A szemünk láttára vált középkorú, megfontolt férfivá az egykor kölyökképű, szeleburdi motoros, és lett legenda, aki örökre beírta nevét a motorsportok legnagyobbjai közé.
Ma 42 éves Valentino Rossi
Miként megszokhattuk a fiatal, forrófejű pilótáktól, kezdetben legalább annyi időt töltött a sóderágyban, mint motoron, ám 1996 augusztusában, első GP-szezonja derekán bebizonyította, hogy igenis számolni kell vele. Nyert Brnóban, majd a szezon további felében rapszodikus teljesítményt nyújtott, ám nagyon sok tapasztalatot szerzett. Így aztán a következő évben nem is volt ellenfele: 15 futamból 11-et nyert, 321 ponttal letarolta a legkisebb kategória mezőnyét és megszerezte első vb-címét. Ezután még nyolcszor került a fejére a korona, és eredményeinek értékét növeli, hogy két- és négyütemű motorral, 125-ben, 250-ben, 500-ban és az új érában is diadalmaskodott, ráadásul Hondával és Yamahával is csúcsra ért.
Valentino Rossi 1979. február 16-án született Olaszországban, Urbinó városában, Tavullia tartományban. A település büszke is a 46-os rajtszámmal induló helyi versenyzőre, ezért néhány éve ötvenről 46 km/órára csökkentették a településen érvényes sebességhatárt, így tisztelegve Rossi előtt. Persze nem véletlen, hogy éppen versenyző lett, hiszen édesapja, Graziano Rossi is kiváló pilótának számított – nem sokkal az ifjú Rossi születése után szerezte első 250-es GP-győzelmét Fiumében (Rijeka).
A Doctor tízévesen kezdett minimotorral versenyezni, és a következő évben (1990) már meg is szerezte első regionális bajnoki címét. Szintén kevesen tudják, hogy első nagymotorja egy Cagiva Mito 125 volt, amivel 1993-ban az olasz Sport Production bajnokságban versenyzett.
Mindössze 22 éves volt, amikor első királykategóriás GP-győzelmét aratta, akkor még az ötszázas, kétütemű motorral. Legkiemelkedőbb idénye 2008 volt, amikor saját rekordját megdöntve 373 pontot szerzett (Yamahával), majd egy évre rá, Hollandiában megszerezte századik futamgyőzelmét.
A 42 éves Doctort idén is ott lesz a rajtrácson, mégpedig a Petronas Yamaha színeiben, ami Quartararo – és főleg Morbidelli – tavalyi eredményeit látva egyáltalán nem rossz választás. Reméljük, láthatjuk még a dobogón vagy akár a pódium tetején ünnepelni a Doctort, aki 1996 óta, vagyis 25 éve a MotoGP megkerülhetetlen alakja. Isten éltessen, Doki!