Aki azt hitte, hogy az Intermot után már nem tud idén újat mutatni a motoros szakma, nos, az nagyot tévedett - az észak-olaszországi seregszemlén szinte egymást érték a friss modellek. Ahhoz, hogy valami érdekeset lássunk, még csak be sem kellett lépnünk a kiállítás területére, a Hondások ott vártak bennünket a főbejárat melletti konferencia teremben, ahol közel ezerfős publikum előtt mutatták be 2011-es gépeiket. A sejtelmesen megvilágított színpadon először két tanulmányról hullott le a lepel, név szerint az NM2-ről és a V4-X Crosstourerről. Előbbi egy Gilera GP800 jellegű, 17 collos kerekekre ültetett, lánchajtású robogó, aminek egyelőre titkosak az adatai, sajtóanyagot nem is adtak ki róla. A képek alapján sportos, ugyanakkor kényelmes városkörüli tekergővel van dolgunk, feladata vélhetően az lesz, hogy egzakt választ adjon az SW-T és a Hornet között hezitáló vásárlók kérdésére.
Részleteiben és összhatásában egyaránt lehengerlő az NM2. Ha tetszik a népnek, akár jövőre gyártásba kerülhet
A másik prototípus a VFR1200F blokkja és kardános hajtáslánca köré épült, neki túraenduró lévén a BMW R 1200 GS, a Yamaha Super Ténéré és a KTM 990 Adventure vásárlóit kell majd elszednie. Nem lesz könnyű dolga, az egyszer biztos, pláne, hogy a Moto Guzzi és a Triumph is egyre nagyobb szeletet szeretne magának a tortából, de ha úgy fogadja a piac, mint az alapot adó sporttúrázót, sokat kaszálhatnak rajta a hamamatsuiak. Bárhogy is, a két újonc vélhetően jövő ősszel, ugyanitt lép majd elénk szériaérett formában, addig is be kell érnünk az aktuális modellekkel, melyek közül nyolc jelent most újdonságot a számunkra.
Hivatalosan egyelőre Crosstourer névre hallgat a 2011 novemberére várható túraenduró, de a kereskedésekbe valószínűleg Varaderóként érkezik majd
Őket külön show keretein belül sorakoztatták fel az illetékesek, kezdve az SH300i-vel, ami többek között merevebb vázzal, masszívabb futóművel és valódi bőrüléssel folytatja pályafutását, amellett, hogy idomait illetve felnijeit is átrajzolták. A 16 collos kereken gördülő, kombinált fékkel és blokkolásgátlóval (opciós) ellátott nagy SH ismertetésekor külön felhívták figyelmünket a kibővült színválasztékra, amelyben - nagy hiányosságot pótolva - végre megjelent a holdszürke!
Célszerszám forgalmi dugók leküzdéséhez… Az SH300i mellett a 150-esen is faragtak valamicskét a hondások
A rendezvény következő szereplője a SW-T600 volt, az ő esetében a régóta szabadon garázdálkodó Burgman és T-Max megszorongatása a cél. Mozgatásáról 582,2 köbcentis, nyolcszelepes, sorkettes Otto-motor gondoskodik, 50 lóerős teljesítményét folyamatosan változó áttételű automatikus nyomatékelosztó továbbítja a 150/70 R13 méretű hátsó gumikra. A modell versenyképességéhez nagyban hozzájárul, hogy előre 41 milliméteres belsőcső átmérőjű teleszkópok kerültek, kérdéses azonban, hogy a 27,6 centis szimpla első tárcsa képes lesz-e majd megküzdeni a 228 centi hosszú SW-T 247 kilós súlyával. Az illetékesek szerint igen, elvégre az első féknyereg háromdugattyús, a betétek pedig szintermetál ötvözetből készülnek, ráadásul a kombinált fék és az ABS ennél a típusnál is elérhető.
Luxusrobogó a javából. A 4,7 literes átlagfogyasztással kecsegtető SW-T600 ülése alatt két teljes értékű sisak fér el
Az SW-T távozása után egy aprócska sportmotor jelent meg a deszkákon, mire az addig egészen nyugodt fotós kollégák elkezdtek leszivárogni a színpad mellé. Lelkesedésüket erősen fokozta, hogy a VFR-es formajegyekkel operáló CBR125R üveghangon visítva debütált, ezzel is tudatva, hogy nem holmi ámítás a brosúrában szereplő „9,38 kW / 10 000 min-1” bejegyzés. A 2004-ben piacra dobott nyolcadliteres minirakéta legújabb generációja a prezentáció szerint kezesebb és stabilabb lett elődjénél (hátra 130/70 R17 méretű abroncs került), ugyanakkor károsanyag-kibocsátása is csökkent. Sajnos a fojtás miatt a szimpla, kétszelepes blokk teljesítménye 12 lóerőre csökkent, jó hír viszont, hogy a tucatnyi paripának csupán 136,9 kilogrammal kell megbirkóznia.
