki a hülyébb a másiknál 😂
Egy jó barátom hívta fel a figyelmemet az írásaitokra és úgy éreztem nekem is meg kell osztanom a gondolataimat.
Ritkán nézek fel ide, változnak a dolgok. A fontossági sorrend, mint oly sokunk életében nálam is átrendeződött, persze a motoros lélek a régi. Az „Öreglányról” és az ott töltött kalandokról sokat mesélek a környezetemben ,- hiányzik . A hegyet alázattal és tisztelettel kell meghódítani és még akkor is ott a veszélye, hogy magával ragadhat, mint már többedmagával tette ezt (R.I.P.). Ott szelni a kanyarokat, hát az maga a mennyország, mindig felemelő érzés számomra, ha arra járok. Minden hétvégét, sokszor hétköznapokat is erre áldoztam. Róttam a kilométereket fel-alá, s közben rengeteg jó embert ismertem meg. Tapasztalatot cseréltünk,viccelődtünk, aztán eleresztettük a problémákat pár kanyar erejéig. Álszent lennék, ha azt mondanám nem tempóztunk, de valahogy akkor még más volt a világ. Jobban odafigyeltünk egymásra, akár négy keréken, akár két keréken közlekedtünk. Kevesebben vágták le a kanyarokat, összeszedettebbek voltak a sofőrök, előzékenységről nem is ejtve szót- volt közlekedési kultúra! Nagyapáink idejében is meg volt a baj hamar, de most ami „kint” van, az valami egészen más. Talán társadalmi változás…nem akarok ebbe jobban bele menni.
A balesetem után engem is átsegítettek a barátok, hogy újra a régi legyek, ami olyan jól sikerült, hogy egészen megváltoztatta a motorozáshoz való hozzáállásomat. Érdemes volt figyelni és tanulni a tapasztaltabb pályázóktól, vezetéstechnikai tréningezőktől- ezért mérhetetlenül hálás vagyok. A pálya egy új dimenzió. Biztonságérzetet nyújt, magával ragadó, varázslatos. A gép és önmagunk harmóniája, valamint folyamatos fejlődés. A mai közlekedési morált figyelembe véve sokkal szívesebben utazok több száz kilométert azért, hogy pályázzak egyet. Ettől függetlenül imádok hosszabb túrákra menni. Kedvencem a Tátra, ami viszonylag nyugisabb, az aszfalt pedig sima. Mindezek mellett megmaradt a terepmotorozás, hisz a hegyektől nem tudok elszakadni :).
Kérlek titeket, a Mátrában élvezzük a környezetet, a társaságot és a gurulást, a többire annyi más lehetőség adott!
Végszóként csak annyit, hogy vigyázzunk és segítsük egymást!
Találkozunk a hegyen!
Szeretettel tőlem nektek:
https://hegylakok.hu/2011/09/e...
Széles utat!
elissa