Az Alpok-Adria Bajnokságnak harmadik fordulója ismét Rijekában volt.
A pálya nem tartozik a kedvenceim közé, bár mostanában már kezdek megbarátkozni vele. Érdemes ellátogatni a pálya oldalára, itt megtalálható néhány kép, hogy mekkorát is lehet esni és mekkorák a bukóterek. Ez az a pálya, amin nem „illik” elesni.
A mezőny iszonyat kemény volt, voltak itt stock vb-s versenyzők és voltak, akik mögött gyári támogatású háttér állt. Szerettem volna legalább a múltkori (8.) helyezésem körül célba érni, esetleg javítani pár helyezést. Az első időmérőn még minden rendben volt, használt gumival sikerült a 9. időt megfutni a 40 fős mezőnyben. A második időmérőt eléggé elbaltáztam, valahogy nem jött ki a lépés, párszor föl is tartottak, így az új gumikkal csak pár tizedet tudtam javítani és hátracsúsztam a 14. rajthelyre.
A rajtom nagyjából jól sikerült, de ami utána történt …. valószínűleg a kerék centírozása kicsit félre sikerült, ugyanis az egyenesekben nem tudtam menni, annyira szitált a motorom. Nem vagyok egy ijedős valaki, meg nem is igazán szokott zavarni a kormánycsapkodás …. de amikor már az ülésből kivesz annyira csapkod, el kell venni a gázt különben elesek. Az egyenesekben (két igazán hosszú van Rijekaban) kb. 70 métert veszítettem. A másik átok a bulgár stock vb-s volt előttem, akinek a motorja iszonyatosan ment és hihetetlen féktávokat vett a srác. A kanyarokban viszont nagyon lassú volt, jó párszor körbemotoroztam, megelőztem a kanyarokban, de az egyenes végére (főleg a szitálás miatt) mindig kikerült. Egy négyes bolyban mentünk, szinte mindenkit föltartott, többször majdnem neki is mentem. Az utolsó körre gondoltam már véget vetek ennek. Nem kellet sokáig mennem, a második kanyarban egy vállalkozó szellemű nekiment … én meg kikerültem őket és bejöttem a 12. helyre. Az alkarom a szitálás miatt annyira elfáradt, hogy az utolsó körökben alig tudtam a kuplungot rendesen kezelni.
A verseny alatt legalább nem „unatkoztam”, összességében egy nagyon izgalmas és élvezetes meccs volt. Ha minden rendben van 6.-8. helyen be tudtam volna jönni, de ugye a sportban a „ha”-val kezdődő mondatokat kimondani is felesleges ….
Juhász Tominak viszont végre összeállt a Yamahája és jól sikerült a versenye. Szépen átverekedte magát a mezőnyön és legjobb magyarként Stock 600-ban 7. helyet szerezte meg, aminek szemmel láthatóan nagyon örült. A következő verseny ismét hazai pályán, a Pannoniaringen lesz júliusban.
Üdv,
Varga Gergő
Kapcsolódó anyagok:
Fotó: Erdélyi Zoltán