Jó kezekbe került a németek kiváló gumija, hiszen olyan vásott, profi túramotoros vallatta a TKC 70 és TKC 70 Rocks párost, aki keresztül-kasul bejárta már a földrész legeldugottabb ösvényeit. Ő nem más, mint Gyurgyó, az Explore Albania és a Condor Riders Adventure Club vezetője, valamint a MAKOT szervezője. Most ő mesél róla, miként lett Albánia rajongója és milyen tapasztalatokat szerzett az első egy-kétezer kilométeren az abronccsal:
Felmerül a kérdés: miért pont Albánia lett a cél? Nos, itt olyan helyre találtam, ami első alkalommal is elvarázsolt, pedig a felszín alatt, a kulisszák mögött még fantasztikusabb. Ahogy egyre jobban megismertem az országot, elmélyült a kapcsolatunk. Ha nem is jártál ott, biztosan hallottál róla, hiszen megannyi túrázó áradozik az „Albán Stelviónak” titulált SH20 útról, és mi tagadás, a tengerparti SH8 sem smafu. Kétségtelen, hogy mindkettő lenyűgöző útvonal:
előbbi a magas hegyek között kanyarog (Albán-Alpok), a másik pedig hamisítatlan tengerparti látványút.
Ha csak ki akarod húzni a bakancslistádról az országot, éppen elég lesz ez a kettő is, ahogy sokaknak, és odatalálsz magadtól is. Az útépítés olyan ütemben zajlik, hogy a Google Maps (Garmin stb.) évekre le van maradva, ezeket az egyébként impozáns, új aszfaltcsíkokat viszont helyismeret nélkül csak véletlenül találod meg.
Amennyiben barátságban vagy az off-road motorozással, akkor pedig azért vágysz oda, mert kihívásokat keresel, kristálytiszta hegyi levegőt is szívnál, esetleg eleged van már a túlszabályozott terepezésből Európa középső és nyugati felén. Kiveszed a szabit, beexportálod a TET (Trans Euro Trail) gpx-fájlt, és már indulhatsz is – ilyen egyszerű. Legyen bármi is az, ami elindít a balkáni terepezésre, feltétlenül szükséged lesz hozzá egy pár jó gumira. Ha csak aszfalton utazol, megteheted gyakorlatilag bármilyen vassal és abronccsal, bár a sportmotor kényelmetlen lesz az albán utakra. Az én stílusomnak a túraenduró felel meg leginkább: városokban, zsúfolt forgalomban, és az itteni, hegyi aszfalton is praktikusabb, ráadásul lehetőséget ad arra, hogy letérj a műútról.
A Continental pár éve hozta ki a TKC70 Rocks abroncsot, már akkor felfigyeltem rá, mivel addigra TKC 80-ból elkoptattam már párat. Nem vagyok egy nagy tesztolvasó, de tapasztalataim szerint mindig arra lyukadnak ki a szakemberek, hogy jó. Vagy jó, de… Mi lehet a sokféle vélemény oka? Nos, az a helyzet, hogy ez egy többismeretlenes egyenlet. Motor típusa (tömeg, teljesítmény stb.), felhasználás jellege (aszfalt és terep aránya), vezető stílusa, gázkezelése mind-mind számít. Nincs olyan abroncs, ami mindent tud, mindenre elég jó.
Nekem már képeken is tetszett a Rocks, mivel elsősorban sziklás, hegyi terepen járok, s erre már neve alapján is alkalmas.
Futásteljesítménye lesz amennyi lesz, nem elsőrangú szempont a tartósság, de ez nem egy túl puha gumi, így „vakon” is ideális társnak bizonyult. Szemeztünk egy darabig, aztán végre boldog (f)elhasználó lettem!
Milyen volt terepen a Continental TKC 70 Rocks?
Aszfalton egészen jól tapad, már amennyire egy terepgumitól elvárható. Tulajdonképpen egyszer sem vágytam nagyobb tapadásra az együtt töltött 2000 kilométer alatt, s valószínűleg vizes műúton sem lenne más a helyzet, de szerencsémre nem kellett annyit mennem esőben – egyelőre –, hogy ez kiderüljön. Egyedül fehér aszfalton, komoly esőben tapasztaltam némi bizonytalanságot, de Albániában az ilyen szakaszok szárazon is csúsznak, mint a jég, szóval ez egyáltalán nem volt meglepetés, és elsősorban nem is a gumin múlt.
Az abroncsokat a Yamaha XT660R-re szereltem fel, ami alig 200 kiló, 48 lóerő, kimondottan dinamikus stílusban vezetem, és csomagjaimmal együtt úgy 110 kilót nyomok, csak hogy minden körülményt megismerjetek. Hátra 150 mm széles futófelületű Rocks került, előre sima TKC 70, mivel ez a Rocks változat rendhagyó módon csak hátsóban kapható. Szerencsére Albániában elég kevés a technikás egyenes, de oda-vissza kilométerek százain, ezrein autópályázhat az ember, szóval nagyon nem mindegy, mennyire tartós abronccsal vágsz neki.
Száraz aszfalton tehát nem lehet panasz a TKC-ra, és jártam vele lazább terepen, valamint éles kövekkel borított ösvényeken is – csak hogy nevéhez méltó helyen teszteljem –, és egyaránt ideális társ volt.
Csak a valóban kemény terepre szervezett túrákon lenne kevés ez a mintázat, ahol egyszerűen nincs választás: kizárólag a bütykösgumi jöhet szóba, ami viszont aszfalton marad alul ezzel szemben.
Mivel elsősorban szilárd, köves talajra fejlesztették, a télen is motorozóknak másra lesz szükségük. Jómagam ugyanis kipróbáltam sárban, de mivel tervezésekor ez nem volt szempont, az öntisztulása nem a legjobb, berakódik a sár a minták közé, így aki hóhullástól hóvirágzásig is motorozik, annak eggyel durvább mintázat lesz megfelelő.
Ellenben amint felszárad a csapás, az általános, földutas motorozásra szintén tökéletesnek bizonyult, jól harapott, de kérdés, hogy ilyen remek tulajdonságok mellett mi lesz a futásteljesítménnyel, ami oly sok motorost érdekel?
Az eddigi mérések alapján a könnyű Yamaha biztosan nem fogja idő előtt legyalulni a mintát, s bár voltak már ennél is tartósabb abroncsaim, azok nem tapadtak ennyire – valamit valamiért, ugye...
Az eddig szerzett tapasztalatok alapján a TKC 70 szerintem jó választás lehet a közepes, valamint kimondottan nagytestű endurókra, mint például az Africa Twin vagy a GS, ha a pilóta olyan gumit keres, amivel – száraz időben – egyaránt terepezne és aszfalton is sokat motorozna. Ráadásul a korábbi teszteken pont egy GS-en futott el 14 ezret a németek endurógumija, vagyis annak sem kell tartania tőle, aki több mint tízezer kilométert megy egy szezonban.