Teszt: Michelin Pilot Road 3 és Bridgestone T30 abroncsok

Amíg rövid, hétvégi kiruccanásokra használja az ember a motorját, szinte bármilyen gumit felpattinthat, hiszen az elérhető új és használt típusok az átlag vezetőt simán kiszolgálják a jellemzően két-háromszáz kilométeres etapokon. Futásban szegény szezonokban a felszerelés és centrírozás hat-hétezer forintos összköltsége sem jelent nagy érvágást, hiszen egy használt páros is kibír jó esetben egy tucat ilyen hétvégét, vagyis akár vonzó ajánlat is lehet a másodkézből származó gumi az újakkal szemben.

Azonban rögtön változik a kép, ha hosszabb utakra merészkedsz, hiszen Európa kedvelt motoros célpontjaihoz eljutni, s ott négy-öt napot aktívan eltölteni bizony legalább három-négyezer kilométeres karika. Az pedig nem egy nagy élmény, ha nyaralás közben műhely után kutatnod, hogy vászonra kopott hátsódat valamilyen szükségmegoldásra cseréld, az ilyen kalandok költségeiről nem is beszélve… Szabadidőnk és anyagi keretünk is korlátozott, ez esetben mégis utóbbiból kell áldozni, hogy a pihenésre szánt heteket nyugodtan tölthessük a motoron, az új abroncs nyújtotta jobb kezelhetőségről nem is beszélve.

Igen ám, de a piacon számos különböző márkát találunk, és reklámjaik természetesen mind azt sugallják, hogy az X típus a legjobb, nem említve, hogy a Z gyártó terméke is pont ugyanezen tulajdonságokat nyújtja – nyilván megint csak saját közleménye szerint. Nem tehetünk másként igazságot, csak ha kipróbáljuk, azonos feltételek mellett mit is tudnak a túrasport szegmens legújabb kihívói.

Hogy objektíven vizsgálhassuk őket, azonos vasakra, két Kawasaki ZZR1400-ra szereltettük fel a Motorgumista licitoldalán talált Michelin Pilot Road 3 és Bridgestone T30 abroncsokat. Könnyű dolgunk volt, hiszen a cég nem csak az eladásért, de a cseréért is felel, s a megvásárolt gumikat a vevőhöz legközelebb eső műhelybe szállítja – aki cipelt már a hátán vagy csomagtartóján 120/190-es párost, az pontosan tudja, hogy milyen előnyökkel jár, ha helyben várják az új papucsok…

Kíváncsiak voltunk, milyen érezhető különbség lesz a csere után, hiszen a két abroncs alapvetően különböző technológiával készül. A Pilot Road 3 elöl és hátul is kétkomponensű, középen keményebb, tartósabb keverékű, míg a Bridgestone első gumija homogén, csak a hátsón találunk eltérő zónákat, viszont övszerkezete merevebb, mely már felszereléskor is látszott – a 190 milli széles T30 és a Kawa hatcolos felnije alaposan megizzasztotta a műhely szakijait… Már az első próbaköröknél érezhető volt, hogy bármennyire is azonos a célcsoport, a két abroncs viselkedése látványosan eltér egymástól. A Michelinnel könnyebben ledönthető a motor, a Bridgestone viszont stabilabban viselkedik a tempós kanyarokban, teljes terhelés mellett sem tér le az ívről, s az úthibákra is kevésbé érzékeny. Jól látszik, hogy előbbinél a sportosság, míg utóbbinál a túrázás szempontjai érvényesültek – egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, éppen csak nem egyformák.

