Vale, az első kérdés: hogy vagy? Fáj még a sérülésed?
VR: „A dolgok pozitív oldala, hogy a legrosszabbon már túl vagyok, és a két operáció sikeres volt, így mostmár minden OK. Most nehéz időszak következik, ügyelnem kell arra, nehogy elfertőzödjön a seb, és a lábamat is felpolcolva kell tartanom. Utána jön majd a következő fontos lépés, amikor elkezdem a rehabilitációt, elkezdem terhelni a lábam, és mankóval sétálgatok.”
Dr. Buzzi öt-hat hónapos rehabilitációról beszélt, mit gondolsz erről?
VR: „Figyelembe kell venni, hogy Dr. Buzzi nagyon óvatos volt ezzel az előrejelzéssel. A legfontosabb, hogy meggyógyuljon a sérülés. Az, hogy négy versenyt hagyok ki, vagy hatot, teljesen mindegy. Brnóban talán már ott lehetek, de ez még nem biztos.”
A bukás előtti pillanat
Emlékszel a balesetre?
VR: „Mindenre tökéletesen emlékszem. Nem ütöttem meg sem a fejem, sem semmi mást. Nagyon jól működött a légzsák a bőrruhámban, a sisakom épp csak karcos lett. Mégcsak egy zúzódásom sincs! Az volt a baj, hogy a lábamra estem, így az a testem alá szorult. Ha a hátamra esek, nem így alakulnak a dolgok. Új gumival mentem ki, megtettem két kört, majd lelassítottam, mert Barbera jött mögöttem. Amikor visszamentem az ideális ívre, épp Pedrosa érkezett, én pedig nem akartam útban lenni, úgyhogy megint lehúzódtam, de amikor újra rátettem a gázt, hirtelen és váratlanul megtörtént a dolog. Hét másodperc elég volt ahhoz, hogy a gumi hőmérséklete drámaian lecsökkenjen. Az én hibám volt.”
Kinek szeretnél köszönetet mondani?
VR: „Először is Buzzi professzornak és briliáns csapatának a firenzei klinikáról. Szerencse, hogy Mugello-ban történt az eset, mert így közel voltam hozzájuk. Szeretnék továbbá köszönetet mondani mindenkinek a klinikáról, a nővéreknek, mert nagyon jól tartottak, a Clinica Mobile embereinek, valamint a mugellói pályabíróknak és beosztottaknak. Végül nagy köszöntés és külön köszönet a szurkolóknak, mert soha egyetlen másodpercre sem hagytak kétséget a szeretetük és támogatásuk felől. Azok az üzenetek, amiket vasárnap a tévé képernyőn láttam, gyönyörűek voltak.”
Nem hozott szerencsét az új frizura: Rossira legalább négy-öt hónap kényszerpihenő vár
Volt olyan pillanat a baleset óta, amikor azt mondtad, abba hagyod a motorversenyzést?
VR: „Egyáltalán nem éreztem félelmet, őszintén mondom. Persze elborzadtam, amikor megláttam a lábamat... de amit a legjobban utálok ebben az egészben, az az, hogy rengeteg versenyt ki kell hagynom! Kivárom a szükséges időt, és nem csinálok semmi hülyeséget, mert gyorsan vissza akarok térni, persze csak akkor, ha az állapotom megengedi. Tudom, hogy megvan a helyem a jövő évre is, úgyhogy nem kell kapkodnom a visszatéréssel, hogy bizonygassak. Talán négy versenyt fogok kihagyni, de a bajnokság megnyerésére már nincs esélyem. Jobb inkább óvatosnak lenni, végig csinálni a rehabilitációt a lehető legjobb módon, és utána sok-sok évig versenyezni. Sok versenyzőről hallottam, rengetegről, akivel hasonló dolog történt. Egy példa: Mark Webber felhívott, akinek szintén nyílt törése volt a jobb lábán. Azt mondta, legyek nagyon türelmes. Lesznek olyan pillanatok, amikor elég kellemetlen lesz a dolog, de a végén garantált a gyógyulás.”
Most van időd pihenni, és gondolkodni...
VR: „Igen, most sokat pihenhetek otthon, gyógyulgatok és gondolkodom.
Mindenek előtt ki akarom használni ezt az időt, és fejlődni pár dologban. Fejleszteni az angol tudásom, megtanulni valami újat, és sokat olvasni. Alapvetően fejlődni és tanulni akarok, és ezt is fogom tenni. De ha a kérdés inkább a 2011-es évre vonatkozott, a válaszom: ez az incidens nem befolyásol semmit a jövő évre vonatkozóan, vagy bármilyen egyéb szempontból. Semmit nem változtattak meg a múlt szombaton történtek, kivéve annyit, hogy eggyel több törött lábam van! A 2010-es eredmények amúgy sem befolyásolták volna a jövővel kapcsolatos döntéseimet.”
A kényszerpihenő alatt dolgozol a sérült vállad állapotának javításán is?
VR: „Természetesen. Ez az egyik előnye ennek az incidensnek, így végre dolgozhatok a vállam rehabilitációján, nem kell sietni vele, nem kell megoperálni, és nincsenek versenyek sem. Holnaptól már fekve is újrakezdem a gyakorlatokat, és biztos vagyok benne, hogy mire visszatérek, a vállam is rendben lesz. Így tökéletes formában térhetek vissza, bár ez nam azt jelenti, hogy azonnal versenyt is tudok majd nyerni. Amikor egy ilyen kényszerű szünet után tér vissza az ember, akkor nemcsak a testnek kell újra visszarázódnia, hanem az elmének is. Nem fogok tudni rögtön az elején nyerni.”