A történet még 2004-re nyúlik vissza. Az uniós csatlakozáskor sürgető problémaként merült fel, hogy tőlünk nyugatra és keletre egyaránt rendszámot viselnek a robogók, míg nálunk a félmilliós darabszámra becsült állomány regisztráció, illetve hivatalos papírok nélkül közlekedik. Sok hátulütője van ennek, hiszen így a forgalom részei a lopott motorok, műszaki ellenőrzés nélkül suhannak az autókat is legyorsuló apróságok, s a legfontosabb, hogy az ötvenesnek hazudott kétkerekűek sem buknak le a tömegben.
Mindenki tudta, hogy ez így nem járja, tenni azonban kevesen akartak ellene. Végül 2008-ban vettek egy nagy levegőt, és a Magyar Közlönyben öles betűkkel kihirdették, hogy itt márpedig rendszámozás lesz, punktum. Jóllehet, ez egy elkapkodott, sebtében összetákolt rendelet volt, ugyanis a megjelenés után néhány nappal számos kritikát kaptak a rendszámozás kiötlői, mondván, lehetetlen küldetés 40-50 ezer forintot elkérni a vizsgálatért meg a forgalmiért, mivel itt hasonló értékű járművekről van szó. Ezért a rendeletet az év utolsó hetében visszavonták, s erről már csak egy apró, kétsoros bekezdés árulkodott a Közlönyben, melyet amúgy sem olvasott senki a karácsonyi teendők közben. Minden maradt a régiben, vagyis a robogók nem létező forgalmijában továbbra is Pató Pál úr szerepelt fiktív tulajdonosként…
Most azonban újra előkerült az egyre sürgetőbb kérdés, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium végre a tulajdonosok érdekeit is szem előtt tartó, átgondolt javaslattal állt elő. Alapos felmérést készíttetek, hogy miként lehetne nemzetközileg is elfogadott, mégis megfizethető módon tető alá hozni a kismotorok regisztrálását. Terveik szerint néhány hónapon belül a Parlament elé kerül kész javaslat, melyben a vizsgálat menete és a rendszám, valamint a forgalmi engedély kiállításának módja is szerepel majd. Közleményük alapján annyi bizonyos, hogy a korábbi elgondolásokhoz viszonyítva lényegesen olcsóbb és egyszerűbb lesz a folyamat.
Az intézkedés számos kézzelfogható előnnyel jár, mert így végre megtizedelődhetnek a lassan természetesnek hitt, rendszám nélküli 80-as és 125-ös vasak, és az azonosítóval végre könnyebbé válhat a lopott gépek megtalálása is. Nem mellesleg a városban tilos jelzésen áthajtó meg egyirányú utcákban szemben lavírozó robeszosok is kétszer meggondolják majd, hogy belefér-e nekik egy harmincezres csekk a pár másodperces előnyért… Továbbá aki a biztonságos közlekedésre alkalmatlan járgánnyal rója az utakat, az is megfontolja majd, hogy továbbra is kockáztasson-e egy balesetet, vagy a pénzbe kerülő eljárás miatt inkább letegye az egyébként is roncstelepre kívánkozó vasat.
Borítékolni lehet, hogy az ötlet ellenzőitől hangos lesz a média, elvégre a tulajdonosoknak olyan dologért kell majd fizetniük, mely eddig ismeretlen volt számukra. Ennek ellenére minden józan közlekedő, így a motorosok nagy része is támogatja a változtatást, mert valóban tarthatatlan, hogy százas tempóra képes 125-ösökkel van tele a város, melyeket kismotornak hazudnak a tulajdonosaik. Az a probléma kisebb része, hogy így a motor biztosítása érvénytelen, vagyis egyszerű koccanás esetén is a vétlen félnek kell perelnie, hogy a pénzéhez jusson. Nagyobb gond, hogy okirat-hamisítást követ el, aki ilyen módon vesz és használ egy nagymotort, ezért az apró balesetek, karcolások után rendszerint inkább eliszkol, hiszen a „szürke motor és fekete sisak” leírás alapján senki nem fogja őt megtalálni… Érdemes abba is belegondolni, hogy vajon miként reagál vészhelyzetben egy olyan vezető, aki soha nem vizsgázott le nagymotorra, csupán autós jogsijával hajtja a 10-15 lovas gépet? Lám, az ellenzők talán bele sem gondoltak, de az ilyenek kiszűrésére is tökéletes lesz a néhány hónap múlva napvilágra kerülő javaslat.
Akárhogy is, ősszel, a kész csomagot látva már többet tudunk majd a részletekről, és akkor újra visszatérünk rá, hogy miként és meddig kell regisztrálni a hazánkban futó ötvenes gépeket.