A Michelin elöl 4,8, hátul 6,9 mm mély barázdákkal rendelkezik, és bármilyen hihetetlen, de a T30 még ezen is túltesz, 4,9/7,2-es értékével. Úgy saccolták, hogy tempós túrázás mellett még a megpakolva közel négy mázsás és 154 Nm-es forgatónyomatékú ZZR-en is legalább nyolc-kilencezer kilométert fognak elfutni a szettek, mi pedig útra keltünk, hogy ellenőrizzük, vajon igaznak bizonyul-e a tipp. Az első ötven kilométeren óvatosan koptattuk be új szerzeményeinket, tudva, hogy a hűvös, helyenként nedves aszfalt és a frissen felszerelt gumik szűz felülete nem éppen nyerő párosítás… A cudar őszi időből dél felé menekültünk, néhány nap alatt ezerötszáz kilométert begyűjtve a papucsokba. Már az első kanyargósabb szakaszokon is bőven akadt tanulság, hiszen a motorok irányíthatósága nagyságrendekkel javult a hasonló kaliberű, de már kopásjelzőn futó elődök után. Arról nem beszélve, hogy az esőben megtett etapokon a Pilot Road 3 híresen jó vizes tapadását is tesztelhettük, s valóban, az ABS csak szándékosan durva fékezéseknél avatkozott közbe, vagyis az abroncs legfontosabb újdonságaként beharangozott X-Sipe technológia tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Végtelennek tűnő egyenesekben, Lavamünd szerpentinjein és a Mecsek valamint a Pilis legszebb részein nyúztuk őket, s lám, a ZZR-ek friss alkatrészei a gyenge pontokra is felhívták a figyelmet.

Egy kis matek…

Átlagosan nyolc-tízezer kilométert bírnak ki a többkomponensű abroncsok a túrasport motorokon, vagyis nyolc-kilenc forintba kerülnek kilométerenként. A friss fejlesztésű gumikból nincs túl nagy kínálat a használtpiacon, a hagyományos anyagkeverékű darabok pedig - 70-80%-os állapotban felszerelve - legfeljebb három-négyezer kilométeren át húzták a ZZR-en. A szebb párosok másodkézből 20-30 000 Ft/szett áron beszerezhetők, a szerelési költség és az abroncsok postázása/fuvarozása együtt kb. nyolcezer forintot tesz ki. Ha ezeket összeadom, gyorsan kiderül, hogy az átlagos áron beszerzett használt gumival ugyan lehet, hogy spóroltam, de ez kilométerenként csak egy-két forintot tesz ki, vagyis egy szezonban jó, ha egy tank benzin kijön a megtakarításból. Persze minden forint számít, és nem elvetendő ötlet a spórolás, ám vétel előtt érdemes utánaszámolni, hogy a csekély megtakarítás arányban áll-e a plusz utánajárással, illetve az új gumik nyújtotta élménnyel.

A Michelinnel felszerelt motor ugyanis – az új gumiból fakadó bátrabb kanyarsebesség miatt – teljes terhelés mellett zavaróan pumpálni kezdett, szemmel látható és persze érezhető is volt, hogy a hátsó rugóstag nem áll a helyzet magaslatán. Ezért a túra után bevettük magunkat a Kakucsringre, negyed órán át próbáltunk egyenletes tempójú köröket futni, majd a tapasztalatok birtokában Dávid István barátunkat kértük meg, fésülje át a rakoncátlan vas rugózóelemeit. Feszesebb csillapítás, egy kis plusz szabadmagasság, újabb próbakör, majd megint villáskulcs, s a gondos és hozzáértő kezeknek köszönhetően egy óra alatt sokkal barátságosabbá vált a motor. Hogy milyen remek lett az összkép, azt talán az utolsó pár kör után visszaguruló Pisti szavai jellemzik legjobban, aki óriás mosollyal az arcán kiáltotta a depóban: Gyere, próbáld ki! Eszméletlen, hogy milyen harmonikus ez a hatalmas bálna! Mintha sínen futna a kanyarokban, még hirtelen gázadással sem lehet letéríteni az ívről!

Bármennyire is átváltozott a Michelinen futó ZZR, az érezhető különbség továbbra is megmaradt a két eltérő szerkezetű abroncs között, hiszen a kismértékű kopást követően is a Pilot Road 3 volt a „játékosabb”, míg a T30 stabil és jól terhelhető maradt, ezért tapasztalataink alapján a gyártók által kiszemelt célcsoportot – a motoros túrázókat - mégis kétfelé osztanánk, mégpedig motorjaik tömege alapján.

