A szinte 100%-ban terepen zajló viadal egyetlen könnyítése, hogy a résztvevők maguk dönthettek esti szálláshelyeikről, vagyis csak a bevállalósabbak aludtak a sátorban, a többieket vetett ágy várta a szakaszok végén. Persze ettől még nem lett sétagalopp a verseny, hiszen patak- és folyóátkelések, murvás, saras és homokos részek váltották egymást, ami megkövetelte, hogy a csapat kissé átalakítsa a robogós megjelenésű gépet.
Könnyebb sportkipufogó és Öhlins felfüggesztés került a vagány Hondára, de Zocchi győzelme nem csak ennek volt köszönhető. A szervezők kiemelték, hogy több valódi endurót utasított maga mögé az olasz pilóta, aki tapasztalt terepversenyző, és elsősorban tudása és rutinja segítette győzelemre, de ettől függetlenül a technikának is komoly szerep jutott a viadalon. Mindenesetre az komoly eredmény, hogy több KTM 690, 790 és Husqvarna 701 Enduro, néhány Ténéré és pár régi, valamint új Africa Twin is rajthoz állt a hétezer kilométeres viadalon, de egyik sem tudta megszorongatni Zocchit, illetve a Honda X-ADV-t.