Nem tudjuk a cégnél azonos méretüre épiteni a gyártosorunk ugyan azon auto alkatrészenek a gyártásához amerikában és kinában, mert szimplán csak szélesebb folyosó, nagyobb helyek kellenek a munkaállomások között az amerika operátornak, mint a kinainak. Ezért minden nagyobb, több nyersanyag és energia kell a megmunkálasához a gyártó állomásoknak. A hosszabb, szélesebb gyártósor nagyobb helyet foglal, hosszabbak a szállítási távolságok a munkaállomások között. Az ütemidö nehezebben tartható. esetenként párhuztamos munkacella kell, hogy sorrol le tudjon jönni a megfelelö mennyiségü termék adott idö alatt. Az párhuzamos állomás ujabb, hely, anyag, energia... Azért kellett 400 kg tererbirásra méretzni a konzolos paletta szállítonkat, mert ha két 150 kg -os amcsi rául a 2000 mm-en hosszan kinyuló konzolos paletta sarkaira, akkor sem törhet le (az elötte levöt letörték, mert a termék max 50-60kg plusz pár dinamikus erö csavarozáskor, de nem több). Ez a tulméretezett szerkezett lett pár éve standardizálva az összes kontinensen, függetlenül, hogy mondjuk a japán ha lenne ideje sem ülne rá és "szállítatná" a csontos seggét 1,5méter / perc sebességel...és ez csak egy kiragadott példa volt...
Amikor az üzleti útról jöttünk vissza egyik alkalommal a amerikából, a csavó mellettem azért vett jegyet a business economi class-ra és nem turista osztályra, mert ott nem fért volna bele a székbe, még itt ahol a 10 ülés helyett (3+4+3) csak 7 van (2+3+2) átfolyt az én székembe, az asztalt nem tudta maga elött felhajtani, mikor osztották a silót (elsö sor az elválasztó után, ahol nem ül elötted senki, több lábhellyel.) Chicago-ból Münchenbe kb 10-12 óra az út...ami ilyenkor mikor egy ilyen 2,2 méter magas 200+-os ül melletted kb 60-as cipövel még elviselhetetlenebb. Szerencsére PLANdémia miatt most pár évig nem kellett menni sehova, és remélem sokáig nem is kell üzeleti útra menni europán kivül. Japánba-Koreába lenne jó eljutni, de az sem biztos, hogy megér annyit, amennyi szenvedéssel jár.
usa ilyen, maxi pazarló és tékozló mert megtehetik
huszonéves történet:
egy ismerős hölgy boltvezető volt egy vidéki kis abc-ben kb 1200 lakosú faluban
van neki egy távolabbi rokona usában aztán amikor született nekik még egy gyerek akkor kivitték bébisintérnek
a lényeg hogy 2+1 felnőtt, 1 kiskorú gyermek meg egy kisbaba volt a családban aztán mentek vásárolni aztán annyi csoki-chips-nasit vásároltak heti szinten amennyit a boltba nem rendelt....
ők úgy élnek mintha a bőség örökké tartana
Amikor az üzleti útról jöttünk vissza egyik alkalommal a amerikából, a csavó mellettem azért vett jegyet a business economi class-ra és nem turista osztályra, mert ott nem fért volna bele a székbe, még itt ahol a 10 ülés helyett (3+4+3) csak 7 van (2+3+2) átfolyt az én székembe, az asztalt nem tudta maga elött felhajtani, mikor osztották a silót (elsö sor az elválasztó után, ahol nem ül elötted senki, több lábhellyel.) Chicago-ból Münchenbe kb 10-12 óra az út...ami ilyenkor mikor egy ilyen 2,2 méter magas 200+-os ül melletted kb 60-as cipövel még elviselhetetlenebb. Szerencsére PLANdémia miatt most pár évig nem kellett menni sehova, és remélem sokáig nem is kell üzeleti útra menni europán kivül. Japánba-Koreába lenne jó eljutni, de az sem biztos, hogy megér annyit, amennyi szenvedéssel jár.