Mint ismeretes a világ első – üzembiztos és hatékony - belsőégésű motorját August Nicolaus Otto építette 1863-ban, neki köszönhetjük, hogy a gőzkorszak lezárult, s magasabb hatásfokú erőforrások léphettek az emberiség szolgálatába. A német mérnökzseni olyan neves motorfejlesztők koncepcióit gondolta tovább, mint Isaac de Rivaz, Felice Matteucci vagy Éttienne Lenoir, ám velük ellentétben nem járművek mozgatására, hanem üzemek gépesítésére fókuszált. Stabilmotorjainak tervezésében nagy szerepet vállalt Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach, akik hosszú éveken át dolgoztak vezető konstruktőrként Otto cégénél. Eleinte jól ment a közös munka, később azonban jöttek a problémák - Daimler és Maybach ráunt az ipari közegre, s unbedingt száguldozni vágyott a Köln körülötti tájon.
Ehhez nagy hatásfokú, magas fordulatszámú hajtóműre lett volna szükség, no meg Otto jóváhagyására, de a főnöknek esze ágában sem volt holmi őrült kísérletekre engedélyt adni. Kenyértörésre került hát sor, pontosabban Maybachék 1882-ben kiváltak a Deutz Gasmotoren-Fabrik AG-ból, és Cannstattba tették át székhelyüket. Az új műhelyt Daimler házának hátsó kertjében szerelték fel, itt fúrtak-faragtak éjt nappallá téve, szinte anélkül, hogy elhagyták volna a portát. Cannstatt lakossága igen összetartó népség volt, s nem igazán tudták mire vélni a „jövevények” furcsa magatartását. Vajon mit kopácsolnak az éjszaka közepén? – találgattak a szomszédok, - s miből élnek, ha egyik se jár dolgozni?
Nem kellett sok, kitalálták, hogy illegális pénzverde működik az ominózus hátsó kertben, s tervet eszeltek ki a gazfickók lebuktatására. A helyi főokos megszerezte a kulcsot Daimler kertészétől, és egyik éjszaka - afféle rajtaütésként - a fél város betódult a műhelybe. Pechjükre, a szakik éppen nem dolgoztak, érmenyomó gépek helyett pedig csak motoralkatrészeket találtak. Persze mindez nem sokat számított, a helyiek továbbra is gyanakodva néztek Daimlerékre, és a rendőrség is rendszeresen visszajárt ellenőrizni őket.
Időközben szép lassan elkészült a motor, s tucatnyi korszakalkotó újítással várta, hogy végre mozgásba lendülhessen. A Deutz-nál készített aggregátokhoz viszonyítva hatalmas különbség volt, hogy a 264 köbcentis, egyhengeres blokkban gázláng helyett izzócső gondoskodott a gyújtásról, hajtóanyag gyanánt pedig világítógáz helyett benzin szolgált. Utóbbi egész érdekesen jött a képbe, történt ugyanis, hogy Maybach egy alkalommal benzinnel tisztogatta a világítógázzal hajtott motort, és az az ötlete támadt, hogy a szívócsatornába tartja a vattát. Megforgatta a főtengelyt, a benzingőz a hengerbe áramlott, majd akkorát robbant, hogy hősünk kis híján szívszélhűdést kapott.
Bárhogy is, a nagy mű összeállt, de nem volt mibe beszerelni, függőcsapszeges felfüggesztés híján a korabeli hintók, szekerek alkalmatlanok voltak nagyobb tempóra. A megoldást Karl von Drais találmánya, nevezetesen a bicikli jelentette: a szakik építettek egy tölgyfa vázat, és abba passzírozták be a nagyjából 600-as percenkénti fordulatszámra képes léghűtéses hajtóművet. Munkájuk gyümölcseként elkészült a világ első motorkerékpárja, a sors furcsa fintoraként azonban sem Daimler, sem Maybach nem tudta vezetni. A feladat végül Daimler fiára, Paulra hárult, 1885. november 10-én ő vállalta, hogy megzabolázza a brutális teljesítményű fél lóerős fenevadat.
Ezzel a tettével a világ első motorosaként írta be magát a történelembe, egyúttal azonnal megtapasztalhatta, milyen velejárói vannak ennek a csodás hobbinak. Mikor apja és kollégája betolták a műhely előtti utcában, máris a helyiek kedvencévé vált, az éktelenül csattogó motor táncra perdítette a lovakat, a bakon ülők pedig állva integettek és dicsérték Paul édesanyját. Emellett a nők is tapadtak rá, a gyermekeiket féltő asszonyok szabályszerűen le akarták rántani főszerepelőnket a nyeregből egy-egy rövid diskurzus erejéig. Ráadásként a zápor is eleredt, de nem víz hullott az égből, hanem kövek, szegény Paul - protektorok nélkül – örült, hogy megúszta ép bőrrel a hétvégi gurulást. Ő volt az első közülünk, a hírvivő, aki félelmet nem ismerve tudatta országgal-világgal, hogy egy kis motorozás bizony mindent megér…