Másodvélemény: Barbi - Pilot Road 3

Emlékszel az érzésre, mikor hosszú kihagyás, mondjuk egy tél után felülsz a vasra? Hihetetlenül erősnek érzed, nem is érted, előző nyáron hogy fordulhatott meg a fejedben: „kellene már egy keményebb gép.” Igen ám, de ez nem a Star Wars, itt az erő nem veled van, inkább ellened munkál, mikor a hideg aszfalton a kanyarokban meg-megmozdul a gép feneke. Nem úgy jönnek ki az ívek, ahogy szeretnéd, érzed magadon a téli rozsdát, izmaid és reflexeid a tanuló korszakodat idézik. Szép lassan azután előjön a tapasztalat, és általában – nekem legalább is – az első pályázás után visszatér minden a rendes kerékvágásba. Ekkor már könnyebben uralom a sok-sok lovat, sőt, hirtelen olyan, mintha a motor a részemmé válna, teljes harmóniában mozgunk.

Hogy jön ez ide most, a szezon végén? Nos, pontosan ugyanezt éreztem, mikor az erősen kopott Pilot Powereket végre lekapták a motoromról (ideje volt, jó, ha fél milli minta maradt rajtuk), és felkerültek a hőn áhított Pilot Road 3-asok. Hatalmas vigyorral állok most a ZZR mellett, elvégre motorozni mindig öröm, de ez a mosoly pillanatnyilag csak a penge gumiknak szól – teljesen másként viselkedik a ZZR, mint korábban, az igencsak viseltes gumikkal. Minden mozdulatomra azonnal és kiszámíthatóan reagál a vas, a használt abroncsokkal tapasztalt bizonytalanságnak már nyoma sincs. Nem éppen olcsó mulatság beruházni egy új szettre, de a Pilot Road 3-mal szerzett tapasztalatok alapján állíthatom, hogy mindenképpen megéri.

A Pilot Road 3-at bármilyen stílusú vasra nyugodtan ajánljuk, hiszen sportos karaktere igen határozott, és korábban már csupaszgépeken, illetve sportmotorokon is jól szerepelt, kimondottan forszírozott tempó mellett is legalább nyolcezer kilométeres futásteljesítményt nyújtva. A Bridgestone kiváló egyenesfutását már-már zavaróan nyugodt, rendíthetetlen kanyartulajdonságokkal vegyíti, még ha nagyobb erő is szükséges ez esetben, hogy egyik oldalról a másikra döntsük a gépet. Ezen tulajdonságai alapján szerintem a T30 inkább a 250 kiló feletti utazómotorokhoz és a kedélyes tempójú túrákhoz passzol, vagyis a Yamaha FJR és a Kawasaki GTR által fémjelzett kategóriában biztosan megállja a helyét. S hogy mi a helyzet a kopással? Nos, ezerötszáz kilométer után korai lenne verdiktet mondani, de az már most tisztán látszik, hogy nem csak karakterében, de tartósságában is van differencia a két gyártó terméke között.

Ugyan nem lehet pontosan felmérni, hogy az egyes kopási fázisok milyen ütemben követik majd egymást, de az tény, hogy kezdetben a Michelin – a korántsem tökéletes futóműbeállítás ellenére – jobban tűrte az igénybevételt, így az etap végén 4,0/5,6 mm-es értékeket mérhettünk az első és a hátsó felületen. Bármennyire is szurkoltunk, a szenzáció ezúttal elmaradt, hiszen a Bridgestone kiváló tapadása nem maradt büntetlen: eredeti mintázatából hátul 1,6 mm-t veszített, vagyis nagyjából ötödével többet fogyasztott a barázdákból, mint francia kihívója.

Persze az állás még megfordulhat, ezért tavasszal folytatjuk a tesztet, a végsőkig hajtva az abroncsokat, hogy kiderüljön, miként viselkednek az egyre fogyó gumik, és persze azt is kiderítve, hogy mennyit futnak el azonos körülmények között a túrasport szegmens riválisai.