Éppen tíz éve, 2014-ben három motorrajongó megalapította a Sur-Ron márkát, majd négyévnyi fejlesztés és tesztelés után jelent meg a vállalat első modellje, az LBX. Hogy mennyire komolyan vette a három alapító a projektet, azt jól mutatja, hogy
csak a gyár elindításához átszámítva közel 10 milliárd forintnyi tőkét fektettek be, és kezdésként vagy negyven mérnököt vettek fel az új üzembe.
Azóta számtalan típussal gazdagodott a kínálat, sőt alaposan átalakult maga a gyár is, ahol 2022 végére már 100-110 alkalmazott dolgozott, és a gyártási-összeszerelési folyamat több mint felét automatizált robotok végezték.
Kezdetben ultrakönnyű, valóban kerékpárszerű modellek láttak napvilágot a Sur-Ronnál, azonban 2021-ben úgy döntöttek a fejlesztők, hogy ideje szintet lépni. Szerették volna megnyerni a hadsereget, hogy katonai célú motorokkal erősítsék meg helyzetüket a piacon, ezért bemutatták a 22,5 kW-os csúcsteljesítményű Storm Bee-t, ami nem egészen 4 másodperc alatt gyorsult százra. Csak összehasonlításként: ezzel lenyomta az Audi R8-at és a Ferrari F340-et, holott ez „csak” egy 130 kilós elektromos enduró volt…
Jóllehet, a hétköznapokban egy átlagos endurósnak vagy ingázónak nincs szüksége rá, hogy Ferrarikat gyorsuljon le, viszont nagyobb hatótávra és kedvezőbb vételárra annál inkább, ezért a Sur-Ron tervezői tavaly ősszel előrukkoltak a még mindig piszkosul gyors, de A1-gyel is vezethető Ultra Bee-vel. Az Ultra Bee stílusa a Storm Bee-t idézi, de jóval könnyebb annál, mindössze 92 kilóval mérlegel menetkészen. Csúcsteljesítménye 12,5 kW, de hogy beleférjen az európai jogsiszabályokba, 11 kW-os névleges teljesítmény szerepel a forgalmijában, így tehát 16 éves kortól A1-gyel vagy autóból átülve A1B jogsival is vezethető.
A Storm Bee-hez képest nagyjából lefelezett teljesítmény dacára az Ultra Bee is garantáltan elsőként lő ki a lámpától, elvégre 2,3 másodperc alatt gyorsul ötvenre, amivel még a 300-as motorok többsége sem kelhet versenyre, nemhogy a kategóriatárs 125-ösök vagy az autók…
Arról nem beszélve, hogy a kezdőknek terepen mekkora előny, hogy nem tudnak lefulladni, nem kell emelkedőn felfelé kapcsolgatniuk, ha elfogy a lendület – több idő és energia marad, hogy az útra összpontosítson a vezető. Miként a tokodi Elektrorider-tesztnapon mi is megtapasztalhattuk, az Ultra Bee – leszámítva a legdinamikusabb üzemmódot – a benzinesek kiszámítható rugalmasságával gyorsít, a gáz remekül adagolható, a gázreakció pedig késlekedés nélküli, mégsem hektikus. Tegyük hozzá, hogy a legerősebb üzemmódban már valódi, tapasztalt motorost kíván, mert 30-40-es tempónál gázt adva lazán kerékre állt, pedig a fotóscuccal együtt vagy 85-90 kilót nyomott a pilóta.
S ha már terep, muszáj kiemelni, hogy a modell felépítése, futóműve és szabad hasmagassága is arra utal, hogy valódi endurónak tervezték a Sur-Ron mérnökei. Mintha egy Dakar-gép adatait olvasnánk: szabad hasmagasság 318 mm, nyeregmagasság 910 mm, rugóút 240mm – igazán impozáns számok. Ennek dacára rendszámos motorkerékpárról van szó, amivel hétközben egyszerűen ingázhatsz, hétvégén pedig meghódíthatod vele a közelebb fekvő siratófalakat…
Persze nem lenne teljes a bemutató, ha nem esne szó az elektromos hajtásból fakadó előnyök mellett a hátrányokról is. Pontosabban a hátrányról, hiszen csak egy van: a hatótáv. A gyári adatok szerint 40 km/órás átlagsebesség mellett 140 km-t tehetsz meg egyhuzamban a motorral, és négy órára van szükség a teljes újratöltéshez. Vagyis nagyjából 3-4 órát motorozhatsz ugyanennyi töltés előtt, ami több mint elég terepen, hogy az aksival együtt neked is szükséged legyen a „feltöltődésre…”
A fekete és fehér alapszínben kapható modell összerakva, üzembe helyezve 2 850 000 forintba kerül, amiért kiemelkedő gyorsulást és felfüggesztést kap a vásárló, no meg egy olyan filigrán motort, ami könnyebb az ötvenes robogóknál, mégis simán legyorsulja a 250-es, 300-as gépeket.