A tanárnő megkérdezi az osztályt:
"Ha öt madár ül egy kerítésen és az egyiket lelövöd, hány madár
marad a kerítésen?"
Pistike jelentkezik. "Egy sem, az összes elrepül a lövés dörrenésekor."
A tanárnő bólint, "A helyes válasz 4, de tetszik a gondolkodásod."
Erre Pistike: "Tanárnő, én is szeretnék valamit kérdezni. Három nő ül
egy padon, egy-egy fagyit esznek. Az egyik finoman oldalról
nyalogatja a háromgombócos fagyit. A második fentről az egészet
bekapva a tölcsér peremét szopogatja. A harmadik a fagyi legtetejét
harapdálja le. Melyik nő van férjnél?" A tanárnő tetőtől talpig erősen
elpirul, de válaszol: "Nos, hát gondolom a második, aki föntről az
egészet bekapva a tölcsért szopogatja."
Pistike: "A helyes válasz: amelyiknek karikagyűrű van az ujján, de
tetszik a Tanárnő gondolkodása."
Egy 45 éves nő szívrohamot kap, és miközben a műtőasztalon fekszik,
halálközeli élménye támad. Istent látja, és megkérdezi tőle, hogy
tényleg meg fog-e halni. Isten megnyugtatja, hogy nem, még 30-40 évig
fog élni.
Felépül, és úgy dönt, ha már úgyis kórházban van, zsírleszívást
végeztet a
combján és a hasán. 2 hét múlva és felépülve bankkölcsönt kér, hogy
esztétikai beavatkozásokat végeztessen magán.
Felvarratja a melleit, kis szilikont is nyomat beléjük, megigazíttatja az
orrát, kissé megnagyobbíttatja a seggét, feltölteti szilikonnal az ajkát,
eltünteti a ráncait és szarkalábait. Visszérkezelést és
narancsbőrkezelést
is kap a 120 masszázs mellett. Összevarratja a gyomrát, hogy
kevesebbet
egyen, kiveszik két bordáját, és mindenféle más fiatalító trükkhöz
folyamodik... Úgy gondolja, ha még 30-40 évig fog élni, hát nézzen ki
ragyogóan. Amikor az utolsó műtét után távozik a kórházból és átmegy
az
úton, puff!, elüti egy mentőautó. Ismét Isten színe elé kerül, és
felháborodva kérdezi tőle:
- Nem úgy volt, hogy még 30-40 évig fogok élni?
- Basszus...nem ismertelek meg!
Házaspár kilép az étteremből:
-Pocsék volt az ebéd-mondja a feleség
-Ja.Ilyen rosszat te is tudsz főzni.
-Mi az: Kis fekete pont 100 km/h-val száguld a sivatagban?
-Etióp kisgyerek kajajeggyel...
Karácsony.Pistike játszik a számítógépén Jancsika jojózik.Pistike labdázik Jancsika jojózik.Pistike az új vasútjával játszik Jancsika még mindig csak jojózik.Megkérdezik Jancsikát:
-Nem zavar h mindent Pisti kapott te meg csak 1jojót?
-Kit érdekel nem én vagyok rákos...
Egy úr elmegy a hivatalba nevet változtatni:
- Na, mire változtatja a nevét?
- Hát GA-ra változtatnám a nevem.
- Miért?
- Hogy a feleségemet ezután csak GANÉ-nak szólítsák...
- Te Vologya! Tudsz te dolgozni ha iszol van egy deci vodkát?
- Persze!
- És ha kettőt?
- Akkor is.
- És fél liter után?
- Dolgoznék, ha hagynál.
-2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár
otthon. Úgy látszik nem felejtette el az első randink két éves
évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!
2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől
csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával
mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor
felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt
a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor
valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó
sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi
nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt
vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell
neki, hát legyen nagy tévé.
2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán
félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha
átjönnének meccset nézni. Természetesen nem.
Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének
semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz
valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé ügyet.
2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két
rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a
vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitómeccsre." - kacsintott vissza. Jót
nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem,
hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam
lett lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szétköpködött
szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó." - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó
át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a
figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a
társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle
nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV
köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell
megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a
néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam
vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a
nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy
fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen és c., én azt se tudom,
hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a
tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az
anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia
dáma eleganciájával távoztam.
2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált óbégatás élénk hatása alatt ma
délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is
küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyó nem az egyik
haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával
tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele.
Nincs kivételezés.
2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a villamos művek 1 hónapos, a
kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a
szolgáltatást, így a szükséges lépések megtételétől (pl. csekkek
"elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy
alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk,
mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci
a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak ítéltem.
2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a
többiek meg "Me-hi-ko! Me-hi-ko!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek.
2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor
Szekszésnyújork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé
alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hízásnak annyi az esélye, mint
annak, hogy Togo tovább jut a G csoportból.
Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy
ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám�" - kezdte, és
tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy
általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom" esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és
aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a
"fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj
káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást,
mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty.
Biztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst
vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény
és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel -
ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a
fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse,
hogy Taki, - aki egyébként az arcfestése alapján a németeknek szurkol -
civilben műszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel
kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért
mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy
könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátorítólag
megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni�" - bíztattam. "Hát igen, de
akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle
a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.
2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a
nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs
nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a
nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig közölte, hogy köszöni szépen a
lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy
legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen
okozója.
2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazameni.
2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. VII. 9.
Egy.
2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan
leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan
okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző
mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is
utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már
értem. Nagyon örült.
Azt meg nem kell tudnia, hogy valójában még most sem értem�
Karácsony reggelén a lovasrendőr figyeli az útkereszteződést. Észrevesz egy kisfiút, aki egy vadonat új, csillogó biciklivel kerekezik. Odaszól neki:
-Szép új bringád van! Csak nem a Telapó hozta?
-De igen! - így a fiúcska.
-Na akkor jövőre mondd meg a Télapónak, hogy lámpát is hozzon rá! - mondja a rendőr, és átad egy bűntetőcédulát.
A fiú elmenőben még visszaszól:
-Szép lovad van, ami azt illeti! Csak nem neked is a Télapó hozta?
- De igen - veszi a rendőr a tréfát - persze hogy az.
A fiú:
- Na akkor mondd meg a Télapónak, ha jövőre is lovat hoz neked, akkor a faszt a ló alá tegye, ne föléje!
- Megy a szoke csaj az M7esen Kispolakkal. Egyszercsak kifogy a benya.
- Szoke cica leall a leallosavba. Nem erti, hogy mi van, csak nez butan a
- CSOMAGTARTOBA. Megall mellete egy masik szoke, szinten polskival.
- -Szia, mi a baj? Segithetek? -Huuuu kepzeld kiesett a motor. Mire a masik
- sugarzo arccal kinyitja a MOTORHAZTETOT. -Tok jo, nekem pont van egy
- a csomagtartoban.
Két idegen srác egymás mellé kerül egy repülõn. Az egyiknek van egy jó könyve, azt olvasná, de a másik nem hagyja:
- Beszélgessünk, úgy jobban telik az idõ!
- Mirõl akarsz beszélgetni?
- Hát... mondjuk az atomenergiáról!
- Jó, de mielõtt errõl beszélgetnénk, meg tudnál magyarázni nekem valamit? A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk: a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fû. Miért van ez így?
- Nem tudom.
- Hát akkor hogy a f*szba akarsz te az atomenergiáról beszélgetni, amikor szarhoz sem értesz?
"Ha öt madár ül egy kerítésen és az egyiket lelövöd, hány madár
marad a kerítésen?"
Pistike jelentkezik. "Egy sem, az összes elrepül a lövés dörrenésekor."
A tanárnő bólint, "A helyes válasz 4, de tetszik a gondolkodásod."
Erre Pistike: "Tanárnő, én is szeretnék valamit kérdezni. Három nő ül
egy padon, egy-egy fagyit esznek. Az egyik finoman oldalról
nyalogatja a háromgombócos fagyit. A második fentről az egészet
bekapva a tölcsér peremét szopogatja. A harmadik a fagyi legtetejét
harapdálja le. Melyik nő van férjnél?" A tanárnő tetőtől talpig erősen
elpirul, de válaszol: "Nos, hát gondolom a második, aki föntről az
egészet bekapva a tölcsért szopogatja."
Pistike: "A helyes válasz: amelyiknek karikagyűrű van az ujján, de
tetszik a Tanárnő gondolkodása."
Úgy érzem meg van a rekorder!
halálközeli élménye támad. Istent látja, és megkérdezi tőle, hogy
tényleg meg fog-e halni. Isten megnyugtatja, hogy nem, még 30-40 évig
fog élni.
Felépül, és úgy dönt, ha már úgyis kórházban van, zsírleszívást
végeztet a
combján és a hasán. 2 hét múlva és felépülve bankkölcsönt kér, hogy
esztétikai beavatkozásokat végeztessen magán.
Felvarratja a melleit, kis szilikont is nyomat beléjük, megigazíttatja az
orrát, kissé megnagyobbíttatja a seggét, feltölteti szilikonnal az ajkát,
eltünteti a ráncait és szarkalábait. Visszérkezelést és
narancsbőrkezelést
is kap a 120 masszázs mellett. Összevarratja a gyomrát, hogy
kevesebbet
egyen, kiveszik két bordáját, és mindenféle más fiatalító trükkhöz
folyamodik... Úgy gondolja, ha még 30-40 évig fog élni, hát nézzen ki
ragyogóan. Amikor az utolsó műtét után távozik a kórházból és átmegy
az
úton, puff!, elüti egy mentőautó. Ismét Isten színe elé kerül, és
felháborodva kérdezi tőle:
- Nem úgy volt, hogy még 30-40 évig fogok élni?
