Hiába a katalógusokban sorakozó, impozáns hatótávadatok és csekély üzemeltetési költségek, napjainkban is akadnak szkeptikusok, akik szerint az elektromos motorok még nem állnak készen rá, hogy leváltsák benzines vetélytársaikat. Ez részben igaz is, hiszen hatótáv terén aligha kelhetnek versenyre a két- és négyütemű gépekkel, így a túra- és sportmotorok forradalma még várat magára, ám városi közlekedésre már most is ideálisabbak a hangtalan robogók.
40-50 ezer kilométer alatt megtérül az új elektromos robogó ára
Tegyük hozzá, a többség nem is a spórolás miatt ruház be ilyen motorra, hanem azért, hogy károsanyag-kibocsátás és zajkeltés nélkül jusson el reggel munkába vagy éppen intézze ügyeit a városban. Az már csak ráadás, hogy a jelenlegi benzin- és áramárak mellett összehasonlíthatatlanul olcsóbb a közlekedés elektromos robogóval, mint bármilyen benzines két- vagy négykerekűvel. Ráadásul ez akkor is igaz, ha beleszámoljuk a viszonylag költséges akksicserét, hiszen napjaink telepei – a tulajdonosi mérések alapján – csak 60-80 ezer kilométer után veszítenek kapacitásukból. Lássuk be, ez jóval több, mint amennyit egy átlagos robogós megtesz egy-egy városi járművel élete során.
Hogy a költségekre konkrét példát is mondjunk, a több mint két évtizede alapított Lvneng dupla akksis modelljeinek töltése hozzávetőleg 160 forintba kerül a jelenlegi, hatósági árszabással, és az LX06 robogó legfeljebb 100-120 km-t tud megtenni a következő töltésig. Ez nagyjából tizede egy három litert evő robogó kilométerköltségének, így gyorsan kiszámolható, hogy
tavasztól őszig, napi 20 kilométerre ingázva kemény havi 1800 forintos villanyszámlára számíthatunk a motor töltése miatt. Ezzel szemben háromliteres fogyasztású robogóval ugyanez havonta 21-22 ezer forintra jön ki, hat litert evő autóval/motorral pedig 42-44 ezerre, a karbantartási és parkolási költségeket nem is számítva.
A megtakarítás tehát legalább évi 190-200 ezer forint, azaz egy átlagos elektromos robogó – kiviteltől és az akkumulátorok kapacitásától függően – 5-7 év alatt teljesen visszahozza az árát.
Futárkodás elektromos robogóval? Miért ne?
Látszólag ellentmondás, hogy a naponta többszáz kilométert motorozó futároknak készítsenek korlátozott hatótávú e-robogókat, ám a konkrét, hazai példából kiderült, hogy igenis van létjogosultságuk a hangtalan gépeknek, bár ez igényel némi felkészülést és kompromisszumot a vezetőtől.
Minden tesztnél és bemutatónál beszédesebb Ákos története, aki bő egy éve, 2021 végén döntött úgy, hogy lecseréli kétütemű Honda SH-ját, és inkább e-robogóval futárkodik. Elsősorban a pénz motiválta döntésében, hiszen – mint mesélte –
a jelenlegi benzinárak mellett az apró Honda fenntartása százezres tétel lenne, ezzel szemben az elektromos robogó – szó szerint – aprópénzből üzemeltethető.
Jóllehet, a korlátozott hatótáv miatt egy kis trükkre volt szüksége, mégpedig egy helyszínre a leggyakoribb címei közelében, hogy ne okozzon időkiesést az akksik napközbeni töltése és cseréje. Végül úgy oldotta meg, hogy az eleve dupla akksis Lvneng LX05-höz vett még egy tartalék telepet, így amíg motorozik, folyamatosan töltődhet a harmadik akku.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amikor kezd merülni a motorban dolgozó telepek egyike, megáll a garázsnál, kicseréli a megfáradt akksit a feltöltöttre, a következő alkalommal a másikkal teszi ugyanezt, majd kezdődhet a elölről a kör. Mivel sík vidéken és átlagos méretű nagyvárosban, Szegeden dolgozik, nem kell legyőznie komoly emelkedőket, és így kényelmesen motorozhat, tudva, hogy bármikor készen áll a töltött akksi a cserére.
Évente 40-50 ezer kilométer egy elektromos robogóval
Ákos jelenleg autószerelőnek tanul, azaz igazi benzinvérű motorosról van szó, mégis a számok, érvek meggyőzték, hogy benzinesről elektromosra váltson. Jóllehet, nem volt felhőtlen az öröme, mert néhány hónap után becsúszott egy váratlan, 120-130 ezer forintos kábelcsere az új motoron, de mint mondta, semmilyen más meghibásodást nem tapasztalt, ezt pedig kompenzálta a hazai forgalmazó, hogy továbbra is elégedett lehessen motorjával.
Szigorúan feljegyezte a költségeket, és bő egy év, valamint 43 ezer kilométer után kiderült, hogy máris kvázi ingyen van a 2021 végén vásárolt motorja.
Mivel a Hondával – az akkori, 350 forintos benzinár mellett – közel 60 rugót tankolt el egy hónap alatt, ami ma már havi százezer forintra rúgna, könnyen kiszámolható, hogy évente milliós megtakarítást hozott az elektromos robogó.
Nem is szakít a márkával, a típussal viszont igen, mert immáron Magyarországon is elérhető az LX05 továbbfejlesztett változata, az LX08, sőt hamarosan érkezik a még erősebb és gyorsabb Lvneng NCE is. Az idén májustól kapható NCE igazi erőgép: 6,6 kW-os teljesítményű, 4,9 kWh-s kapacitású akkumulátorcsomagból nyeri az energiát, és nyolcmásodperces 0-100 sprintjével lenyomja az olyan izomautókat is, mint például a Range Rover 4.4 V8 vagy éppen a legendás DeLorean.
Ákos példája alapján a futároknak egyértelműen megéri váltani, ha ilyen környezetben dolgoznak, mint ő, és hozzá hasonlóan „csak” napi 150-200 kilométert töltenek nyeregben. A „civil” motorosoknak elsősorban nem a megtakarítás miatt lehet jobb választás az elektromos robogó, de az sem mellékes szempont, különösen a hatszáz forint feletti benzinárakat látva. Akárhogy is, a megtérülés garantált, és a fenti számok alapján bárki kiszámolhatja, hogy hány kilométer, illetve hány év alatt hozza vissza az árát az új elektromos robogó.