Ez a negyvenéves Simson S 51 B Türingiában kelt új életre. Az építők elmondása szerint több mint harminclovas csúcsteljesítményt értek el, de ehhez sokkal hatékonyabb fékekre és felfüggesztésre volt szükségük, így végül tetőtől-talpig átalakították a motort. Az „elkövető” Tony Möckel volt, aki nem motorépítésből él, egyszerű öntödei munkás, és szabadidejében készítette el ezt a csodálatos Szimót.
Ducati-futóműves, 32 lovas Simson Türingiából
Kezdésként Tony lecserélte a gyári, 50 köbcentis erőforrást egy PZ-Tuning MTX130-ra, ami önmagában 3500-4000 eurót kóstált, de nyolcszorosára növelte a gép csúcsteljesítményét – padon 32 lóerőt mértek az átalakított Szimónak.
Ehhez illesztette az Altenburgban működő SA-Tuning kipufogórendszerét, és az oldaldeknit átlátszó műanyagra cserélte, hogy menet közben is látszódjon a tengelykapcsoló, amit egyébként szintén átalakított – az eredeti, bowdenes megoldás helyett hidraulikus egység működteti a kuplungot.
Ezután jöhetett a legnagyobb falat, a váz, a felfüggesztés és a fékrendszer fejlesztése, hiszen mit sem ér egy villámgyors motor, ha az első féktávon vagy kanyarban leesik az útról... Tony itt sem aprózta el a beszállítók kiválasztását, és erősített vázat, polírozott, könnyűfém lengővillát, valamint egy spéci Öhlins futóművet rendelt. Utóbbi érdekessége, hogy az első felfüggesztés elemei eredetileg egy Panigaléhez készültek...
Ezután jöhetett a három Brembo tárcsa és féknyereg,
bár arra nehezen találni magyarázatot, hogy mi szükség volt csaknem 30 centi átmérőjű hátsó (!) tárcsára egy mindössze 80 kilós motoron.
Az új felfüggesztéshez a Chemnitzben működő Ronge Motorsport 16x3 colos felnijeit illesztették, amire Heidenau K63-as abroncsokat húztak, végül a munkát a Kellermann irányjelzőpár, az LSL alumínium kormány és a Koso műszeregység tette teljessé. S hogy milyen lett a motor?
– Mintha egy ágyúgolyón ülnék! – szögezte le az építő, hozzátéve, hogy a jelenlegi áttétellel 150 km/óra körül alakulna a 32 lovas Simson végsebessége, de egyelőre még nem kapott TÜV-engedélyt a közúti közlekedéshez, ami a versenysportból származó összetevőket és a végsebességet látva nem is olyan meglepő. Mindenesetre gyönyörű gép lett, és teljesítmény/tömeg aránya (2,5 kg/LE) kenterbe veri az egyhengeresek többségét, ami nem kis dolog az átalakított, 40 éves konstrukciótól.