Szeptember 28-án, a BMW Motorrad fennállásának 100. évfordulóján kivételesen a sajtó munkatársait is beengedték a BMW Motorrad komplexumába, hogy megmutassák, miként készül az új R 1300 GS. Természetesen szigorú szabályok és biztonsági intézkedések mellett zajlott a túra, de így is sok-sok érdekesség kiderült a technológiáról és az üzemről.
Először is a legmeglepőbb az a felhőtlen hangulat, ami sugárzik a dolgozókról. Tegyük hozzá, ez tényleg szerelem, hiszen az üzem melletti parkolóban csupa S 1000 RR, GS, sőt jó néhány 40-42 éves G/S sorakozott – a melósok motorjai, akik tényleg kötődnek a márkához. Bent elsőként az alkatrészüzem fogadott minket, ahol hagyományos és önvezető elektromos targoncák hozzák-viszik az alapanyagokat és a kész termékeket. Vicces, hogy az önvezetők programozása az életszerű gyakorlatot követi, azaz ha valaki véletlenül elállja az útját, előbb megáll, türelmesen vár, majd ha ez nem hat, párszor határozottan rádudál a figyelmetlen bámészkodóra...
Maga az R 1300 GS sokban emlékeztet elődjére, mégis a mérnökök elmondása szerint szinte a teljes gyártósor vadonatúj. Egy-egy munkaállomáson csak egy ember dolgozik, s hogy felgyorsítsák a folyamatot, szállítószalagok vagy -járművek helyett általában robotkarok emelik át a nagyobb alkatrészeket a következő szektorba. A megoldás előnye, hogy a nagyobb kapacitás és a több alkatrész dacára is kisebb, egyszersmind könnyebben átjárható lett a komplexum.
Így születik az új BMW R 1300 GS
Csak az új GS erőforrásának elkészítése kereken 120 percet vesz igénybe, és nagyjából kétpercenként fut ki az üzemből egy-egy új boxer. Ezután a kéthengeres hajtómű – az elektromos kábelezéssel együtt – bekerül a vázba, ám előbb formatervezett műanyag burkolatokkal vonják be a nagyobb, értékesebb alkatrészeket, hogy garantáltan egy karcolás se essen rajtuk az összeszerelés során.
Az erőforrás és az erőátvitel után jön a felfüggesztés, az idomzat, majd a többi apróság, végül a motor kigördül az utolsó munkaállomásról, s máris elkezdődik a nyúzópróbája, ahol kiszűrhetik a legapróbb hibákat is. Többek között az Piero Isella által alapított, 55 éves ATI S.R.L., valamint a Sat Sterling vállalat gépei felelnek a tüzetes átvizsgálásért, míg a beindított új GS-ek a Dirk Schumann cég próbapadján teszik meg első kilométereiket.
– Most pedig jöjjön az egyik legfontosabb állomás, a popóteszt! – kiáltott fel a velünk tartó mérnök. Egy emberként kapta fel a fejét a harminc újságíró, pedig csupán arról volt szó, hogy milyen fontos, egyben kihagyhatatlan a motor minden rezdülését érző ember egy gép tesztelése során. Hiába figyeli háromféle szerkezet az erőforrás, a váz, a fékrendszer stb. működését, egyik sem helyettesítheti a több százezer kilométert megtett motoros érzékeit, aki a nem vagy csak nehezen diagnosztizálható hibákra is felhívhatja a figyelmet.
Anno, vagy 35 évvel ezelőtt Ronald Reagen elnök így búcsúzott a Harley-Davidson-gyárlátogatás végén a dolgozóktól: „Azt hiszem, a mennyországban jártam.” Nos, pontosan ugyanezt érzi az ember Berlinben is, ahol a dolgozók jelentős része maga is motoros – erről árulkodnak az üzem előtt parkoló vasak és az alkalmazottak ruházata is. A formaruha mellett a szabadon kiválasztott pólóik, sapkáik is messziről hirdetik, hogy nekik a motorok egyet jelentenek a munkával, a hobbival és a szenvedéllyel.
Nagy élmény volt testközelből látni a különböző gyáregységek precíz, tökélyre optimalizált működését, a kétkezi munka és a robotizálás összehangolását, valamint azt, hogy milyen harmóniában zajlik a munka. Nincs lazsálás, de kapkodó, véletlenszerű mozdulat sem – az egész roppant szervezettnek hat, és nem véletlenül. Miként a végén találóan leszögeztük az olasz kollégával: ez tényleg a mennyország, mi pedig eltévelyedett Évaként csámborgunk a tiltott gyümölcsök, azaz az új motorok között.
Ezek közül bármelyikkel bevállalnánk a hazavezető utat, mindegy, hogy az csak párszáz kilométer vagy egy egész kontinenst átszelő túra lenne.