A Ducati és Bayliss versenybeli fölénye több okból is meglepő volt. Egyrészt ha valahol, akkor ezen a fantasztikusan gyors pályán kellett volna a pörgős, bivalyerős négyhengeresek teljesítményfölényének jelentkeznie, másrészt Corser egy új kvalifikációs gumival kegyetlen 1’46.058-as idővel vitte a superpole-t. Ez nemhogy új rekord volt a pályán de három tizedet adott Baylissnek, aki a 999R fölső sebességtartományban jelentkező instabilitására panaszkodott. Az első sort Barros és Laconi egészítette ki, mindkettejüknek ez volt az idei legjobb kvalifikációs eredménye. Különösen Laconi teljesítménye figyelemre méltó, aki az év elején a soros négyhengeres Kawával nem nagyon tűnt versenyképesnek. A superpole legnagyobb vesztese egyébként Ruben Xaus volt, a spanyol az első féktávon jelentkező technikai problémák miatt feladni kényszerült a kvalifikációt így az automatikus 16. helyről rajtolhatott másnap.
Corser az időmérőkön szárnyalt
A vasárnap egy rajtot követő balesettel indított, aminek hét versenyző – köztük Fonsi Nieto – esett áldozatául. Egyébként Bayliss és Corser jött el a legjobban, de Haga és Muggeridge keményen tapadt rájuk. Barros a balesetben földre került motorok, versenyzők kikerülése miatt némi időt vesztett. Pár körrel később Toseland Hondája egy kigyorsításnál keresztbe állt, amit a brit világbajnok ügyesen korrigált, ám a szorosan mögötte nyomuló Kagayama a CBR hirtelen sebességvesztése miatt belement annak hátsó kerekébe és bukott. A japán nem valami szerencsés idén, mostani szereplését is hátráltatta jobb kezének korábbi sérülése, aminek nyilván nem tett jót az újabb bukás és ugyan a második futamon elindult de két kör után kiállni kényszerült. Az első futamot viszonylag nagy fölénnyel Bayliss nyerte, míg a dobogós helyekért Corser, Barros és Haga küzdött igazán látványosan. Eszméletlen volt mikor féktávokon mindhárman fej-fej mellett estek be a kanyarba, vagy amikor a Parabolicában hárman három íven csúsztatták a gépeket. A brazil ex-MotoGP versenyző az utolsó pár körre kissé el is tudott szakadni üldözőitől így második lett azon a pályán, amin utoljára egy 80 köbcentis ’szúnyoggal’ versenyzett még a nyolcvanas években. „Ez aztán tényleg jó verseny volt! Az első kanyarban akadt némi problémám, mert túl nagy volt a forgalom de a legrosszabb az volt az egész versenyben, mikor Kagayama pont előttem esett. Tényleg vissza kellett vennem, nehogy elkapjam. Ezután azért minden jól ment. A csúsztatósdi nagyszerű volt. Nagyon boldog vagyok és köszönöm a Klaffi Hondának, hogy ilyen nagyszerű gépet adtak alám a hétvégére.” – nyilatkozta Barros a verseny után.
A harmadik helyét végül sikerült Corsernek megőriznie a legkisebb rést is kihasználó Hagával szemben, míg a japán mögött csapattársa Pitt ért be megelőzvee Muggeridge-et és Laconit. Persze ehhez az kellett, hogy a Hagáékat már–már utolérő Toseland a Parabolica bejáratánál elfékezze magát és elcsússzon a füvön.
Bayliss verhetetlen volt
A második futamon Corser jött el a legjobban, természetesen Hagával a hátában, míg Baylissnek az első körökben igencsak meggyűlt a baja Toseland-del és csak négy kör után tudta maga mögött hagyni az ívzárás mesterét. Miközben NitroNori Corser nyakán tartotta a kést, a ducatis beérte őket és beszállt a viadalba, amit aztán két másodperces előnnyel meg is nyert, így 2001 és 2002 után újra duplázott Monzában. „A második verseny kicsit nehezebb volt, mert a srácok meg tudtak lógni, Corser és Haga első körei nagyon jók voltak, míg én elvoltam James-szel egy ideig. Nehéz volt őt megelőzni. Végül utolértem az első kettőt. Troy és én macska-egér játékot játszottunk de az volt a legfontosabb, hogy el tudtunk szakadni Noritól és a meccset ketten játszhattuk le az utolsó körökben. Imádok itt az olaszok előtt jól szerepelni, van itt valami különleges a helyben.” – mondta Baylisstic. Alex Barros ismét legjobb hondásként a negyedik lett, ezúttal Toseland-del csatázva. A 2004-es világbajnok érthetően nem volt megelégedve az eredményekkel: „Nem nagyon örülök a bukásomnak az első versenyen és a második versenybeli végeredménynek sem. Kifogyott az üzemanyagunk és ezért tudott Barros megelőzni. Nem is kell róla többet beszélni. Azonban van mit csinálnunk, ugyanis alul több teljesítmény kellene. Ez a pálya ugyan kedvezett nekünk, de sokat kell még dolgoznunk. Én kész vagyok a munkára, a csapat szintúgy. Innen már csak előre és felfelé mehetünk. Még nincs vége és a végsőkig harcolni fogunk.” – jósolta Toseland.
Tiberio ölébe hullt a győzelem
A hatszázasoknál a kvalifikáció alapján mindenki a papírforma szerinti Charpentier-fölényre számított, mivel a francia bő egy másodpercet vert a második Vizziellora az időmérők alatt. A rajtnál Charpy jött el a legjobban, olyannyira, hogy a versenybíróság egy boxon való áthaladással díjazta a kiugrását. Az első kanyar itt is kritikus volt, legalább hárman kiestek. Charpentier kezdett igencsak elhúzni, majd a hatodik körben látogatta meg a boxutcát, ezzel Curtain vette át a vezetést de a sors hozzá is kegyetlen volt vasárnap. Yamahája a tizenharmadik körben a célegyenesben füstjelekkel tudatta, hogy most sem fog győzni. Így a 19 éves Tiberio ölébe pottyant a győzelem, aki élt is a lehetőséggel és majd’ négy másodperces előnnyel nyert Harms előtt. Charpentier egy óriási hajrával, körrekordokat felállítva beért a harmadik helyre, míg legjobb Yamahás Roccoli lett a negyedik hellyel. A bajnokságban Charpy előnye így 31 pontra nőtt, míg Curtaint Harms és Tiberio kezdi szorongatni.
Három hét múlva egy nem kevésbé patinás és hangulatos pályán, Silverstone aszfaltcsíkján folytatódik a hajsza. - torro
Kapcsolódó anyagok: