Ahogy a fejlesztések többsége, az úgynevezett seamless váltó is a MotoGP-ből származik, ám eddig olyan drága volt az előállítása és a fenntartása, hogy csak a legnagyobb márkák engedhették meg maguknak, hogy ilyet fejlesszenek a versenygépekbe. Köztudott, hogy a szűken áttételezett MotoGP-gépeken megannyiszor váltanak sebességet egy-egy körön, s ha csak egy századmásodperccel gyorsabban kapcsolhatnak fel és le a pilóták, az a versenyen – száz váltásonként – egy másodperc előnyt jelent.
Egy pillanat alatt kapcsol a Ducati seamless váltója
Mivel a dupla kuplungos erőátvitel tiltott a gyorsaságimotoros-világbajnokságon, úgynevezett seamless, vagyis szabadfordításban folyamatos hajtást biztosító váltót fejlesztettek a gyárak. Ez nagyon leegyszerűsítve úgy működik, hogy szabadonfutóként viselkedő, és bármikor „reteszelhető” csapágyak oldják, illetve zárják a váltótengelyeket, maga a reteszelés – szintén leegyszerűsítve – hasonlóan zajlik, mint egy racsnis krovában, melynek feje csak egyik irányba fordul szabadon.
Így aztán nem kell hagyományos módon kuplungolni, megszüntetni az egyik tengely hajtását, majd mozgásba hozni a másikat, hanem a – jellemzően – négykarmos tengelykapcsoló „karmai” kapcsolják a következő fokozatot. Az ilyen konstrukcióknál ezek a reteszelőkarmok eltérő feladatot látnak el, kettő a fel- és kettő a visszakapcsolásért felel.
Nos, ezt a leírva sem túl egyszerű, mégis kompakt és kiforrott megoldást honosítaná a Ducati a közúti motorokban, ami rendkívül gyors váltást eredményez, ám van egy sokkal fontosabb előnye is. Mivel nincsenek terhelésváltási reakciók, a DCT-hez hasonlóan kanyarban is nyugodtan fel- és visszakapcsolhat pár fokozatot a pilóta, és közben nem tér le a motor az ívről.