- Basszus...nem ismertelek meg!
Ízirájder Öcsém!
eminem feat fekete ferenc
Humánus kis játék
Állatbarátoknak
-Pocsék volt az ebéd-mondja a feleség
-Ja.Ilyen rosszat te is tudsz főzni.
-Mi az: Kis fekete pont 100 km/h-val száguld a sivatagban?
-Etióp kisgyerek kajajeggyel...
Karácsony.Pistike játszik a számítógépén Jancsika jojózik.Pistike labdázik Jancsika jojózik.Pistike az új vasútjával játszik Jancsika még mindig csak jojózik.Megkérdezik Jancsikát:
-Nem zavar h mindent Pisti kapott te meg csak 1jojót?
-Kit érdekel nem én vagyok rákos...
Egy úr elmegy a hivatalba nevet változtatni:
- Na, mire változtatja a nevét?
- Hát GA-ra változtatnám a nevem.
- Miért?
- Hogy a feleségemet ezután csak GANÉ-nak szólítsák...
- Te Vologya! Tudsz te dolgozni ha iszol van egy deci vodkát?
- Persze!
- És ha kettőt?
- Akkor is.
- És fél liter után?
- Dolgoznék, ha hagynál.
-2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár
otthon. Úgy látszik nem felejtette el az első randink két éves
évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!
2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől
csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával
mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor
felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt
a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor
valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó
sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi
nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt
vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell
neki, hát legyen nagy tévé.
2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán
félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha
átjönnének meccset nézni. Természetesen nem.
Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének
semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz
valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé ügyet.
2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két
rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a
vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitómeccsre." - kacsintott vissza. Jót
nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem,
hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam
lett lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szétköpködött
szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó." - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó
át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a
figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a
társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle
nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV
köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell
megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a
néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam
vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a
nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy
fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen és c., én azt se tudom,
hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a
tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az
anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia
dáma eleganciájával távoztam.
2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált óbégatás élénk hatása alatt ma
délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is
küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyó nem az egyik
haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával
tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele.
Nincs kivételezés.
2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a villamos művek 1 hónapos, a
kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a
szolgáltatást, így a szükséges lépések megtételétől (pl. csekkek
"elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy
alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk,
mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci
a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak ítéltem.
2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a
többiek meg "Me-hi-ko! Me-hi-ko!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek.
2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor
Szekszésnyújork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé
alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hízásnak annyi az esélye, mint
annak, hogy Togo tovább jut a G csoportból.
Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy
ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám�" - kezdte, és
tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy
általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom" esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és
aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a
"fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj
káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást,
mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty.
Biztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst
vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény
és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel -
ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a
fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse,
hogy Taki, - aki egyébként az arcfestése alapján a németeknek szurkol -
civilben műszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel
kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért
mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy
könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátorítólag
megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni�" - bíztattam. "Hát igen, de
akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle
a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.
2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a
nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs
nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a
nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig közölte, hogy köszöni szépen a
lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy
legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen
okozója.
2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazameni.
2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. VII. 9.
Egy.
2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan
leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan
okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző
mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is
utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már
értem. Nagyon örült.
Azt meg nem kell tudnia, hogy valójában még most sem értem�
-Szép új bringád van! Csak nem a Telapó hozta?
-De igen! - így a fiúcska.
-Na akkor jövőre mondd meg a Télapónak, hogy lámpát is hozzon rá! - mondja a rendőr, és átad egy bűntetőcédulát.
A fiú elmenőben még visszaszól:
-Szép lovad van, ami azt illeti! Csak nem neked is a Télapó hozta?
- De igen - veszi a rendőr a tréfát - persze hogy az.
A fiú:
- Na akkor mondd meg a Télapónak, ha jövőre is lovat hoz neked, akkor a faszt a ló alá tegye, ne föléje!
- Szoke cica leall a leallosavba. Nem erti, hogy mi van, csak nez butan a
- CSOMAGTARTOBA. Megall mellete egy masik szoke, szinten polskival.
- -Szia, mi a baj? Segithetek? -Huuuu kepzeld kiesett a motor. Mire a masik
- sugarzo arccal kinyitja a MOTORHAZTETOT. -Tok jo, nekem pont van egy
- a csomagtartoban.
Két idegen srác egymás mellé kerül egy repülõn. Az egyiknek van egy jó könyve, azt olvasná, de a másik nem hagyja:
- Beszélgessünk, úgy jobban telik az idõ!
- Mirõl akarsz beszélgetni?
- Hát... mondjuk az atomenergiáról!
- Jó, de mielõtt errõl beszélgetnénk, meg tudnál magyarázni nekem valamit? A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk: a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fû. Miért van ez így?
- Nem tudom.
- Hát akkor hogy a f*szba akarsz te az atomenergiáról beszélgetni, amikor szarhoz sem értesz?