Kicsit furcsa a nagy fejidom a legkisebb CBR-en, de legalább nem lehet panasz a szélvédelemre
Akinek ez kevés lenne, 14 év után ismét választhatja a negyedliteres géposztályt, visszatért ugyanis a CBR250R, ami 35 kilóval nehezebb ugyan, mint kistestvére, cserében azonban dupla annyi lovat kínál, a 31 millis teleszkópok helyett pedig 37-esek felelnek az úttartásért. Ami egyezik, az a hatfokozatú váltó, a PGM-FI injektor, valamint a dupla acél hídváz, és tulajdonképpen a fék is, annyi eltéréssel, hogy a nagyobbik modellnél vastagabb tárcsákat használtak a mérnökök. Egyébként a rendszer mindkét CBR-nél 29,6 centis első, és 22 centis hátsó diszkekre épül, a munkahengerek száma elöl kettő, hátul egy.
Minden szempontból kiválónak ígérkezik a negyedliteres CBR. A szupersport C-ABS egyedülálló a kategóriában
A sok izgalom után a - minimális ráncfelvarráson átesett - CB600F Hornet és CB1000R jelentett némi pihenőt. Mint megtudhattuk, a lódarázs fazonigazított műszerfallal illetve áramvonalasabb hátsó traktussal kezdi meg a 2011-es évet, míg meztelen márkatársa vastagabb kormányra és agresszívebb, LED-es helyzetjelzővel megspékelt fejidomra lehet büszke. Ez nem túl sok - mondhatnánk, de az időközben teljes extázisba esett fotósoknak legalább volt ideje lélegzetvételhez jutni.
Az új fejidommal egy ideig még biztos nem megy ki a divatból a CB1000R
Kellett is a szusszanás, mert kisvártatva újabb legenda tért vissza a sírból, nevezetesen a 2006-ban nyugdíjba küldött CBR600F, ami ismét ádáz küzdelemre késztette a fényképész kollégákat. A dolog fonákja, hogy az elibük tolt csodát már láthatták egyszer, hiszen a CBR600F műszaki tartalmát tekintve szinte hajszálra azonos a Hornettel. Egy a váz (mono backbone), a 41 milliméteres első villa és a központi hátsó rugóstag, mint ahogy az RR-ből átvett, 599 köbcentis, tizenhatszelepes motor is ugyanazt tudja: 102 lóerőt és 63,5 Nm-t. Mégis, a sok egyezőség ellenére a két modell viszonylag távol áll egymástól, erről árulkodik megjelenésük is. A szemet gyönyörködtető köntösbe bújtatott CBR600F-nél a praktikum mellett a sportos erények is kidomborulnak. Az áramvonalidom, a csutkakormány, a „hasalósabb” testtartás és feszesebbre hangolt felfüggesztés egyértelműen azokat célozza, akik stopperrel mérik a menetidőt a munkahelyig.
Sportos mivolta ellenére mindennapos használatra is kitűnő a CBR. A meredek szélvédő az utast is óvja a légáramlatoktól
Grandiózus fináléként egy kétarcú bringát toltak a pódiumra, sokat sejtető Crossrunner néven. Ő az idei nagy dobás, személyében a meztelen bringák és a túraendurók legnemesebb vonásai fonódnak össze, természetesen a tulajdonos örömére. A VFR800 782 köbcentis, 90 fokos hengerszögű V4-esét és vázát hasznosító öszvért eleinte kizárólag az európai piacon értékesítik majd, abban a reményben, hogy sokcélúságának és lehengerlő megjelenésének köszönhetően első számú all-rounderré válik kontinensünkön. Sikerére nem túl nagy bátorság fogadni, mivel a 240,4 kilós Crossruner tényleg mindent megad lovasának. Aki rá szavaz, száz lóerőt és 73,8 Nm-es forgatónyomatékot mozgósíthat majd a hétköznapok során, és a 14 centis hasmagasság ellenére nem is kell az egekbe másznia – az ülés 81,6 centire került. További fontos információ, hogy a Crossrunerre 43 milliméteres, állítható rugó-előfeszítésű első teleszkópokat szereltek, míg hátul gáztöltésű, húzócsillapításában is személyre szabható HMAS rugóstag teszi a dolgát.
A Crussrunner 21,5 literes üzemanyagtartályt kapott. Egy teli tank ideális esetben 348 kilométerre elegendő
A leírtak alapján nem nehéz kitalálni a Honda stratégiát. Itt bizony villámháborúról van szó, csupa-csupa remekül felkészített katonával, akik minden kategóriában trófeát szerezhetnek a félelmetes tempóban hajrázó japánoknak. Persze a többiek sem adják könnyen bőrüket, az ő fegyvereikről cikkünk következő fejezetében szólunk.
Kapcsolódó anyagok: