A Yamaha történetét bemutató sorozatunk előző részében már szó volt róla, hogy mi történik akkor, ha két őstehetség egymásba botlik, ám az 1982-es szezon csak afféle bemelegítés volt Freddie Spenncer és Kenny Roberts párharcában. Szóval ott tartottunk, hogy címvédés helyett csak a negyedik hely jött össze 82-ben jó öreg Robertsnek, ráadásul ezt is holtversenyben sikerült elérnie Spencerrel. Ebből azért már sejthette, hogy a következő szezonja se lesz egy fáklyásmenet, és be is jelentette, hogy az 1983-as év lesz az utolsó, amit a MotoGP-ben tölt profi versenyzőként.

yamaha-tortenet-8-6353
Yamaha-szendvicsből rajtol Spencer Eddie a Salzburg ringen. Lawson és Kenny Roberts fogja közre

A Yamaha-csapat akkori főnöke, Giacomo Agostini nyilván nem repesett az örömtől ettől a hírtől, annál is inkább, mert az alakulat másik versenyzője, az új-zélandi Graeme Crosby is leadta a szerelését, ráadásul már az évad elején. Az ő helyére érkezett Eddie Lawson, aki ekkorra már begyűjtött egy amerikai Superbike vb-címet. Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy ezzel – az akkor 25 éves - sráccal még fogunk találkozni a Yamaha-sztoriban.

Kibérelték maguknak a dobogó legfelső fokát

Roberts számára nem kezdődött valami jól a világbajnokság, ugyanis V4-es motorral hajtott, vadiúj vázra épülő masinája a kelleténél jobban melegedett, és eleinte a hátsó futóművet se tudták tökéletesre belőni. Spencer ezzel szemben parádésan indított a háromhengeres Hondával, és zsinórban megnyerte az első három fordulót. Ehhez azért némi szerencse is kellett, tudni illik a második futamon, a Francia Nagydíjon Roberts vezetett, ám szétnyílt motorjának kipufogója, ami miatt jó pár lóerőt és pozíciót vesztett, s végül csak a negyedik helyen intették le. Monzában, ami a vb harmadik állomása volt Roberts szintén Spencer előtt motorozott, de három körrel a leintés előtt elesett.

Az 1983-as szezonban, az OW70-es kódjelű YZR500-as versenymotorban debütált a Yamaha - azóta legendássá vált - Deltabox váza. Mai szemmel nem egy szép masina, de ment, mint a veszedelem

A negyedik, azaz a német futam volt az első, ahol a dobogó legfelső fokára állhatott Roberts, utána egy második hely jött össze neki (Spencer mögött) Spanyolországban, majd megint egy első és utána egy második hely, ugyancsak Spencerrel csereberélve. Ez így leírva lehet, hogy kicsit zavaros, de elég, ha azt jegyezzük meg, hogy a két amerikai váltogatta egymást a dobogó tetején, és ez így is maradt a szezon utolsó előtti futamáig, a Svéd Nagydíjig. Ide úgy érkeztek, hogy az előző fordulókatt (holland, belga és brit) Roberts húzta be zsinórban, viszont Spencer végig ott lihegett a nyomában, és két második és egy harmadik hellyel nem adta meg azt az örömöt a yamahásnak, hogy ne az ő képét kelljen néznie a dobogón.

yamaha-tortenet-8-6354
Roberts éppen Spencer előtt hasít Imolában

Életre szóló tüske

Szóval ott tartunk, hogy Svéd Nagydíj, utolsó előtti forduló, Spencer vezeti a tabellát, de az előnye mindössze két pont, ebből azért már el lehet képzelni a hangulatot… Sajnos pont ezt a versenyt nem sikerült előtúrnom egy videómegosztóból sem, de akinek megvan, vagy megtalálta, kérem, linkelje be a hozzászólások közé, mert látni kell azt a manővert, ahogy Spencer betette magát Roberts mellé az utolsó előtti kanyarba, ami után mindketten a leszaladtak a pályáról.

Itt egy kis angol nyelvlecke arról, hogy mit gondol manapság a jó öreg Roberts papa a leszorítósdiról, aztán az első kommentben meg jól kiosztják

A csetepatéból Spencer jött ki szerencsésebben és evickélt előbb vissza az aszfaltra, hogy megnyerje a versenyt Roberts orra előtt. Finoman fogalmazva se volt baráti a hangulat a dobogón, pofon ugyan nem csattant el, de nem veregették egymás hátát mosolyogva. Ezek után érthető, hogy az utolsó, San Marinói Nagydíjra meglehetősen sokan voltak kíváncsiak, minden nyitott volt, Spencer ugyan vezetett a tabellán, de Roberts is esélyes volt a vb címre, feltéve, hogy az élen végez, Spencer pedig nem jön feljebb a harmadik helynél. Akinek van kedve és ideje, nézze végig az alábbi 22 perces futamot! Dráma ugyan nincs benne, de csodálatos élmény látni, ahogy Roberts hibátlan motorozással nyeri profi pályafutása utolsó GP-futamát, még annak fényében is, hogy Spencert intették le másodiknak, így övé lett a vb-trófea. Hogy ezek után mi a volt folytatás? Annyit elárulunk, hogy a következő évben valaki fölényesen nyerte az ötszázasok küzdelmét egy Yamaha nyergében.

Érdemes megnézni, hogy mennyien voltak kíváncsiak az utolsó, mindent eldöntő futamra Imolában. A Fiat Uno és Citroen BX hirdetés mindent visz