Corserrel a brnói forduló első szabadedzése előtt beszélgettünk
A száguldó „öregúr”
Troy Gordon Corser 1971. november 27-én születetett az ausztráliai Wollongongban, jelenleg ő az egyike azon három superbike világbajnoknak, aki a mai napig aktív versenyző. Profi pályafutását mindössze tíz évesen kezdte, az ausztrál motokrossz illetve dirt track bajnokságokon, ahol 80-as, 125-ös és 250-es géposztályban is rajthoz állt. Élete első gyorsasági versenyét 1989-ben futotta, s azóta sem pihent egy percet sem, sőt szinte mindenhol sikerült az élre törnie. Tizenkilenc évesen már ausztrál bajnok volt a negyedliteres kategóriában (Suzuki RGV250-vel), mi több, ebben az évben az NSW Lightweight Superstreet sorozatban is ő bizonyult a legjobbnak. Szintén 1990-hez köthető első Superbike VB-s nevezése is – az Ausztrál GP-n 11.-ként intették le. A következő esztendőben Troy egy Yamaha TZ250B nyergében futotta az Ausztrál Bajnokság köreit, ám nem tudta megismételni korábbi sikerét, és csak hatodik lett az összesítettben. Öröm az ürömben, hogy időközben részt vett a Pan Pacific Bajnokság malajziai fordulóján, s bronzérmet szerzett. Egy évvel rá Yamaha OW01-esével szerencsét próbált az Ausztrál Superbike Bajnokságban, amit negyedikként fejezhetett be. Ez bíztató jel volt a jövőre nézve, így a Honda lecsapott a fiatal tehetségre, és 1993-ban egy RC30-ast biztosított számára. Troy élt a lehetőséggel, s be is kasszírozta a bajnoknak járó trófeát.
Ha egy üzlet beindul…
Innen már nem volt megállás, az ausztrál legenda az Egyesült Államokba tette át székhelyét, hogy az AMA Superbike Bajnokságban is kipróbálhassa magát, ugyanakkor a Superbike VB mezőnyéhez is csatlakozott. Amerikában könnyedén diadalmaskodott, így elmondhatja magáról, hogy ő volt az első külföldi pilóta, aki elhódította az újvilág legrangosabb gyorsasági motoros címét. Érdemeit domborítja, hogy emellett a világbajnokságban sem maradt le különösebben – 90 pontjával a 11. lett a végső elszámolásnál. Az 1995-ös évben Troy „főállású” versenyző lett a VB-n, ami eredményein is meglátszott, hiszen Carl Fogarty mögött másodikként zárta a szezont Ducatijával. Mint ismeretes, a következő évadban már jottányi esélyt sem hagyott vetélytársainak; az Ausztrál GP és az AMA után immáron a világbajnokságon is besöpörte az aranyérmet.
Kudarcok sorozata
Sikerein felbuzdulva 1997-ben átigazolt az 500-as Gyorsasági GP-be, de csapata a szezon során komoly anyagi problémákkal küzdött, így Troy csak hét futamon indulhatott, s 23.-ként zárt. Nem is bajlódott hát tovább, inkább visszatért a Superbike VB élmezőnyébe, és kis híján újra megnyerte a kupát. Szerencsétlenségére az utolsó forduló bemelegítőjén hatalmasat esett, ezért ki kellett hagynia a versenyeket. Ennek köszönhetően a harmadik helyezés jutott neki. Rá egy évvel Colin Edwards-szal küzdött életre-halálra a bajnokság második helyéért, s végül mindketten 361 ponttal zártak. A sors fintora, hogy Troy csak három futamgyőzelmet szerzett, míg Colin ötöt, így - a szabályoknak megfelelően - a dobogó legalsó fokára csúszott vissza az ausztrál. Az ezredfordulón sokak meglepetésére átigazolt az Apriliához, pedig az olasz csapatnak addig még soha nem sikerült az első tízbe jutnia a tabellán. Persze tudta, hogy mit csinál… Az RSV1000-est ötször hozta be első helyen a szezon során, és 16-szor végzett vele az első nyolcban. Végül 310 ponttal a bronzérmet tudta elhódítani. Sajnos 2001-ben már nem bizonyult ennyire ütőképesnek az RSV, így Troynak a jóval fejlettebb technikájú Ducatikkal és Hondákkal kellett megmérkőznie. Bár mindent kihozott a gépből és magából, csak a negyedik posztig tudta felverekedni magát. Mivel ekkor már elmúlt harminc, Troy úgy döntött, nincs vesztegetni való ideje, s átment Carl Fogarty csapatába, hogy a háromhengeres Foggy Petronas FP1-el próbáljon szerencsét. Az első évben nem úgy jöttek ki a dolgok, ahogy szerették volna, így csupán a motor fejlesztésében vett részt, 2002-ben viszont már rajthoz állhatott, igaz, csak a 12. helyen zárt. Ennek dacára nem adta fel, és 2004-ben is a szinte motorozhatatlan FP1-gyel nevezett, ám akkor is csak a kilencedik lett a szezonzárásnál.Ismét a hullám tetején
Ezt követően inkább nem kockáztatott, s átigazolt az Alstare Suzukihoz. Nos, a GSX-R1000 jóval megbízhatóbbnak és gyorsabbnak bizonyult az FP1-nél, Troy pedig nem volt rest kihasználni a lehetőségeket. A 2005-ös esztendőben tizennyolcszor állhatott dobogóra, és 433 pontot zsebelt be, így megnyerte a bajnokságot, ezzel megszerezve a Suzuki legelső abszolút győzelmét a Superbike VB-n. Ezek után hidegzuhanyként ért mindenkit, hogy 2006-ban hét futamon sem tudott pontot szerezni, s végül a negyedik helyen zárt. Két évvel ezelőtt Troy úgy határozott, hogy ismét csapatot vált, így a Yamaha berkein belül, Andrew Pitt helyén folytatta pályafutását. Győzni ugyan nem tudott, de csapattársával, Noriyuki Hagával közösen megszerezték a legeredményesebb konstruktőrnek kijáró kupát a Yamahának. Ezek után még egy évet maradt a japánoknál, s másodikként fejezte be a 2008-as idényt, majd 2009-ben ismét tovább állt, hogy a BMW pilótájaként folytassa karrierjét. Mivel a németek egyelőre kezdőnek számítanak a műfajban, eddig nem sikerült komolyabb eredményt elérnie az idén – jelenleg 53 ponttal 16. helyen áll az összetettben.
Troy egyébként házasember, és két gyermek édesapja. Hobbija a golf, a wakeboard, a motokrossz, a jetski, a go-kart és a supermoto. Nagy autórajongóként több brutális gép is áll a garázsában. Van két Lamborghini Diablója (SE és VT), egy ML55 AMG-je, egy BMW X5-öse, no meg egy Toyota Land Cruiserje, s természetesen jó pár motorkerékpárja is (BMW G450X, Yamaha R1, Yamaha YZ250F, Suzuki GSX-R1000, Aprilia RSV Mille, Ducati 916, MV Agusta Senna, Suzuki RMZ450, Yamaha WR400, Yamaha TTR150, Harley-Davidson Fat Boy, Scorpa SY és egy LEM Condor a fiának). Érdekesség, hogy - bár elmondása szerint a nyomulós, kíváncsiskodó újságírókat utálja leginkább -, egyikünket sem billentette fenékbe a brnói interjú során…
Kapcsolódó anyagok:
BMW csapat bemutató, I. rész: Mesél a nagyfőnök
BMW csapat bemutató, II. rész: Ruben Xaus interjú
Az alkalmazkodás királya - Ben Spies interjú