Ahogy telnek a napok, hetek, és gyűlnek a kilométerek az NSS órájában, azt mondhatom, hogy a kezdeti ismerkedős időszak óta nem okozott sem nagy meglepetéseket, sem csalódást a kis Honda. Stabil, megbízható járgány, s ígéretéhez hűen valóban kellemes társa lehet az ingázóknak.
Az erő velem van
Leginkább a Budapest-Kecskemét vonalon közlekedem vele, és nem vagyok egy szívbajos típus, gond nélkül kihasználom az autópálya nyújtotta lehetőségeket, annak ellenére, hogy eleinte többen megkérdezték, biztos vagyok-e ebben? - Biztos hát! Nem kell félteni ezt a nagytestű robogót - gondoltam magamban, s igazam lett, sima pálya a sztráda is. Noha, az egyszer tuti, hogy az adrenalinfüggő élvezethajhászoknak nem feltétlenül a legjobb választás a legkisebb Forza, legfeljebb a kisteherautók előzésekkor szökhet fel egy kicsit a vezető pulzusszáma.
Többször előfordult, hogy a nagy elánnal érkező, sietős sofőrök körülbelül két centi távolságot tartottak mögöttem, míg befejeztem a manővert. Na, ilyenkor húztam is a hátsóm: gyerünk-gyerünk!! Más izgalmakkal nem igazán kell számolni, az ember keze nyugodtan ráállhat egy kényelmes, 110 km/órás tempóra, és útközben átgondolhatja akár az életét is.
Mennyi az annyi?
Ennél a sebességnél – időjárástól függően - 2,7-2,9 l/100 km körül mozog a fogyasztás. Egyszer gondoltam, hogy egy kicsit sietősre veszem a figurát, és ereszd el a hajamat, nyélgázon hazarobogok, s azt hittem káprázik a szemem, mikor rápillantottam a műszeregységre, ami pontosan 4,2 l/100 km-t mutatott. A kis huncut, milyen iszákos is tud lenni… Konstatálnom kellett, hogy az öt-tíz perc, amit nyertem, nem is éri meg igazán, hiszen a tempókülönbség nem számottevő, mindössze 120 km/órával tudtam hasítani, nagyjából 11 ezres percenkénti főtengelyfordulatnál. További tapasztalat, hogy miután az üzemanyagszint-jelző tudatja velünk, hogy eljött a a tankolás ideje, finom gázkezeléssel még további negyven-ötven kilométert furikázhatunk föl s alá.
Mit nekünk a hideg!
Szerencsére a közös kalandoknak az ősz beköszöntével sem kellett véget érni, mert nyolcadliteres robogó létére egészen jó a szélvédelemmel büszkélkedhet az NSS. A lábaim nem fáztak át hamarabb, mintha csak úgy ácsorogtam volna valahol, és deréktájon sem voltak zavaró légörvények. Bár a visszapillantótükröknek kialakításukból fakadóan a kézfejek szélvédelmét is el kéne látnia, sajnos nem végeznek tökéletes munkát, ugyanis a réseken beáramló hideg miatt a kacsók nagyon hamar átfagynak. Az ujjaink elgémberedése ellen és a kényelem fokozása érdekében rendelhetünk ötfokozatú, gyári markolatfűtést (44 383 Ft), és hozzá tartozó beszerelőszettet (8 552 Ft).
Minden van, de nem olcsó...Praktikus kiegészítő lehet még a harmincöt literes hátsó doboz, amihez a tartóval együtt 89 706 forintért juthatunk hozzá. Emellett optikai tuningolásra is van lehetőség, ugyanis 10 394 Ft-ért műszerfalborítást, 12 175 Ft-ért díszesebb kormányburkolatot, 27 069 Ft-ért pedig rozsdamentes lábtartópanel-garnitúrát vásárolhatunk. A védelem maximalizálásához beszerezhetünk a gyártótól egy U-zárat vagy beszereltethetünk egy riasztórendszert. Előbbit 30 925, utóbbit 137 557 jó magyar forintért kaparinthatjuk meg.
Felsőtestünket az állítható plexi mozgatásával óvhatjuk a menetszéltől, amit 120 milliméteres tartományban pozicionálhatunk. Jómagam a szélvédő legmagasabb állását részesítem előnyben, nekem így a legkényelmesebb, igaz, kompromisszumot kellett kötnöm, mert 170 centis testmagasságomból fakadóan a plekó felső éle, azaz egy szürke csík pont a szemem előtt ugrál, s ez bizony igen zavaró.
Viszont, ha már egy rovátkával lentebb rögzítem, egy kis légörvény alakul ki a sisakom körül, így olyan érzésem van, mintha valami laza rock-koncerten lötyögnék és flegmán ráznám a fejem. A gyorsforgalmi szakaszokon, ahol a figyelmem már előrébb vándorol az úton, ez a csíkocska egyáltalán nem zavaró.
Kulcs a lábtörlő alatt
A kormány alatt, a bal oldalon található tárolórekesz igen hasznosnak bizonyult, elég mély, hogy egy félliteres palackot elnyeljen, vagy telepakoljuk olyan apróságokkal, amik jó, ha kéznél vannak. A gyártó gondolt a modern kor mindennapi problémájára, a gyorsan lemerülő okostelefonokra is, s a fiókot ellátták egy 12 voltos aljzattal, aminek segítségével út közben, szivargyújtós kiegészítővel életet lehelhetünk megfáradt mobilunk akkumulátorába vagy ráköthetünk bármilyen más kütyüt. Mondjuk, ha már annyira modern kor, személy szerint lehet, hogy inkább mellébiggyesztettem volna egy USB-csatlakozót az egyszerűség kedvéért. Szintén negatívum, hogy a bal térd előtt kialakított, egészen méretes tárolórekesz nem zárható, így tulajdonképpen csak menet közben használható, az utcán parkoló motornál nem hagyhatunk benne semmit.
Az eddigieket összegezve továbbra is igen kellemes élmény a mindennapi közlekedés a Forzával, a belvárosi forgatagban kimondottan élvezetes vele a motorozás. Ez többek között a könnyed, laza stílusnak köszönhető, és persze a vonzó külső is rádob egy lapáttal, hiszen a piros lámpánál ácsorogva nem egyszer kaptam elismerő szavakat, hogy milyen jól néz ki a járgányom. A folytatás következik, lássuk, mit bír a késő őszi-télies időjárásban!